Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Sasori x Reader

Itt is az új rész szomert kérésére remélem tetszik ^^ Mellesleg Modern AU-ban van megírva, remélem nem baj. Ha esetleg gyengébbre sikerült, mint a többi írásom és kevésbé élvezhető, ne haragudj, csak fárasztó héten vagyok túl, de szerettem volna megírni neked ezt ^^

Deidara nővéreként természetes módon hallottam egy bizonyos Sasori felől. Dei főiskolán tanult művészetet, Sasori pedig az egyik ott oktató professzor volt, akivel valamilyen módon jóban lett, illetve néha korrepetálást is vállalt az öcsém részére, hogy ne legyenek rossz jegyei és sikeresen teljesítsen a vizsgáknál. Az egyik ilyen korrepetálás alkalmával találkoztunk mi is, a legelső alkalommal.

=====

Mivel én jó ideje már elhagytam a szülői házat, s a szőkeségnek is jobban tetszett a mellettem való élet, mint a szüleink mellett, így középiskola utolsó évétől megbeszéltem anyámékkal, hogy hétvégente jár majd csak haza, hiszen nálam nagyobb nyugta van. Szerencsémre az agymosás elmaradt, amin meg is lepődtem, hiszen azt hittem, hogy majd ki fognak akadni és ellenezni fogják az ötletet, de szerencsénkre nem így történt, így kettesben éltünk. Igaz, eleinte volt egy barátom, aki sokat aludt nálam, de fél évre a költözés után kidobtam, mert kiderült, hogy a hátam mögött fenyegette a testvérem, hogy ne merjen kisajátítani magának és ne zavarjon minket, amikor átjön. 

Egyik nap, amikor hazaértem késő délután a munkahelyemről, beszélgetést hallottam a nappaliból. Felvont szemöldökkel hallgatózni kezdtem, ahogy levettem a cipőm, s felvettem a papucsom. Táskám felakasztottam a fogasra a kabátommal együtt, majd halkan elindultam a hangforrás irányába. Odabent Deidara volt az üvegasztal egyik oldalán a fotelben, haja kontyba fogva, orrán szemüveg, kezében füzet és egy toll, az asztalon szanaszét papírlapok és könyvek sorakoztak egymás hegyén-hátán. Az öcsémmel szemben pedig egy férfi ült, és magyarázott neki. Haja vörös volt, ruhája elegánsabb a mai felnőttek ruhatárához mérve. Eleinte észre sem vettek, csak tanultak, így megköszölültem a torkom, mire mindketten felém néztek.

- Szia!- köszönt Deidara, intve egyet.

- Szép napot, elnézést a zavarásért - szabadkozott az idegen férfi.

- Ugyan, semmi probléma - legyintettem egyet.- [Teljes Név] vagyok, örülök a találkozásnak - hajoltam meg.

- Sasori vagyok, szintúgy - hajolt meg ő is, ahogy felkelt a fotelből.

- Én megyek csinálni vacsorát, esetleg terítsek három főre? Kávét hozzak esetleg?

- Nem szeretnék zavarni, de egy kávét elfogadnék. Kis tejjel és egy cukorral, ha nem jelent gondot. 

- Máris hozom. Készüljön úgy, hogy itt marad vacsorára is - mondtam mosolyogva, azzal elindultam a konyhába. [...]

Végül hármasban ültünk az asztalnál. Sasori - mint az kiderült, ez a neve - eleinte kicsit feszengett, de végül nyugodt maradt, s az étel megköszönte után lassan enni is kezdett. 

- Mellesleg..- kezdtem el beszélni, amikor lenyeltem a falatot - osztálytársak vagytok?- fordultam elsőnek az öcsém felé, majd Sasori felé, mire Deidara majdnem megfulladt a torkán akadt ételtől.

- A professzora vagyok - köhintett egyet Sasori, s kissé el is pirult.

- Oh! Elnézést, csak fiatalabbnak néztem magát, professzor úr!

- Tegeződhetünk nyugodtan. De ha már életkor, hány évvel vagy idősebb nála? Azt hittem a szüleivel lakik, de látszólag nem és még fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy egyedül élj.