Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Shinsuke Kita x Reader

Itt is az új rész ehh-chan kérésére, remélem tetszik ^^

A fiúval már jó ideje ismertétek egymást. Alsóközép utolsó évében egy osztályba kerültetek, azóta pedig az iskola váltás sem választott el titeket. Te mentél a Kamomedai felső középbe, Kita pedig az Inarizakiba. Igaz, nem tartoztatok egy perfektúrába, de ez nem akadályozott meg titeket abban, hogy hetente legalább kétszer összejárjatok, s telefonon keresztül napi szinten beszélgessetek. Hogy ez üzenet vagy hívás volt-e, az mindig változott. Ahhoz volt kötve, hogy mennyire voltatok elfoglaltak éppen, s mire volt időtök. Tartottatok ti már olyan randit is, hogy csak szimplán bekapcsoltátok a laptopon vagy a telefonotokon a kamerát, s tanulás közben beszélgettetek, de nem egyszer fordult elő olyan eközben, hogy azon kaptátok a másikat, hogy nem a házit írja, hanem szerelmesen nézi a kijelzőt. 

Eleinte kissé nehezére esett a fiúnak kifejeznie az irántad érzett szeretetét és azt, mennyire hatalmadba is tudtad őt keríteni. De szép lassan beleszokott. Nem siettetted, mert imádni valónak tartottad, mikor kereste a szavakat, vagy amikor feszengve adott a kezedbe egy darab [kedvenc ízestítésű] csokit, reménykedve abban, hogy tetszeni fog a hirtelen jött ajándék, amit akkor szerzett be, mikor a boltba lement iskola után egy kis rizsért, de meglátta, s rád emlékeztette, így megvette. Aztán kezdett szép lassan belejönni. Nagyobb magabiztossággal vette az ajándékokat, hívott el randikra, mondta ki, hogy szeret, fogta meg a kezed publikusan, s adott neked puszikat és öleléseket mások, pláne a csapata előtt. 

Ha már csapat. Addig nyaggatták, hogy mutasson be téged, akivel annyit chatel, hogy áthívott az egyik edzésre.

- Helló, sziasztok!- köszöntél mosolyogva, amit becsuktad magad mögött a tornaterem ajtaját, s szemeddel Kitát kerested.

- Úristen, de aranyos! Mintha még mindig elsőéves lenne!- vigyorodott el Atsumu, amikor beléptél a terembe.- Atsumu Miya vagyok, örülök, hogy megismerhetlek!- ragadta meg azonnal a kezed, de te csak értetlenül, s kissé kínosan néztél rá. Na erre aztán nem számítottál. De legalább fiatalítottak, ami valamilyen szinten jól esett.

- Miya, állj le!- morgott fel Shinsuke. Fejét csóválva sétált felétek, s karjával átölelve a derekad, nyomott egy puszit az arcodra.- Szia [Név]-chan..!- mosolygott rád, ami teljesen felvidított.- Ő [Teljes Név], ha annyira látni szerettétek volna. De örülnék azért, ha edzés után ismernétek meg jobban.

A csapat teljes beleegyezése meglepett. Melengette a lelked, hogy a szerelmed ennyire jó kapitány, hogy mindenki egy szó nélkül követi az utasításait. Láthatóan nem élt vissza ezzel a hatalommal, de ha kellett, terelgette a csapatát, hogy jobb játékosokat faraghasson belőlük, amikor az edzőjük nem volt jelen. Merthogy nem mindig volt velük az edzőjük, pontosabban a pénteki edzéseket rendszeresen hagyta Kitára, hogy tartson nyugodtan lazább ezdéseket, ha szeretne, tekintettel a hétvégére. 

Amint vége volt az edzésnek, amit végig nagy izgalmak közepette néztél, a fiúk kifáradva nyúltak  vizes palackjaik után, hogy felfrissíthessék magukat. Nem mindenki ment oda hozzád beszélgetni, páran csak köszöntek és esetleg bemutatkoztak. Nem is vádoltad őket, fáradtak voltak és nem tartottad magad akkora számnak, hogy érdemes legyen maradniuk csak azért, hogy megismerjenek. Azokért pedig hálás voltál, akik beszélgetést kezdeményeztek. Arannal már váltottál pár szót, mikor egy-két alkalommal összefutottatok az utcán, mikor barátoddal sétálgattatok a városban. 

Mégis megkönnyebbültél, mikor már hazafelé mentetek, ezúttal már kettesben. Kellemes volt a társasága a csapatnak, de aznap épp dolgoztál napközben - hetente egy napot teljesen kivettél, hogy dolgozhass, más napokon délutános műszakot vállaltál csak el-, szóval fáradt voltál alapvetően is. Tudtad, hogy most már jön a jól megérdemelt pihenő, hiszen Kitával mindig jó volt a kikapcsolódás. Ezalkalommal hozzá mentetek, ahol az öccse már várt rátok, persze hulla fáradtan.

- Nee-chan..!- nyújtózkodott feléd egyik kezével, miközben a másikkal álmosan dörzsölgette hatalmas szemeit. Mosolyogva felvetted az épphogy óvodából kikerült, friss iskolás fiút. Shin nővére ilyenkor estig dolgozott, nagymamája pedig már aludt, mivel tudta, hogy a kiskrapek nem fog rosszalkodni, csak meg akarja várni a bátyját, hogy ő tegye ágyba. Közöttük nagyon erős, s különleges kapocs volt, amit kicsit irigyeltél is. 

- Olvassak mesét is?- nyomtál cuppanós puszit puha arcára, mire csak bólogatott.- Jössz te is?- néztél boldogan párodra, aki mosollyal arcán biccentett. Bal kezét hátadra simította, másikkal pedig öccse haját simította meg, ahogy ő is adott neki egy puszit. Bementetek közösen a legkisebbik szobájába, ami teli volt mindenféle robot műanyag figurával, különféle állat és sárkány plüssel, nameg poszterekkel a kedvenc meséiről. Befektetted az ágyába, s míg Shinsuke felkapcsolta a kislámpát, te választottál egy mesekönyvet, amiről tudtad, hogy tetszeni fog neki, majd leültél barátod ölébe, s torkod megköszörülve belekeztél:- Hol volt, hol nem volt... [...]

Nem kellett sok, a legfiatalabb Kita el is aludt, arra sem moccant meg, mikor jobban betakargattad és adtatok a tincsei közé egy-egy puszit. Halkan becsukta testvére a szoba ajtót, s kimentetek a konyhába egy kis vacsoráért. Ahogy nyúltál fel két müzlis tálért, érezted, hogy a fiú derekad köré fonta mindkét karját, hátadnak dőlt, s arcát nyakadba fúrta. Mosolyogva levetted a tálakat, majd ahogy a pultra tetted, megfordultál, s boldogan fogtad kezeid közé a fiú arcát. Megcirógattad, mitől mosolyra húzva a száját, behunyta szemeit, s élvezte érintésed. Olyan szinten öntött el a szerelem, ahogy figyelted arcát, hogy az már fizikai fájdalmat okozott. Nyomtál egy lágy csókot ajkaira, amit hatalmas élvezettel viszonzott a fiú. Szerette, amikor te kezdeményeztél, mindegy volt miben, amíg az örömöt okozott mindkettőtöknek. 

Lassan elkezdett jobbra-balra dülöngélni veled együtt. Karjaid kígyóként csúsztattad vállára, nyaka köré, s mellkasának dőltél, ő pedig fejét a tiéden pihentette. A billegés átváltott apró lépkedésbe, s ekkor már a középső Kita elkezdett dúdolni is valamit halkan. Nem volt látható jele, de éreztétek, hogy a lelketek egyre jobban fonódik össze, egyre szorosabb hurokban kapaszkodnak egymásba. Őrülten szerettétek egymást, ezt kár is lenne tagadni, lehetetlen is lenne. Elég egyetlen pillantást vetnetek egymásra, s mindenkinek egyértelműen lejön, hogy titeket egymásnak teremtettek. A barátnőid egy része féltékeny is volt rátok. Nekik nem igazán jöttek össze komoly kapcsolatok, mindig mikor azt hitték, hogy megtalálták az ő "Kitájukat", csalódniuk kellett. Boldogok voltak, hogy nektek legalább összejött, s egymásra találtatok, felüdítő volt számukra, hogy reményt adtatok nekik, hogy létezik még igaz és feltételek nélküli, őszinte szeretet és szerelem. 

- Szeretem, hogy ilyen jóban vagy az öcsémmel - szólalt meg végül halkan a fiú, ami csak nagyobb mosolyt csalt az arcodra. Tudtad, mire céloz. Nem hitted volna, hogy létezik olyan hím nemű, aki jobban akarhat gyereket egy olyan nőnél, aki már azóta anyuka akar lenni, hogy bekerüt az oviba. De Shinsuke pont ilyen volt. Már másodévben felhozta, hogy egy szép napon elvesz és ha neked is megfelel, alapítotok egy szép nagy családot. 

- Lehetetlenség lenne nem imádni őt, Shinnie - bújtál közelebb hozzá.- Elolvasztja a szívem egyetlen mosolyával. Pont olyan ebből a szempontból, mint a bátyja - bökted meg kuncogva a hátát, amitől halkan felnevetett.

- Csak nehogy versenybe kelljen szállnom vele - viccelődött.

- Nem lenne előnyös, mert ő győzne - heccelted, mitől mindketten felnevettetek.

- A Kita család vonzereje - biccentette oldalra a fejét ártatlanul, mikor egy hangyányit hátráltatok.

- Az egy valós dolog!- egyeztél bele.- Na gyere, együnk.

Megcsináltad mindkettőtöknek a vacsorát, s a kanapén, halkan a televíziót nézve, takaró alatt összebújva elkezdtétek elfogyasztani azt. Ilyen volt számodra a nap tökéletes lezárása. Hiába voltál fáradt, az ilyen alkalmak sokkal inkább feltöltöttek, mint bármilyen mennyiségű és minőségű alvás. Boldog voltál, hogy sikerült meglelned azt a személyt, aki ilyen hatással volt rád. Soha nem akartad elengedni őt, ahogy ő sem téged. Te voltál neki a legféltettebb kincse. Az életét is odaadta volna érted, ahogyan te is őérte. A baráti körötökben ti voltatok a legjobb példa a boldog és egészséges kapcsolatra. Büszkék voltatok erre. Büszkék voltatok egymásra.