Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Sokka x Reader

Itt is az új rész ehh-chan kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg, ha minden jól megy, akkor a héten már meg fogom tudni nyitni a kéréseket is :3

Soha nem könnyű olyat szeretni, aki már boldog valakivel. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Sokka már kiskorunk óta tetszett, hiszen Katara egyik jó barátja voltam. Régebbről ismertem, mint akármelyik lány, akivel a későbbiekben megismerkedett, mégsem gondolt rám soha másképp. Én pedig túl hülye voltam ahhoz, hogy képes legyek arra, hogy letegyek róla. Képtelen voltam megszüntetni az érzelmeimet iránta. Próbálkoztam, akartam mást szeretni, azonban sosem ment, mindig visszakanyarodtak a gondolataim hozzá. Az első nagy és igaz szerelmemhez. Fájt, de legalább ő boldog lehetett.

Végignéztem, ahogy beleszeret Yue hercegnőbe. Nem csodáltam, valóban szemetszúró szépség volt, mitagadás. Na meg persze kedves volt, odaadó és megértő. Hiába fájt nézni, hogy mennyire szerelmes lett belé, az méginkább kínozta a szívem, ami utána történt meg. Yue jelképes halála bekövetkeztével Sokka kedve eltűnt. Persze tudta, hogy a lány élete csak a Földön ért véget, s szelleme a Holdba szállt, mégis teljesen olyan volt, mintha valóban halott lenne. Hiszen csak egy szellem lett, nem érinthette meg, nem érezhette az illatát, nem csókolhatta, s nem szerethette anélkül, hogy fájdalmat okozott volna vele magának.

Igyekeztem jobb kedvre deríteni, hogy legalább egy csepp őszinte mosolyt ki tudjak belőle facsarni, de jóideig általam nem lelt boldogságra. Szerettem volna neki segíteni megbirkózni az önemésztő gondolataival, azonban inkább eltemette fájdalmát, s a boldogság leplével takarta le. Elrejtette a valódi érzéseit, nem is akart velük foglalkozni. Inkább fókuszált Aangra, s arra, hogy miért is utazunk. Rossz volt nézni, ahogy éjszakánként, amikor azt hitte, hogy mindenki alszik, az eget kémlelte. Mintha csak arra várt volna, hogy az ő fehér hajú hercegnője ismét leszálljon közénk, s ha mást nem is, de beszélgessenek. Eleinte nem akartam megzavarni, de egy idő után nem tudtam keresztül nézni azon, hogy egymagában sínylődik.

- Sokka...- kopogtattam meg óvatosan a vállát, mire kissé összerezzent, de fáradt mosolyt erőltetve magára rám nézett.

- Szia [Név]. Miért nem alszol? Későre jár már - igyekezett nem fel-fel nézni az égre, de amint látta, hogy hátradőlve én is azt teszem, amit ő pár másodperce, kicsit megnyugodott, s vissza is tekintett az égre.

- Nem tudtam aludni - döntöttem kicsit oldalra a fejem.- Aggódom érted, Sokka...

- Értem? Mégis miért? Minden rendben van velem, nincs miért aggódni - kezdett azonnal szabadkozni, de én csak számat elhúzva néztem rá.

- Tudod te is jól, hogy miért. Napok óta esténként ezt csinálod, alig alszol rendesen. Ha nem kérsz segítséget, ebbe bele fogsz roppanni. Azt pedig nagyon nem szeretném...

- Kedves tőled, értékelem, de... Tényleg... Jól vagyok...

- Nekem soha nem kellett hazudnod, kérlek ne most kezdj bele, jó?- dőltem a vállának, mire egy reszketeg sóhajt eresztett ki.

- Sajnálom, csak... Fáj. Végre szerelmes lettem, viszonozta is, erre el lettünk választva.. Nem fair. Miért kellett elvennie az életnek a legnagyobb boldogságom?

- Hogy megedződj. Gondolom. Mindig Katara miatt aggódtál, habár tudtad, hogy meg tudja védeni magát, ha kell. Értem is sokat aggódtál régebben, de már tudod, hogy erős vagyok és nem esik egyhamar bántódásom. Majd találsz valakit, akivel a sorsotok valóban össze van kötve.

=====

Mentünk tovább, míg a Föld Birodalmába nem értünk, azon belül is Kyoshi szigetére. Káprázatos volt, legalábbis nekem elképesztően megtetszett. Sokka szívét pedig ismét valaki megragadta. Szinte már hozzá is szoktam, hogy ez megy, esélyt sem láttam kettőnkre, így már fent se akadtam a dolgon.