Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Daniel Dickens x Reader

Itt is az új rész csenge_murillo kérésére, remélem tetszik ^^

Az egyetemen én is ugyanolyan furának tartottam Danielt, mint a legtöbb odajáró diák. Mégis, valami megfogott benne. Lehet a kedvessége, amikor felajánlotta, hogy segít a tanulásban, mikor nem álltam túl fényesen pszichológiából; lehet a figyelmessége, amikor felajánlotta a saját ebédjét nekem, mikor én otthon felejtettem a sajátom és még a tárcámban is alig volt egy rágóra való; de az is lehetséges eshetőség, hogy akkor kezdődött el a vonzalmam felé, amikor csak szimplán megfogta a kezem egy csoportos kis kirccanás alkalmával, mondván "nehogy eltévedjek". Akárhol, akárhogy vagy akármikor is kezdődött, sosem bántam meg. 

Még mindig voltak furcsa szokásai, amiket nem értettem meg, akkor sem, mikor már két éve egy párt alkottunk, de egyik sem zavart különösebben. Úgy gondoltam, mindenkinek vannak különös dolgai, ezalól nyilván ő sem képzett kivételt. Szerettem vele élni, mindent elkövetett, hogy jó dolgom legyen mellette, ami pedig persze sikerült is neki, elvégre sosem voltam boldogabb. Mindig segített mindenben, legyen az házimunka, barkácsolás, kerti munkálatok vagy a kocsi rendben tartása. Hálás voltam neki, hogy ennyire igyekezett a kedvemben járni, így alkalomadtán még jutalmakban is részesítettem, amik ellen sosem volt ellenvetése, csak kiélvezte a helyzetet. 

Ismerettségünk elejétől fogva azonban hihetetlen módon szerette a szemeim. Hatalmas támaszpontommá vált ezzel, ugyanis mindig is zavart és szégyelltem, hogy heterokrómiás voltam. Talán a sors furcsa fordulata volt a találkozásunk, tekintve, hogy neki pedig hiányzott születése óta az egyik szeme, s őt is ugyanúgy bántották és megalázták emiatt. Azonban ő volt az első, aki ténylegesen oda meg vissza volt a szemeimtől.

=====

Lustán fetrengtünk a szabadnapunkon, a puha ágyban. Az előző esti "móka" után egyikünket sem fedte ruhanemű, de nem is bántuk. Szorosan ölelkezve pislogtunk laposakat, arcunkon mégis ott virított a halvány, kómás mosoly. Fejem Danny mellkasán pihentettem, mellkasát és hasát lágyan simogatva, ő pedig állát fejem tetjére hajtva, szorosan tartott karjaiban, s cirógatta fedetlen bőröm. Kellemesebb reggelt el sem tudtam volna képzelni, ez egyszerűen felért a Mennyországgal. Ahogy hallgattam egyenletes tempót diktáló szívdobogását, úgy lettem ismét egyre inkább álmosan -mindig megnyugtató volt ez számomra, jelen esetben túlságosan is.

- Vissza fogsz aludni?- kérdezte csendesen, hangjában kuncogás bujkált. 

- Meglehet..- nevettem fel csukott szemmel, ahogy közelebb bújtam hozzá.

- Na és akkor kivel megyek boltba?- nyomott puszit kócos tincseim között, mire vállat vontam.- Ugyan már, [Név]!- kacagott fel jóízűen. Istenem, hogy én mennyire szerettem mindig is hallgatni, amikor szívből nevetett. 

- Jól van, akkor igyekszem fent maradni.- ásítottam hatalmasat, s inkább felültem, hagyva, hogy a takaró lecsússzon rólam, s szemeim dörzsölgettem. Daniel két könyökére támaszkodva tolta fel magát egy kicsit. Bal lábam átdobtam rajta, s ráültem hasára, mire egy piszkos félmosolyt megejtve felvonta szemöldökeit.

- Nem az van tervben, ne örülj!- pöcköltem meg orrát, mire tettetet bánattal megforgatta szemét. Ilyenkor a jobb szeméből a műszem hiányzik, néha elfedi egy szemkötővel vagy tapasszal, de álatlában nem takarja semmi. Ilyen volt a mostani alkalom is. Egyesek esetleg írtózhatnak az ilyen látványtól, de én már teljesen megszoktam, sőt, egyenesen szeretem így is a szemeit. Közelebb hajoltam arcához, s puszit nyomtam homlokára, majd amint behunyta szemeit, szemhéjaira is hintettem egy-egy csókot. Mosolyogva hajoltam hátrébb arcától, de ekkor ő ült fel, hogy ismét közel legyen arcunk egymáshoz.

- Hogy én mennyire szerelmes vagyok a szemeidbe..- mondta pár másodperc után, ahogy figyelte íriszeim. Arcom enyhe pirosas színt vett fel, a bókjai még mindig nagy hatással voltak rám. 

- Én is imádom a te szemed, Danny.- simítottam arcára. [...]

A nap további részét is teljesen kihasználtuk. Együtt mentünk el boltba, főztünk, s egy filmet megnézve meg is ettük a felét, annak, amit gyorsan összedobtunk. Nem voltunk öt méternél távolabb egymástól, örültünk, hogy végre közel lehettünk egymáshoz. Jó ötlet volt meghosszabbítani a hétvégénket, mert így más pénteken letudtuk azokat a dolgokat, amiket szombaton csinálnánk meg általában. Ilyenek például a ház kitakarítása és a nagybevásárlás, valamint némi adomány leadása a közeli árvaháznak; ezek az adományok nem voltak nagy dogok, egy kevés pénz és pár új játék a gyerekeknek. Nagyon fontosnak tartottam az ilyesmit, mivel én is árva gyerek voltam, s örökbe fogadtak a szüleim. Tudtam milyen érzés ilyen helyen felnőni, így hát szerettem volna kicsit megkönnyíteni az ottani gyerekek életét, kicsit feldobni a napjukat. Ilyen alkalmakkor nem mindig jött velem Danny, viszont mindig játszok a srácokkal egy kicsit, amit általában nagy mosollyal fogadnak. 

A nap végére fáradtan másztunk be a kádba, jól esett, hogy a forró víz közrefogja testem, ellazítva az izmaim. Daniel szemét dörzsölgetve tette le a kád melletti szennyes tárolóra a szemüvegét, s kissé lentebb csúszott a vízben. Fáradtak voltunk mind a ketten, de jól esett ez a fajta kimerültség, örömmel tölött el, hogy nem csak lazsálással töltöttük el a napunkat. 

- Ehhez hozzá tudnék szokni, ha sűrűbben lenne alkalmunk ilyesmire..- sóhajtottam fel mosolyogva, mire a férfi csak egyetértően hümmögött.- Holnap mik a tervek, főni?

- Délelőtt lenyírom a füvet, aztán ebéd utántól egészen hétfő reggelig csak pihenünk. Megfelel?

- Tökéletesen.- bólintottam rá serényen.- Mit szólnál hozzá, ha vasárnap elmennénk a szüleimhez? Jó rég láttuk őket, nem most volt a legutolsó alkalom, mikor kiutaztunk. 

- Felőlem mehetünk.- vont vállat. Szerencsére nem volt ellenséges a viszonya egyikükkel sem, nem egymás kedvencei, de nincsenek rosszban. Eleinte féltem, hogy milyen lesz hosszútávon a véleményük egymásról, azonban legnagyobb meglepetésemre egyik sem szidta nekem soha a másikat, egy rossz szavuk nem volt egymásra. Voltak néha apróbb nézeteltérések ugyan, viszont azokat értelmes felnőttek módjára meg is tudták beszélni. Már csak azzal rágta anya egy ideje a fülem, hogy mikor házasodunk össze és lesznek végre unokáik.

- Akkor majd írok nekik.- hunytam be a szemeim, hogy élvezzem a forróságot. 

- És akkor már be is lehet jelenteni nekik a nagy hírt.- fogta meg bal kezem, amin egy csodaszép, minimalista, egy gyémántos ezüst gyűrű pihent. Nem volt drága, de őszintén szólva azt sem bántam volna, ha kevesebbet költött volna az ékszerre és lespórolja a gyémántot róla. De teljesen szerelmes lettem az eljegyzési kérelmet megpecsételő karikába. 

- Biztos nagyon fognak örülni, hogy haladunk előre a nagy vágyuk felé.- kuncogtam fel, s kulcsoltam össze ujjainkat, ahogy szemébe néztem. 

- Ami a mi vágyunk is, igaz?

- A legnagyobb!- vigyorodtam el. Danny mosolyogva hajolt előre, s kezem szájához emelve, csókot lehelt kézfejemre.- Micsoda úriember..!- kentem habot az orrára, mire felnevetve felém dobott egy kis adag habot, ami persze az arcom kellős közepén landolt.- Hé!- kacagtam fel, ahogy letöröltem magamról.

- Csak visszakaptad.- vont vállat pimasz mosollyal.

- Na állj csak meg!- mosolyodtam el ördögien. 

S így kezdődött meg a felnőttek közötti teljesen érett habháború. Amit persze én nyertem meg, akármit is állítson Daniel és a teljesen eláztatott fürdőszobánk.