Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Yuu Nishinoya x Reader

Itt is az új rész talaberluca kérésére, remélem tetszik ^^ Illetve lenne egy kérdésem felétek. Hamarosan befejezésre kerül a Bokuto x Reader könyvem, és noha van ötletem egy Aizawa x Readerhez, szeretnélek megkérdezni titeket, hogy ti kivel olvasnátok szívesen. Számoljatok légyszi azzal, hogy csak azokat az animéket láttam, ami fel van tüntetve a leírásban is 😅

Végre beköszöntött a nyári szünet, így amint elengedtek a legutolsó órámról is, csak bedobtam a füzetem és tolltartóm a táskámba, majd vállamra kapva azt, kisprinteltem a teremből. Barátomék osztálya felé vettem az irányt, ahonnan szintúgy nyüzsgölődés hallatszódott. A következő pillanatban pedig Noya már tépte is fel az ajtót, majd a nyakamba ugorva estünk el, mivel nem tudtam megtartani őt a hirtelen cselekedete miatt. Nevetve néztünk egymás szemébe, majd felkiáltottunk:

- SZABADSÁG!

Persze mindenki azonnal ránk nézett, aki a közelben volt, de igazából az egész intézmény hozzászokott ahhoz, hogy mi miként is viselkedünk, pláne, ha egymás közelében vagyunk, így nem kaptunk túlzottan sok meglepett tekintetet. Feltápászkodott a fiú, s kezét nyújtotta felém, amit mosolyogva fogadtam el. Amint én is két lábon voltam már a földön -nem teljes testtel-, Yuu megölelt és nyomott egy puszit a nyakamba, amitől egy kicsit megborzongtam, de jól esett.

- Na induljunk, Colos - fogta meg a kezem, s fűzte össze ujjainkat, mire mosolyogva megforgattam a szemeim. Azóta így hívott, amióta megismert, mivel tíz centivel magasabb voltam a százhatvanas fiútól. Kissé zavarta, pláne amikor csaptam neki a szelet, hiszen zavarta, hogy ő az alacsonyabbik fél, de végül sikerült megbékélnie a helyzettel, így már cseppet sem zavartatta magát.

- Hozzád vagy hozzám?- lépdeltem mellette.- Uh, mi lenne, ha elmennénk mondjuk boltba, vennénk egy csomó nasit, aztán áthívnánk a barátainkat és tartanánk egy nyárüdvözlő bulit? Anyuék úgyis megengednék.

- A szünet első napját szeretném veled tölteni...- kezdett el gondolkodni.- De holnap után tarthatunk egy ilyet, ez marha jó ötlet, [Név]!- vigyorodott el, mire szélesen elmosolyodva, büszkén bólintottam egyet.

- Tudom, hiszen az én agyamból pattant ki.

- Még jó, hogy van mire legyen ekkora arcod- nevetett fel, mire én is kuncogtam.

- Soha senki nem dönti meg a rekordom, második éve vagyok évfolyamelső. [...]

Amint hazaértünk, elmentünk megtömni a hasunkat. Anya délutános műszak lévén odahaza volt, amíg mi az iskolában rohadtunk, így hát volt ideje ebédet főzni nekünk, ami gyanítottam, hogy nem sokkal azelőtt lett kész, hogy elindult, ugyanis a fazék még a tűzhelyen volt, s a leves is épphogy nem számított forrónak. De minket nem állított meg a kánikula, melegen ettük a finom ételt.

- Egy film után kimegyünk röpizni?- fordult felém a fiú, mire mosolyogva bólogatni kezdtem. Noha nem voltam jó ebben a sportban, de konyítottam hozzá valamelyest, legalábbis annyira biztosan, hogy feladogassak a fiúnak vagy úgy üssem el a labdát, hogy neki meg kelljen akadályoznia annak a földre érkeztét. Igazából nagyon élveztem, hiszen mozoghattam és a barátommal is lehettem, ami két légy volt egy csapásra.

Legalább fél órán át vitattuk meg, hogy melyik film legyen, mire végül engedtem Noyának és egy horrort tettünk be. Igazából nem azért nem szerettem ezt a műfajt, mert félős voltam, csupán nem kötött le és semmiképp nem voltam képes érdekesnek találni a cselekményt. Minden túl kiszámítható az első tíz perc után, így pedig nem láttam sosem értelmét annak, hogy több figyelmet fordítsak a kijelzőre. De Yuu miatt végig néztem azért, hiszen ő olyan beleéléssél tanulmányozta a történteket, hogy nem volt szívem nekiállni telefonozni vagy a falat bámulni a televízióm helyett.

- Na, hogy tetszett?- nézett rám érdeklődve, mire én csak vállat vontam.

- Nem volt annyira rémesen unalmas, mint az összes többi, amit eddig megmutattál. Elment egynek, habár újra biztosan nem nézném meg. De veled egész kellemes volt.

- Már ez is haladás - nevetett fel.- Legközelebb hagyom, hogy te válassz valamit.

- Millió hála - nyomtam puszit arcára.- Na, mehetünk ki? Szinte fizikai fájdalmat okozott az, hogy nem vagyok a levegőn és mozgok.

- És még nekem mondják, hogy túl sok az energiám - csóválta mosolyogva a fejét.

- Szerintem pont ezért illünk össze - vigyorogtam, s hátulról magamhoz öleltem.- Olyan boldog vagyok, hogy megismerhettelek...

- Hát még én! Már alig várom, hogy kijárjuk a gimit és közösen elmenjünk világot látni, gyerekeink legyenek és lehorgonyozzunk végül valahol, ahol megöregedhetünk kettesben.

- Micsoda szép gondolat. Odáig vagyok érte - pusziltam tincsei közé, majd elengedtem.- Na gyere, Manó - cirógattam meg a karját, ahogy elmentem mellette.

=====

Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy nem fáradok el gyakran. Szinte alig esik meg olyan, hogy én az ágyamért és a párnámért könyörögjek, azonban annak a napnak a végén ez történt meg. Rengeteget ugráltam, segédkeztem, ráadásul a meleg is nehezítette a dolgom, de este fél kilencig le sem ültem és röpiztem. Noya nálunk aludt, s egy zuhany után együtt estünk be az ágyba. Közel húzott magához, én pedig mosolyogva, lehunyt szemekkel élveztem, ahogy lassan puszilgatni kezdte az arcomat. Csiklandozott, de elképesztően jól esett, így inkább hagytam, hogy csinálja. Kellemes volt, én pedig imádtam, ha miatta érzem magam így. Ellazulva, boldogan, szerelmesen. Kicsit közelebb is húzódtam hozzá, mitől felkuncogott, s egy tincsem a fülem mögé tűrte el, majd a fülem elé is nyomott egy puszit, mielőtt megcsókolt volna.

Általában heves és gyors csókjaink szoktak lenni, dinamikusak és látványosan töltődik olyankor az energia szintünk. Ez azonban más volt. Lágy, lomha, nyugodt és érzelmes. Már-már a tökéletesség felé hajlott. Ahogy elhajolt, s arcát a mellkasomba fúrta, én mosolyogva túrtam barna tincsei közé és jobb lábam átdobtam a derekán.

- Aludj jól Szerelmem - motyogta félkómásan.

- Te is Bogyó - hunytam le végül pilláim, s hagytam, hogy elragadjon az álmok világa.

Amíg nem voltam eszméletemnél, nagyon furcsa dolgokat éltem meg. Mint például olyasmit, hogy futottam egy gyümölcs hadsereg elől zokogva, mert azt mondták, hogy megbosszulják a családtagjaikat és megesznek engem is. A másik, ami megragadt bennem az az volt, hogy rombi voltam, azaz zombi robot, és a küldetésem az volt, hogy leigázzam az emberiséget, de csak Noya volt életben, akivel viszont lefeküdtem, ezzel megtagadva a feladatot, amit kaptam, így megöltek a társaim a fiú szeme láttára, aki aztán miután kiverte, követett a halálba.

- Szép jó reggelt!- nyitotta szét a sötétítő függönyt az ablakom előtt Noya, mire felnyögve keltem fel.

- Te perverz..- fogtam a fejem, megpróbálva kitörölni az álmom emlékeit.

- Mi?- vonta össze szemöldökeit, aranyosan oldalra döntve a fejét.

- Semmi, csak egy hülye álom - ásítottam fel.- Mehetünk futni?- nyújtózkodtam felülve.

- Persze, gyorsan öltözz, aztán indulhatunk is. Csomagoltam innivalót, szóval már csak rád várok. Gyerünk, gyerünk!

- Máris, csak fel kell dolgoznom mi történt pár perce - nevettem fel, majd már fel is álltam, s egy gyors csók után mentem is átöltözni, s hajam egy copfba fogtam, illetve egy pántot is magamra vettem, hogy az izzadságot felszívja.- Na kész vagyok!- ugrottam a kisebbik hátára.

- Remek! Akkor indulás!- vigyorgott, majd egy gyors nyújtás után, hogy ne húzódjon meg semmink, már neki is álltunk kocogni menni a jól megszokott útvonalunkon haladva. Mint mindig, most is teljesen felfrissített, és úgy éreztem, hogy ezzel teljessé vált a reggelem. Elvégre futhattam, s nem is egyedül, hanem életem szerelmével, akivel közben néha baromkodhattam is, hogy megkönnyítsük a folyamatot.