Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Shouto Todoroki x Reader

Itt is az új rész LnaClay kérésére, remélem tetszik ^^

Foltos koi halak. Számos jelentéssel bírnak, attól függően, hogy hogy néznek ki, milyen csoportba sorolják őket. Attól is függ, hogy melyik mitológiát vesszük számba; Kína vagy Japán?

Otthonomban, a férfiasságot, erőt és az élet adta nehézségeken való átlendülést jelképezi. De csakugyan használatos, mint a szerencse és bőségesség szimbóluma. Átalakulás, gazdagság, szeretet, karrier. Megannyi különféle dolog, mégis egy fajhoz köthető, csupán annyi eltéréssel, hogy milyen színekben pompázik az állat pikkelye. Büszke voltam arra, hogy hozzájuk kapcsolódott a képességem. Két koi körözött a testem körül két éves korom óta. Mintha csak vízben lejtenének táncot, olyan kecsességgel kerülgettek engem. Testemen apró, narancssárga foltok jelentek meg, még az érkezésük előtt. Szerettem a foltjaimat, így közelebb éreztem magam hozzájuk.

Persze már óvoda óta a U.A. gimnáziumba akartam járni. Mindent megtettem, hogy elérjem a célom. A képességem nem csak abból állt, hogy furcsa volt a bőröm és két hal úszott körbe, ennél erősebb voltam. Ha aktiváltam a képességem, az igazi valóját, a halak ragyogásba kezdtek és amerre utasítottam őket, arra kezdtek úszni. Minél többet cikáztak, annál több energiát nyertem, amit fizikális erővé tudtam átalakítani. Hosszú napokon át edzettem erre, így mikor megkaptam a levelet, majdnem elsírtam magam, hiszen felvettek az akadémiára.

Itt ismertem meg Őt is. A fiú hallgatag volt, csakúgy mint én, amikor ismeretlenek vesznek körbe. Azonban én hamarabb megnyíltam, sikeresebben oldódtam fel. Célirányosan a fiúk felé nyitottam, mivel velük mindig is sokkal könnyebben meg tudtam érttetni magam, s nagyobb sikerrel jöttem ki jól velük. Persze voltak lánybarátaim is, de nagyrészt mindig a velem ellentétes nemmel voltam.

- Ráérsz délután?- kaptam vállamra a táskám tanítás után, s néztem magam mögé, ahol a piros és fehér hajú fiú szedte össze a saját holmiját.

- Nincs különösebben fontos tervem - pillantott szemeimbe. - Miért?

- Gondoltam elmehetnénk valahová. Nem tudom pontosan, hogy mit is szeretsz, szóval válassz te helyszínt. Benne vagy, Felemás?- arcomon kedves mosoly ült, mivel a becenevet nem sértésnek szántam. Ezt pedig tudta is jól. Csapat foglalkozásokon kezdtem el így hívni, s ráragadt. Bakugoval ellentétben nekem nem az volt a tervem vele, hogy megbántsam.

- Esetleg ehetnénk sobat.

- Akkor mondjuk van kedved átjönni? Csinálhatok vacsorára azt, úgyis mindenki szereti a családban.

- Nem okoznék problémát?- szemöldökeit összevonta kissé, mint minden alkalommal, amikor nem érti teljesen a helyzetet és tart valamitől. Egyszerűen imádnivalónak tartottam ezt az apró megmozdulását is.

- Dehogy. A bátyám sem tekeri ki valószínű a nyakad - kuncogtam fel, de az arcán csak nagyobb értetlenség jelent meg.

- Volt, akinek már kitekerte?

- Dehogy!- nevettem fel jóízűen.- Szimplán egy közmondás a túlságosan védelmező nagytesókra. Senki nem volt még komolyabb veszélyben miatta.

- Oh. Akkor rendben - biccentett, de ajkain egy aprócska kis mosoly megbújt, mitől szívem nagyot dobbant.

=====

Már este volt. Hideg és sötét. Korom feketeség lepte be a várost, s egyedül azon a területen lehetett bármit is látni, ahol voltak lámpák. Máskülönben a Hold fénye nem adott túlzottan sok segítséget tájékozódás szempontjából.