Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Orochimaru x Reader

Itt is az új rész SinkaLuca kérésére, remélem tetszik ^^

- Mi lett volna, ha nem így alakulnak a dolgok, huh? Normális életet is élhettünk volna...- mosolyogtam fájdalmasan Orochimarura, ahogy ő kissé megremegett, miközben a kunait a torkomnak szegezte.

=====

Nem egy csapatban voltunk ugyan, de tekintve, hogy egy akadémián tanultunk, ismertük egymást. Tsunadéval jó barátságot ápoltunk, olyan lány volt, aki nem hagyott búslakodni egy elrontott felmérés után, s mindig mosolyra tudott fakasztani. Kedves volt, szerettem mellette lenni. Noha általában kettesben voltunk, nem egy alkalommal csapódtak hozzánk a fiúk az ő csapatából. Jiraiya volt a hangosabbik, Orochimaru pedig a csendesebb. Pont ezért értettük egymást egy kicsit jobban vele, hiszen mindketten a visszahúzódó és elemző fajták voltunk inkább. Nem beszélt sokat a fekete hajú, de igyekezett a legjobb formáját nyújtani.

- Nem lenne kedved elmenni enni valamit?- néztem Orochimarura, amikor összefutva az utcán elkezdtünk beszélgetni. Szerettem vele időt tölteni, így minden alkalmat igyekeztem megragadni arra, hogy a közelében lehessek és beszélhessünk.- Vagy dolgod van?

- Semmi fontos, szóval mehetünk. De nincs nálam elég pénz most...- nézett lefelé, mire felnevettem.

- Majd állom a tiédet is! Na gyere!- azzal kézen ragadva elkezdtem húzni az egyik kedvenc standomhoz, ahol ínycsiklandó ráment lehetett kapni.

- Biztos nem gond?- sietett mellém, hogy ne mögöttem botladozzon, de a kezét nem engedtem el, ahogy ő sem az enyém.

- Dehogy gond, szívesen állom a tiédet is- vigyorogtam rá, mire az arcára egy kedves mosoly ült ki.

- Köszönöm [Név]-chan - biccentett.

- Örömmel teszem - nyomtam gyors puszit az arcára, mielőtt leültünk volna kikérni egy-egy adagot.

=====

Eltelt pár év, ezalatt az idő alatt pedig egy párt alkottunk. Mi voltunk a csendes duó, mégis hatásos és elhivatott páros. Ő foglalatoskodott a laborban, kísérletezett, én pedig edzettem vagy figyeltem, mit csinál. Érdekes volt látni, miként dolgozik különböző dolgokon és mennyire komolyan vesz minden kísérletet, ami az agyában megszületik. Nagy dolgokra volt hivatott, ezt senki nem vonta kétségbe. Volt egy-két olyan alkalom, amikor valami szabálytalant követett el, de soha nem ment túl messzire, tisztában volt a dolgok súlyosságával és következményeivel. Mindig én voltam az első ember, akinek bemutatta a dolgokat, ha sikeresen végzett velük, s ha én elismerésem adtam neki, akkor mások szeme elé is el merte vinni. Fontosanak éreztem magam emiatt, hogy ennyire adott a véleményemre.

- Kipp-kopp - léptem be a laborba mosolyogva, ahol Orochimaru foglalatoskodott éppen, még egy másik személy társaságában.- Helló!- köszöntem a szőke hajú férfinak, majd már szökdécseltem is a páromhoz.- Na miújság? Hogy haladsz?

- Szia - nyomott gyors csókot ajkaimra, amitől a kedvem csak jobb lett.- Szerintem lassan kész leszek, van pár dolog, amire nem tudok rájönni, de átnyálazok néhány könyvet, megkérdezek pár szakértőt és csak sikerül valamire jutnom. Szerintem max egy hét és sikerülni fog az egész kísérlet. Hatalmas áttörés lehet majd ez a későbbi felfedezésekhez! Érzem...

- Már alig várom, hogy élesben is láthassam. Jól haladsz, büszke vagyok - simítottam hátára kedvesen, mire pimasz mosollyal rám nézett.

- Büszke is lehetsz, nem mindenkinek van ám ilyen barátja.

- Jajj az egoista mindened!- nevettem fel jóízűen, mire ő is felkuncogott.- De tedd magad szabaddá három óra múlva, jó? Randira megyünk.