Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Shihai Kuroiro x Reader

Itt is az új rész WetzerHanna kérésére, remélem tetszik ^^

Edzés, edzés hátán. Nem volt megállás, erősebbnek kellett lennem. Minden nap a tanóták útán vagy elmentem úszni, esetleg a konditerembe erősíteni, de voltak napok, amikor páran elmehettünk szabadtérre, s engedélyt kaptunk a képességeink használatához. Szerettem ezeket a napokat, ugyanis rengeteg mindent kellett fejlesztenem a képességemen. Tekintve, hogy még nincs tökéletes kontrollom a növények felett, amiket elő tudok teremteni a földből, sokat kellett gyakorolnom. Valamint annyira még nem vagyok erős, hogy esetleg a betont szakítsam át velük, így bőven van dolgom.

Szinte hullaként estem be a szobámba, este fél hét előtt pár perccel. Patakokban folyt rólam az izzadság, s légzésem felett sem nyertem vissza a teljes uralmat, lihegtem, mint egy kutya. Bezártam szobám ajtaját, s leültem az ágyamra, hogy kicsit kifújjam magam. Könyökeim térdeimre támasztottam, arcom pedig tenyereimbe fektettem, s lehunyt szemekkel igyekeztem kicsit visszanyerni az energiámból. Most, hogy a vizsgák ismét a nyakunkban vannak, teljesen lefárasztanak már csak maguk a tanórák is, nemhogy még mellettük az edzések. Már azon csodálkozom lassan, hogy hogy a fenében nem alszok vagy ájulok el.

Kellett pár perc, hogy ismét normálisan lélegezzek, mikor pedig ez megtörtént, felkelltem, s a szekrényemhez lépve kinyitottam a faajtót. Nézelődtem egy ideig, hogy melyik pólóm fogjam be pizsamának és melyik alsóban aludjak, de végül meglettek a nyertesek. Hatalmasat ásítva lépkedtem a fürdőszoba felé. A lányok közös zuhanyzó részében még volt pár osztálytársam, akiknek köszöntem, beszéltünk pár szót, s csináltuk a saját dolgunkat.

- Ah... Csak nem szólnak rám megint, ha kimegyek egy kicsit..- fogtam fel a hajam egy laza copfba, s amint vissza értem a szobámba, elpakoltam a szennyesbe az izzadságtól csöpögő ruhám, majd zsebre vágott kezekkel indultam lefelé a lépcsőn.- Jó étvágyat!- intettem a konyhában és nappaliban étkező osztálytársaimnak.

- Köszönjük.- mondták kórusban, amitől elmosolyodtam. Kinyitottam a hatalmas ajtót, s kiléptem a kellemesen lehűlt levegőre. Álltam kint egy pillanat erejéig, hogy magamba szívjam a tiszta levegő kellemes illatát, majd útnak eredtem. Nem mentem messzire, csak szimplán bolyongtam egy ideig, majd leültem egy fa tövébe és piszkáltam a füvet.

Gondolataim mindenfelé elkalandoztak; a családom irányába, hogy vajon mit csinálhatnak odahaza, a távol élő barátaim felé, hogy mennyire hiányoznak, ezáltal eszembe jutott a hétvége is, amit már nagyon vártam, mert szerettem volna találkozni szeretteimmel, mégis a fő gondolatom Shihai volt. Egészen jóban voltunk, legalábbis el tudtunk beszélgetni és sok közös témánk is volt. Kedveltem a fiút, azonban sosem mertem elmondani neki. Nem azért, mert félénk vagyok és rettegek a visszautasítástól, sokkal inkább azért, mert mindenki szerint Kinoko-chanba szerelmes, csak fél elmondani neki. Valamint Kinoko-chan jó barátnőm és tudom, hogy teljesen belé van habarodva. Egy barát ilyet nem tesz.

- Az Isten verjen belé...- nyüsszögtem.- Hiszen már azért is szar barát vagyok, hogy egyáltalán bejön... Huh?- kaptam tekintetem hirtelen magam mellé, ahonnan levelek ropogását hallottam. Kicsit hunyorítanom kellett, hogy kivegyek bármit is, mivel a tusolással jó sok idő elment, szépen besötétedett.- Jézus, ne ijesztegess Shihai, a szívem nem fogja bírni!- nevettem fel, amikor megpillantottam kikandikáló, fehér haját. Belátta vereségét, hogy észrevettem, így előbújt a földből.

- Bocsi, csak nem tudtam vágysz-e tárasaágra, szóval inkább őrködtem..- rúgdosta kissé a füvet cipőjével, mire felvontam egyik szemöldököm.

- Őrködtél? Aztán minek?

- Ki tudja? Bármikor betörhetnek.- vont vállat zavartan.- Öhm... leülhetek?