Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Ayato Yuri x Reader II.

Egy régebbi rész folytatását hoztam ma Narancsosle kérésére, remélem tetszik ^^

Végül ment tovább az élet. Jó ideig nem voltam hajlandó egy férfihoz sem közel kerülni, voltak futó kapcsolataim, de képtelen voltam túlenni magam Ayaton. Persze, kezdetben gyűlötem őt. Teljes szívemből megvetettem és legszívesebben kitöröltem volna minden emlékem, amiben szerepelt. Mégis, soha nem tudtam senkit úgy szeretni mint őt. Szinte teljes meggyőződésem volt, hogy teljesen kattant vagyok, hiszen ezek után ki akarna bárkit is vissza maga mellé az ágyba? Kihasznált és megalázottnak éreztem magam, mégis... Hiányzott. Be kellett látnom, hogy nem megy olyan könnyen az, hogy kiszeret az ember valakiből. Tudtam jól, hogy nem helyes, hogy így érzem, mégis évekig küzdöttem. De megismertem valakit. Valakit, aki kedves volt hozzám végül. Nem jártunk, csak találkozgattunk, ismerkedtünk egymással. Azt hittem nem lesz komoly, mégis sikerült elérnie, hogy megkérdőjelezzem magam: még mindig Ayatoba vagyok szerelmes, vagy már ő is súrolja a határt?

Kerestem a választ, valahogy mégis messzinek tűnt. Shi pedig egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzám, noha nem siettetett semmit, azt mondta, hogy annyi időt ad amennyire csak szükségem van. Valóban szerelmesnek tűnt. Még Kínában ismertem őt meg, amikor egy cserediák program keretein belül fél évre osztálytársak lettünk. Az Ayatoval való szakításom után minél messzebb akartam kerülni tőle, így amint felhozta az osztályfőnököm ezt a lehetőséget, elsőként csaptam le rá. Távol akartam lenni tőle, akkor is, ha ehhez külföldre kellett költöznöm egy időre. Persze nem mondom, hogy egyszer sem gondoltam rá, elvégre a minden napjaimban egyfolytában megjelent, mint gondolat. Vegyes érzelmeim voltak, s minden alkalommal elsírtam magam.

Elmentem egy szórakozóhelyre, hogy kicsit kiadjam a gőzt. Szükségem volt rá, noha nem azért, mert nehezen tudom fizetni a lakásom, szar a fizetésem, bunkó a főnököm, a kollégáim, megcsaltak vagy ilyesmi. Csupán elegem volt már abból, hogy hiába hagytam el a rózsaszín hajút, mégis szorosan fogta a képzeletbeli pórázom és teljesen magához láncolt. Ki nem állhattam, hogy ekkora befolyással van az életemre, ennyi idő elteltével is. A kocsmában sorra csúsztak le a tömény italok és a koktélok is, ezzel teljesen elbódítva engem. Táncoltam, amíg a lábam bírta, márpedig annyira öreg nem voltam, hogy egyhamar feladták volna. Azonban összekeveredtem valakivel ott. S talán életem legjobb döntését hoztam meg akkor..

- Ayato?- néztem rá megdöbbenve, de a táncot nem hagytam abba.

- [Név]?- vonta fel a szemöldökeit.- Nahát, az ex második vibrim - vigyorodott el.

- A megmaradt tapasztalattal elsőszámú is lehetnék, ha akarnék - simultam hozzá, mire mosolyogva a derekamra csúsztatta a kezeit.

- Nehéz volna felküzdeni oda magad, kislány...- búgta a fülembe.

- Majd meglátjuk - mosolyogtam csábosan, ő pedig ajkaimra hajolt.

Egy órán át táncoltunk és csókolóztunk nagyjából, mielőtt leléptünk volna. Mivel Shi nem élt velem, tekintve, hogy nem alkottunk egy párt, s az én lakásom közelebb volt, így ő jött fel hozzám. Szenvedélyesen faltuk egymás száját, miközben már kapkodtuk le a másikról a ruhaneműket. Végül bemutattam a tudásom, amit a futó kalandok miatt tanultam meg, mivel velük nem féltem kísérletezni. Ayato hangosabban nyögött, mint valaha, szinte csak a szeme fehér részét láttam, ha épp nem hunyta be őket. Mélyeket hörgött, sziszegett és nem tagadta, hogy tetszik neki, amit csinálok.

Egyesek azt gondolhatják, akik ismerik a történetünket, hogy ennél idiótább nem is lehetnék, mégis mit képzeltem, hogy lefeküdtem vele ismét. De én nem bántam meg. Ez segített lezárni.

- Oké, talán mégis elsővé léphetnél elő.. - dobta a földre az egyik segédeszközt, ahogy pihegett.- Azt a kurva...

- Én megmondtam - vontam vállat, miközben felültem és elindultam volna a fürdő felé, de elkapta a karom.

- Nem maradsz? Régen mindig hozzám bújtál szex után.

- Kösz, de nem - húztam el a kezem.- Már nem tartozol abba a rétegbe, akikhez szívesen hozzábújnék ilyenkor. Szedd a ruháid és menj haza - hagytam a szobában, hogy lemossam magamról a belőle kijött nyálkás anyagot, de ő a fürdőbe is utánam jött, értetlen tekintettel.- Mi van?- vontam össze a szemöldökeim, ahogy a teljesen átlátszó üvegen ránéztem a zuhanykabinból.

- Te nem ilyen voltál régen.

- Aha, és?

- Hova lett az ajtócsapkodós, érzelmes [Név], akit ismertem?

- Megölted - mosolyogtam rá.- Pontosabban a feléd irányuló szerelmem ölted meg az előbb az ágyban. Köszi a szolgálatokat, kifele a házamból Bubu.

- Úgy beszélsz, mintha csak egy játékszer lennék neked.

- Mert az voltál.

- Ettől csak kanosabb lettem..- sóhajtott fel.

- Beteg vagy. Kifelé, hányszor pofázzam még el?

- Ha kell még ilyen alkalom, csak írj - kocogtatta meg az üveget, majd kiment, felkapta a gönceit, s elhagyta a tömbházat is.

Nagyot sóhajtva hunytam be a szemeim, s egy mosoly kúszott az arcomra. Végre sikerült elengednem őt, és tudtam, kit akarok ezentúl. Kellett ez az este nekem ahhoz, hogy ne a múltban ragadva éljem az életem, hanem végre a mának és a jövőmnek élhessek. Ahogy kimásztam a puha szőnyegre, ami a tusoló elé volt terítve, megszárítkoztam és felöltöztem, visszamentem a hálóba. Kicsit összrámoltam, eltettem mindent, amit nem akartam elől hagyni, hogy akárki meglássa, majd miután az ágyneműt mosásba dobtam és egy újat húztam fel, befeküdtem a puha paplan alá hason, s elővettem a telefonom. Írtam Shinek, hogy jöjjön át.

Őt választottam. Lehet, hogy nem Ayato volt az, akivel leélem az életem, s a koporsóig kísér a szerelme, de nem is baj. Shi jobb, mint ő valaha is volt. Odafigyel rám igazán, törődik velem, de ami a legfontosabb: nem csal meg vagy húsz másik emberrel. Szerettem Ayatot, s köszönettel tartoztam neki, hogy egykor az életem jelentős részét képezte, és segített olyanná válni, amilyen vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy vele kell lennem. Csak a könyvem egy pár fejezetében volt jelentősége, azok pedig elmúltak. Ideje a folytatásra gondolnom.