Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Itachi Uchiha x Reader part II

Mivel volt igény egy folytatásra, így itt is van, remélem tetszik RadicNoemi ^^

Már pár hónap eltelt azóta a reggel óta, mikor Itachi rákérdezett a párkapcsolat ügyre, én pedig igent bólintottam rá. Sok minden történt azóta, mint például az, hogy leszerződtem náluk, mint grafikus, ha szükségük van rám, valamint a rajongói táboruk is megrohamozott mindenféle kéréssel, hogy rajzoljam le nekik a srácokat vagy Konant. Ez persze sok bevételt is hozott, nameg rengeteg hátfájást, tekintve, hogy csak akkor nem görnyedtem a kijelző vagy vászon fölé, ha aludtam vagy Itachival mentem randira. Ami kettőnk kapcsolatát leginkább leíró jelző volt, az a nyugodt. Senki nem siettetett senkit semmivel, mentünk a magunk kis lassú döcögésével előre, de sosem indultunk meg visszafelé. Kiélveztük a kapcsolatunk minden pillanatát. A sok munka mellett pedig igazi felüdülés volt egymás karjaiban pihenve mesélni a történtekről.

A banda összes tagjával szorosabb lett a kötelék, mióta nem csak az album miatt zargattam őket, hanem bejártam próbákra is nagyritkán, de olyankor mindig vittem vagy otthon készült, vagy rendelt ebédet, esetleg vacsorát hála jeléül, nameg mert tudtam, hogy a sok próba miatt nem sok idejük volt eszegetni, ahhoz az ügynökség túlságosan vasmarokkal fogta őket. A próbákon néha megjelent Sasuke is, Itachi öccse, akivel egy idő után megtaláltuk a közös hangot, így amíg hallgattuk a zenét, beszélgettünk kicsiket. Gyakoribb volt mondjuk, hogy Kisame barátnőjével társalogtam, mikor neki is volt ideje bekukkantani egy-egy próbára. A lány igazi angyal volt, teljesen megpuhította a nagy kékséget, aki külseje ellenére egy édes kis pillecukor volt, nem is csodáltam, hogy a lány beleszeretett a férfiba.

- Na mit hoztam? Még meleg!- léptem be a próbaterembe mosolyogva, mindkét kezemben szatyrokkal, amiben elcsomagolt miso leves és sült csirke volt rizsel, a kéknek csirke helyett rákhús volt párolt zöldségekkel, hisz tudtam, hogy jobban preferálja a tenger gyümölcseit, mintsem a tollas dögöket. 

- Kaja!- kiáltott fel csillogó szemekkel Hidan, majd szinte egy emberként mozdulva jöttek segíteni, hogy mehessenek is az asztalt körbeülve étkezni.

- Szia!- mosolygott rám Itachi, mire mosolyogva nyomtam egy puszit ajkaira, amit boldogan viszonzott.

- Szia.- simítottam arcára.- Hiányoztál, gondoltam tartok egy kis szünetet és beugrok. 

- Szinte a gondolatimban olvastál, mert már fél órája kattogott azon az agyam, hogy ma még valahogy jó lenne látni téged.

- Aww, akkor milyen jó, hogy beadtam a derekem a kisördögnek a vállamon, aki azt magyarázta már egy jó ideje, hogy bőven lesz időm holnap befejeznem a mostani felkérést.- vigyorodtam el, mire a férfi vidáman ölelt magához oldalasan, ahogy megindultunk a többiek felé. Leültünk velük a hatalmas fa asztalhoz, s nekiálltunk mi is az evésnek. Be kellett valljam, nagyon jól esett nekem is az étel, mivel egész nap csak egy tálnyi gabonapelyhen és pár szem szőlőn éltem, ami valljuk be, nem a legegészségesebb dolog. 

A hangulat remek volt, mint az megszokott volt. Pein ordibált a szöszivel, amiért megint fiatalos, perverz vicceket mondott, így Sasorinak kellett pátyolgatnia a hosszú hajú lelkét, noha nem azt lehetett leolvasni, hogy túlzottan értékeli a dolgot, ismertem már annyira, hogy tudjam: semmi gondja nincs a helyzettel, sőt, még örült is neki, hiszen Deidara volt az egyetlen ember, akinek érintését nem csak eltűrte, de egyenesen szerette. Konen persze nyugtatta kedvesét, kisebb-nagyobb sikerrel, Hidan nekiállt pénzt kunyerálni Kakuzutól, mert neki aztán nagyon kellett volna estére egy kis pia, de nem volt nála semmi fizetőeszköz, otthonról meg már nem akart visszaugrani a kis közértbe. Persze az idősebb heves tiltakozásba kezdett, tekintve, hogy eddig akárhányszor kért tőle kölcsön az ezüst hajú, sosem adta vissza, így nem pocsékolja inkább a pénzét a fiú elcseszett ivászataira. Kisame úgy falta az ételt, mint egy disznó, Tobi pedig csak figyelte a fejleményeket, kihasználva a drámát, amit a kis szemete imádott hallgatni a tagok közt. Részese lenni nem szeretett, hiába baszogatta halálra szegényt Deidara, ami a szőke számára felüdítő napirendi pont volt, Tobi jobban szerette, mikor őt kihagyva valakivel nézeteltérések vannak. Zetsu volt talán a legnormálisabb, ő csak csendben falatozgatott, ahogy félfüllell hallgatta a banda ügyeit, de inkább csak elmélkedve tömte magába az ételt.

- Meddig gyakoroltok ma?- néztem teli szájjal barátom irányába, aki a kanapé szélének dőlve ült a földön, s épp a tálnyi levesét kortyolgatta.

- Egész jól haladunk, úgyhogy szerintem kaja után már csak egy vagy másfél órát leszünk itt. Amúgy is holt fáradt már mindenki, mennénk haza.

- Nincs kedved feljönni majd? Megvárlak titeket, aztán aludhatnál a lakásomban. Igaz messzebb van, de legalább egyikünk sem lenne egyedül.- vetettem fel az ötletet, nagyon reménykedve egy helyeslő válaszra, ami nem is késett. Itachi egy pillanatig sem hezitált, apró mosolyra húzva ajkait bólintott.

- Jó lenne, örülnék, ha megint a karjaimban aludhatnál. [...]

Végül este tizenegy volt, mire végeztek, valóban másfél órát vett már csak igénybe a próba. Mindenki sietősen pakolt el maga után, kapcsolódtak is le a villanyok, s mindenki elköszönve a többiektől, ment saját útjára. Mivel én kocsival jöttem, Itachi pedig kivételesen nem motorral, hanem elhozták őt, így velem szállt be a járműbe. Azalatt a pár perc alatt, míg haza nem értünk, mesélt nekem az új dalokról, amiken manapság dolgoztak. Az első albumuk hatalmas siker volt, így igyekezniük kellett valami újjal előrukkolni, megragadva a hirtelen jött hullámot. A dalszerzők Pein, Hidan és Itachi voltak, így most három új szám is hamarosan napfényt láthat. Elmesélte, hogy elsőnek Pein számát tökéletesítik, s az is megy ki először a piacra, utána következik majd az övé, ami nagy meglepetést fog majd okozni a hallgatóknak, ugyanis a megszokott világfájdalmas szövegek ellenére, amiket alapvetően szokott írni a fekete hajú, most egy szerelmes dallal rukkolt elő. Persze kihangsúlyozta, hogy ez is nekem köszönhető, hiszen csak a jelenlegi kapcsolatában érzi igazán szerelmesnek magát, ezt pedig fel szerette volna használni valami újhoz. Ahogy ezeket elmondta, arcomra levakarhatatlan mosoly került, lelkem melegség járta át, s iszonyatosan hálás voltam az Égnek, a Sorsnak, hogy mellém sodorta őt.

Ahogy megérkeztünk, bementünk a házba, ledobtuk a cipőnket, s már indultunk is a háló felé. Kicsit káoszos volt, mert a délelőttöm azzal telt, hogy papírra vázlatoltam, de a pihe-puha paplanom alatt megbújtatva lábaim. Nem gyakran esett meg, hogy a reggeli kávém mellett karol fel az ihlet, de a reggel egy kivételes, ilyen alkalom volt. A kérések, megrendelések mellett nyilvánvalóan csinálgattam a saját kis műveim is, az egyik ilyenhez jutott eszembe valami, de ami viccesebb, hogy valami idióta gumicukor reklám nyújtott ötletet, ami a televízióban ment. Gyorsan elpakoltam a dolgaim az ágyról, hogy mihamarabb befeküdhessünk, ezt pedig Itachi már csak mosolyogva nézte. Megszokta, hogy mindent szana-szét hagyok a házban, belekezdek valamibe, de ha valami eltereli a figyelmem, otthagyom és többet eszembe sem jut, amíg arra nincs újra dolgom. 

Miután megvoltam a szoba rendbetételével, elküldtem a férfit fürdeni, mert a nagy melegtől, ami a stúdióban volt, valamint az órák óta tartó próba miatt rendesen megizzadt, amit pedig nem tűrö meg az ágyamban. Még mázli, hogy én délután/kora este vettem egy zuhanyt, mert kezdtem elbóbiskolni, újabb kávét pedig már nem akartam legurítani a torkomon. Amíg ő fürdött, én átvedlettem pizsamába, bebújtam a takaró alá és háttérzajként bekapcsoltam a tévét. Nem kellett sokat várnom, Itachi már egy szál alsóban be is szambázott a szobába, lámpát oltva, s befeküdt mellém, szorosan magához húzva. 

- Annyira szeretem az illatod..- suttogtam lehunyt szemekkel, ahogy mélyeket lélegeztem a kellemes tusfürdőjét. Olyan... természetes illata volt. Nem túl erős, de nem is olyan gyenge, hogy alig lehessen érezni belőle valamit. Szerettem, ha ezt a mosakodószert használta, ez volt Az Itachi illat.

- Én is a tiéd... Mindig összefut a nyál a számban az édes vattacukor illatodtól.- kuncogott fel, ami belőlem is kicsalt egy apró kacajt.- De komolyan, illik hozzád. Olyan édes, mint te.

- Jajj, még a végén belepirulok a bókokba!- vigyorogtam, de az igazat megvallva már attól piroslott az arcom, hogy csupasz felsőtestébe nyomhattam az arcom, hogy minél közelebb érezzem magamhoz őt, akit már két napja nem láttam, olyan elfoglaltak voltunk mindketten.

- Legalább tudom, hogy jól végzem a dolgom.- mosolygott a fekete hajú, majd belepuszilt a hajamba.- Jó éjszakát, [Név]. Szeretlek.

- Jó éjt, én is szeretlek téged.- mosolyogtam kicsit közelebb fészkele magam hozzá, s nem is kellett sokat várjak, el is aludtam, nem sokkal utánam pedig már Itachi is az igazak álmát álmodta, csendesen szuszogva, orrát a hajmba nyomva. Mindig ezt csinálta, megnyugtatta az illatom és valamiért nagyon szerette a hajam, így minden este, mikor együtt aludtunk, belefúrta arcát. Eleinte kicsit furcsának tartottam emiatt, de végül az egyik legaranyosabb szokásának tituláltam.