Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Kenma Kozume x Reader

Itt is az új rész _dumb-san_ kérésére, remélem tetszik ^^

Mellesleg, mindenen kívül, valakinek van majd kedve vasárnap vagy ma Gartic Phone-al játszani? :3 Eddig csak húgommal meg unokanővéremmel játszottunk hárman, de az úgy nem az igazi, szóval gondoltam, hátha van itt kedve valakinek velünk játszani :3

Kenmával még a középsuliban jöttünk össze, Tetsu által, mivel egyikünk sem akart vallani. Hálás voltam a colosnak, hogy segített nekünk. Igaz, csak azért, mert már baszta a csőrét, hogy mind a ketten rejtetten flörtölgettünk és segítettünk egymásnak mindenben, folyton együtt lógtunk, de mégsem alkottunk egy párt, holott elvileg egyfolytában egymást bámultuk, amolyan szerelmes nézéssel.

Azóta felnőttünk, kapcsolatunk pedig csak erősödött. Volt pár dolog, amit nehezen vészeltünk át, de kitartottunk egymás mellett, bármi áron. Az egyetemre együtt mentünk, együtt szívtuk végig a vizsgákat és a rakatnyi otthoni munkát. Alig volt időm sokszor fellélegezni, mert nekem nehezebben ment a tanulás, mint a páromnak. Neki bezzeg elég volt a vázlatait néhányszor átolvasni, aztán máris mehetett streamelni, míg én a szoba másik felében fejem fogva próbáltam magamba verni az anyagot. […]

- Nem hiszem el! Ezt, hogy a viharba tanuljam meg?- fejeltem bele a füzetbe, mire Kenma felkuncogott a gép előtt.- Bocs, kimenjek? Nem hiszem, hogy a szenvedésem akarják háttérzajnak.

- Maradj csak.- fordult felém egy pillanatra, ajkain megértő mosollyal, majd tovább folytatta a játékot.- Amint végeztem, megyek segíteni.

- Köszi..- sóhajtottam fel.

- [Név]-chan.

- Hm?- néztem fel, mire megláttam, hogy felém fordította a kameráját, játékot megállítva, s így az a több száz ember, aki rá volt kíváncsi, engem láthatott.- Kenma ne má~r!- nevettem fel.- Nem a menyasszony szenvedésére kíváncsi a nép!

- Ők kérték.- vont vállat mosolyogva.- Köszönj a srácoknak!

- Sziasztok!- integettem nevetve, mire a chat szinte felrobbant, mindenki köszöngetett.

- Hé! Ne adjatok tanácsokat neki, hogy hozzátok mehetne, ha szakítanánk!- csattant fel Kenma, amin képtelen voltam nem felnevetni.

- Nem mintha megtörténne, Mackó.

- Ajánlom is.- játszott tovább jókedvűen. […]

Sajnos a nagyiék kórházba kerültek, szóval haza kellett utaznom a hétvégére. Igaz, hogy randit terveztünk, de Kenmára is szükség volt Tokióban, szóval egyedül mentem a kis faluba, ahol a nagyszüleim és anya éltek.

Hiányzott Kenma, de nem kényszeríthettem arra, hogy velem jöjjön. Igaz, sokat chateltünk a vonatút és a buszozás alatt, de jobb lett volna a kezét fogva, neki dőlve beszélgetni. Így sem volt rossz, de kellett volna valaki, aki el tudja terelni teljesen a gondolataim. Aggódtam a nagyszüleimért, noha pontosan jól tudtam, hogy már akármelyik pillanatban elviheti őket a Fény.

Az orvos azt mondta ugyan, hogy semmi baj nem lesz ebből a jövőben, csak benn tartják a kórházban őket megfigyelésre, de azért mégiscsak aggódtam. Otthon a régi szobámban feltört belőlem a sírás, amit egész nap tartogattam, ekkor pedig a legjobb alkalmat választva, rezgett egyet a telefonom. Szipogva néztem meg, hogy ki írt, s láttam, hogy Kenma küldött egy képet Snapchaten. A közös cicánkkal csinált tükör szelfit, rajta egy szöveggel "kitartást, holnap odautazok. Szeretlek ❤". Könnyeim elapadtak lassacskán, s csináltam egy képernyőképet is a képről, amit mosolyogva állítottam be záróháttérnek. […]

Másnap délben kimentem a kapu elé, hogy üdvözölhessem vőlegényem. Nem kellett sokat ácsorognom a nagy melegben, pár percbe telt csak, hogy beguruljon a ház elé. Nagyot nyújtózkodva szállt ki, de én azonnal lerohantam, s szorosan magamhoz öleltem.

- Ilyen helyzetben soha többet nem akarok nélküled lenni...- motyogtam vállaba, mire hátam simogatva ölelt vissza.

- Nem is kell. Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb jönni..- mondta halkan a hajamba mormogva, majd kaptam egy puszit a fejem tetejére.

- Semmi baj, csak maradj is itt... Hiányoztál.

- Te is nekem, [Nyálas becenév]..

- Kenma!- sietett ki anya hozzánk, s mosolyogva ölelte magához a férfit, így vele együtt engem is, ugyanis nem engedett el a macska-ember.

- Szép napot asszonyom.- ölelte vissza egy pillanatra anyumat.

- Gyertek be, nemsoká kész az ebéd.

- Rendben.- bólintottam mosolyogva.- Emlékszel még, hogy milyen volt a szobám?- néztem fel Kenmára, miközben anyut követtük be a házba.

- Persze, nehéz lenne elfelejteni a kényelmes ágyadat, ahol a legjobb volt ölelkezve filmezni.

- Semmit nem változtattak, képzeld. Minden olyan gyerekes, mint ahogy itthagytam.

- Annyira nem volt gyerekes, hiszen itt is csináltuk.- eresztett meg egy sunyi mosolyt, mire vörös arccal csaptam meg szabad kezemmel a felkarját.

- Zavaró is volt, hogy a plüssök árgus szemekkel bámultak minket közben..- sóhajtottam fel, mire felhorkantva kuncogott egyet.

- Én azért élveztem.

- Nem mondtam, hogy én nem élveztem..

- Újraéljük a régi emlékeket?- szorított rá kissé kezemre, mire rákaptam a tekintetem. Néha még mindig meglepődök, hogy nem mindig egy lusta macska ő, hanem igenis van másik oldala is.

- Kenma, nem szórakozásból vagyunk itt..- ráncoltam a szemöldökeim, mire felnevetett.

- Vicceltem. Ráérünk azzal otthon, annyira azért nem vagyok kanos.

- Reméltem is..- mosolyodtam el halványan. […]

Szerencsére tényleg nem volt semmi komoly baja a nagyiéknak, szóval nyugodt szívvel mehettünk haza vasárnap délután vőlegényemmel.

- Örülök, hogy nem volt nagy baj.- szólalt meg, miközben a zene ütemére dobolt jobb mutató ujjával a kormányon.

- Hát még én..- döntöttem fejem az ablaküvegnek. Ajkaimon nyugodt mosoly terült szét, de csak szélesedett, ahogy megéreztem nagy tenyerét combomra simulni. Lassan cirógatni kezdett, mire rátettem kezem az övére, s összekulcsoltam ujjainkat.- Köszi, hogy kijöttél tegnap. Becsavarodtam volna szerintem nélküled...

- Csak természetes, [Név]. A menyasszonyom vagy, szeretném, ha minden rendben lenne veled.

- Túl jó vagy hozzám..- sóhajtottam mosolyogva, majd felemeltem kezünket, számhoz emeltem, s az övére puszit nyomtam.

- Fordítva, Kincsem. Fordítva igaz.- pillantott rám egy másodpercre mosolyogva, majd visszavezette tekintetét a kihalt útra.