Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Dabi x Reader

Meg is hoztam a következő részt GrtaCsik7 kérésére, illetve Vanadyn2_0 jókedvre derítésére, szóval remélem, hogy tetszeni fog ^^ <3

- Tudod, ha csak a televízióból ismernélek, nem hinném el, hogy ennyire mosolyra tud fakasztani egy kisállat - vágtam le magam a kanapéra párom mellé, aki éppen a közös macskánkat simogatta, mivel a kis szőrcsomó úgy döntött, hogy az ölébe telepszik. Vigyorogva figyeltem az elvileg olyan erőszakos és könyörtelen bűnözőt. 

- Dehát nézz rá. Parancsolja, hogy így bánjunk vele, nem én tehetek róla - vont vállat mosolyogva, ahogy továbbra is a szőrzsákot figyelte. Eredetileg az enyém lenne a macska, ugyanis két éve kaptam meglepetésként a születésnapomra, de nagyon úgy nézett ki, hogy ők ketten sokkal jobban kijönnek. Nem bántam túlzottan, örültem annak, hogy a férfi mással is törődött. Még akkor is, ha egyen napokon több figyelmet tanúsított az állat felé, mint irányomba. Egyesek biztosan idegesek lettek volna, de én inkább kihasználtam a helyzetet, mivel tudtam, hogy ilyenkor nem fog zavarni, és csinálhattam olyasmiket, amiket egyedül szerettem megtenni. 

- Hát hogyne - kuncogtam, s bekapcsoltam a tévét, hogy kikeressem rajta az éppen akkor nézett sorozatom következő részét. Kényelmesen elhelyezkedtem a bútoron, és úgy követtem figyelemmel a történteket. 

Másfél rész ment le, amikor a kis ajándékom felkelt, s kiugrott az "apja" öléből, hogy elmenjen harapni pár falatot a száraztápjából. Dabi kapott is az alkalmon, és elnyúlt az ágyon, engem pedig karon ragadva magával húzott, egyenesen a mellkasára. Két lába között feküdtem, karjaival körbefogott, s derekam, illetve hátam kezdte el cirógatni, miközben tekintetét a kijelzőre vezette. Egy pillanatra akadékoskodni akartam, miszerint én épp elég kényelmesen feküdtem a kanapé túloldalán, de végül úgy döntöttem, hogy nem lenne értelme nyafognom, elvégre imádtam a karjaiban lenni. Így hát csak vállat rántottam és mosolyogva arcom a mellkasát takaró pólónak dörgöltem, majd tovább néztem az érdekes eseményeket. Kis idő elteltével Dabi bal tenyerét a fenekemre vezette, de nem csinált semmit, csak ott tartotta. Nem lepett meg, mindig is azt vallotta, hogy az az egyik kedvenc testrésze rajtam, így egy szót sem szóltam. Eleinte még zavarba jöttem volna, mostanra viszont teljesen hozzá voltam szokva ahhoz, hogy a kezei szeretik megérinteni a testem egyes pontjait, szóval a kellemesen bizsergető érzésen kívül semmi testi jele nem volt annak, hogy élveztem a helyzetet. Ez persze nem azt jelentette, hogy kezdtem volna ráunni, mert arról szó sem volt. Még mindig minden porcikámmal odáig voltam az egész lényéért, s egész szívemmel szerettem őt. Csupán már nem mindig váltott ki olyan reakciókat belőlem, mint ismerettségünk kezdetén. 

- [Név]?- hangja csendes volt, mintha nem volna biztos abban, hogy még ébren voltam-e, s ha esetleg szunyókálnék, nem akart volna felébreszteni. 

- Igen?

- Gondolkodtam, és-

- Ez rosszul kezdődik... Mi az?- hangom aggodalommal telien csengett, meg sem próbáltam elrejteni mennyire féltem abban a pillanatban. 

- Nem, semmi rosszra ne gondolj. Hülye lennék eldobni téged vagy bármi faszság. És nem is csallak, egy nőt sem húzok rajtad kívül. Én inkább arra gondolok, hogy már lassan öt éve együtt vagyunk, igaz?

- Igen. Négy éve és három hónapja mondtam igent neked arra, hogy a barátnőd legyek. Miért?

- Téged nem zavar, hogy még mindig nem léptünk előrébb? Mármint... Úgy értem, hogy még nem kértem meg a kezed, és gyereket sem tervezünk jelenleg. 

- Hát ezen rágod magad napok óta!- ültem fel azonnal, hogy elérjem a távirányítót, s leállíthassam a sorozatot, hogy ne maradjak le semmiről, és minden figyelmem a velem szemben lévő férfira irányíthassam.- Dabi, nem. Nem zavar. És nem, nem azért mondom ezt, hogy erősnek mutassam magam, vagy eljátsszam, hogy tökéletes barátnőd legyek - simítottam arcára, ahogy csípőjére ültem. Arcomon fájdalom látszódott, de nem azért, mert az én érzéseim sérültek volna. Rosszul esett, hogy hetekig tépelődni láttam ezen, s nem tettem ellene semmit. Utáltam, mikor szomorú volt.- Szerelmem...- ejtettem ki a lehető leglágyabban ezt a becenevét - a házon is csak az én nevem szerepel. Körözött bűnöző vagy, a hősök azon vannak, hogy lecsukjanak Shigarakiékkal együtt. Persze, hogy én sem tervezek esküvőt, mert nem lenne, aki összeadna minket. És meglehet, hogy szeretnék gyereket, de félre tudom tenni ezt a vágyamat, mert jobban akarom azt, hogy ne essen semmi bajod és mellettem legyél. Egy baba miatt csak jobban aggódnál bevetésekkor, nem hiányzik, hogy egy óvatlan cselekedet miatt lecsukjanak. Így is elég az, hogy attól félsz, hogy velem történik valami, amíg te távol vagy. Nem szeretném, hogy még inkább tönkretedd magad lelkileg. Így is elég dolgon mentél keresztél, bőven sok dolog rágja a lelked. Egyel több aggodalom nem kell a nyakadra. Nem lennénk képesek felnevelni egy ártatlan kisbabát jelenleg. Szóval nem haragszom és nem is neheztelek rád emiatt. Nem sírom magam éjszakánkét álomba magam emiatt. Az egyetlen ami számít, hogy mi ketten együtt vagyunk és segítjük egymást, ahogy csak lehetséges az emberileg. Csak a szerelmünk a lényeg. Rendben? Szóval legközelebb ne gondolkodj ezen, hanem tedd fel a kérdést ugyanolyan nyíltan, mint azt, hogy van-e kedvem egy menetre. Megegyeztünk?

- ...Igen - mondta ki végül néhány pillanatnyi csend után. Az arcára volt írva, hogy küzdött magában a hallott információk feldolgozásával kapcsolatban. Tisztában voltam azzal, hogy mennyire kevésre értékelte magát, milyen önbizalomhiányos is volt legbelül, s azzal is, hogy saját állítása szerint ő csak egy söpredék, egy hulladék a világon. Épp ezért lehetett nehéz megemészteni azt, hogy van, aki tényleg őszintén törődik vele, és előtérbe képes helyezni őt az életében, feltétel nélkül szeretni és elfogadni őt.- Nagyon nehezen mondom ezt most ki, de mivel őszinte voltál, én is az akarok lenni veled - nyelt egyet, ahogy kezeit a derekamra csúsztatta, s miután kissé megszorított, cirógatni kezdett.- Egészen azóta, hogy tudok ténylegesen gondolkodni, csak meg akartam felelni másoknak. Majd amint elbuktam a saját apám szemében, gyűlöltem mindenkit. Fel akartam égetni a világot, az összes embert, magammal együtt. De amióta ismerlek, már nem akarok minden egyes embert holtan látni. Tökéletesebb lenne az a világ, ahol csak mi ketten élünk tovább, mint a legelső elképzelésem. És hidd el, az, hogy kivétel vagy, és megváltoztattad a nézeteimet, óriási szó. Őszintén örülnék annak, ha nem így találkoztunk volna. Ha tudtam volna ki vagy, mielőtt rossz ember vált volna belőlem. Akkor mostanra már a nejem lennél, a szemem egyetlen fénye. Pedig előtted mindenkivel, aki csak kívánatos volt a szememben lefeküdtem. Azonban amióta betoppantál az életembe, más nőre rá sem akarok nézni. Őszintén - ült fel, így közvetlenül előttem volt milliméterekkel az arcomtól.- Teljesen az ujjad köré csavartál, de nem bánom egyetlen pillanatát sem - lehelte ajkaimra, mielőtt életem legszenvedélyesebb és legédesebb csókjában részesített volna.