Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Kiyoomi Sakusa x Reader

Itt is az új rész miss_jaegerrrr kérésére, és noha egy picit rövidebb lett, mint a legtöbb, azért remélem tetszik ^^

Másfél év óta elsőként feküdtünk ruhák nélkül az ágyban. Nem erőltettem nála soha a dolgot, elvégre tisztában voltam azzal, hogy undorodik a bacilusoktól, egy ilyen akcióban pedig elég sok minden történik, és mivel ruha nem fedi az ember testét, ha akarja, ha nem, a bőrére kerül egy, s más. És mivel számomra a párom jólléte volt az első, így egyszer sem léptem túl a határt. Azon az estén azonban megtörtént. Minden tökéletes volt, s hiába nem az volt az első alkalmam, vele együtt az volt, így nagy becsben tartottam. Előző kapcsolataimból ítélve azonban a legvégére, rám nehezedett valami, és nyomni kezdte a mellkasom. 

Számat harapdálva gördültem oldalra, képtelen voltam az arcára nézni. Féltem, milyen kifejezést fogok találni rajta, így inkább gyáva módjára kerültem mindent, ami ő volt. Vettem egy mély lélegzetet, s végül egyetlen szó nélkül ültem fel az ágyában, és kezdtem el felszedegetni a földre került ruha darabjaim, melyek nem messze landoltak az ágytól. Mindig is így csináltam, mivel azok, akikkel Sakusa előtt volt dolgom, nem fordítottak felém sok figyelmet egy-egy alkalom után, rosszabb esetben el is küldtek maguktól, vagy ha ők jöttek át hozzám, akkor szinte rögves le is léptek. Berögzült cselekedet volt az, hogy ilyenkor egymagam voltam, s mihamarabb tovább kellett lépnem. Ám amikor elkezdtem felvenni a pólómat is, a másod éves jobb kezével a hátamra simított, mire megrezzentem.

- Fázol? Feljebb kapcsoljam a fűtést, vagy hozzak vastagabb takarót?- hangja hiába csengett fáradtan, egy leheletnyi rosszindulatot sem véltem felfedezni benne. Mégsem tudtam egy szót sem kifacsarni magamról, hiába nyitottam ki a szám. Így hát inkább csak megráztam a fejem, és hümmögtem egyet, miközben felálltam, hogy magamra kaphassam a nadrágot is. Mikor pedig elindultam volna kifelé a szobájából, megállított.- Ennyire rossz voltam?- Nem számonkérő volt, vagy mérges. Bizonytalanul szólított meg. Tudtam, hogy előttem egyszer feküdt össze valakivel, így kicsit még új volt neki a terep, de azt hittem, hogy ő is el akar majd küldeni engem, hogy a telefonjába bújva megfeledkezhessen órákra a létezésemről. 

- Tessék?- vontam össze szemöldökeim értetlenül, ahogy végre képes voltam beszélni is. Nagy nehezen rávettem magam, hogy tekintetem az ágyra vezessem. Ott ült Kiyoomi, derekát félig takarta a dunyha, haja kócos volt, arcát maszk kivételesen nem takarta, és olyan kétségbeesettnek tűnt, mint amilyennek egészen addig nem is láttam.

- Nem ezért mész el? Mert nem volt jó?- Egy teljes percre lefagytam, és feldolgoztam a hallottakat.

- Te... Szeretnéd, hogy maradjak?- A lelkem beleremegett a gondolatba is, hogy igazam lehet, és végre nem küld el a párom maga mellől szex után.

- Én azt hittem eddig, hogy az a normális. És Komori, meg a testvéreim is kioktattak, hogy ne az a fasz legyek, aki nem törődik veled az ilyesmi után. Nem mintha magamtól ezt tenném... Lehet, hogy minden tiszta mocsok, de veled mindez tűrhetőbb... Legalábbis még maximum fél órát hajlandó vagyok így eltölteni, aztán leszedjük a huzatot és minden mást is, bedobjuk a mosógépbe, mi pedig letusolunk. Maximum negyven perc.

- És én még azt hittem, hogy nem lehetek boldogabb - nevettem fel megkönnyebbülten, ahogy visszaindultam az ágy felé. Sakusa arca is egy kicsit vidámabb lett, szinte felragyogott egy pillanatra.

- A ruhát viszont vedd le. Valahogy jobb hozzád érni úgy.

- Na ezt a mondatot is megéltük - vigyorogtam rá, ahogy gyorsan lekapkodtam magamról mindent, és befeküdtem mellé vissza az ágyba. Mivel addig feltartotta nekem a takarót, így vissza is engedte ránk, és alatta jó szorosan magához húzott. Izzadt testünk újbóli érintkezése pedig teljesen ellazított. Arcom a nyakához fúrtam, ahogy élveztem, hogy ujjaival fel-le simogatja végig az oldalam, s apró csókokat nyom időközben a hajam közé.

- Sok dolgod volt olyan gerinctelen férgekkel, akik nem becsültek meg?- kérdezte csendesen, nekem pedig kellett egy kis idő, mire válaszolni tudtam.

- Csak olyanokkal volt dolgom. Te vagy az egyetlen, aki szeretné, hogy minden együtt átélt dolog után maradjak mellette, és nem a telefonjával van elfoglalva, vagy siet máshoz. Úgyhogy örülök, hogy te marasztalsz..- motyogtam, miközben a könnyeimmel küszködtem. Ha elkezdtem volna sírni, én magam sem tudtam volna megmondani, hogy az örömtől, vagy a múltbéli keserűségtől tettem volna.

- Ők nem tudták, hogy mekkora értékkel is rendelkezel..- morrant fel indulatosan.- Ha még nekem is megy, nekik semmiségnek kellett volna lennie ennek.. 

- Tudod, nem mindenki szerelemből fekszik le másokkal. Szerintem... Te vagy az első, aki viszonozza is az érzéseimet. 

- És merem ajánlani, hogy az utolsó is legyek - csípte meg a combom egy kicsit, mire felnevettem, amihez ő is csatlakozott.

- Ígérem neked, hogy életem végéig csak veled lesz viszonzott szerelmem - néztem a szemeibe, melyek gyönyörűen csillogni kezdtek, ahogy találkoztam az én íriszeimmel. 

- Az ígéret szép szó...- suttogta ajkaimra, mielőtt egy mámorítóan édes csókban részesített volna.

=====

Fáradtan battyogtunk egymás mellett az iskola folyosóin, keresve kora reggel a termem, ami legnagyobb szerencsénkre az övé mellett volt. Az este miatt reggelre valahogy minden energiánk eltűnt, de őszintén szólva én egyáltalán nem bántam. Véleményem szerint teljesen megérte aznap zombinak lenni az iskolában, amúgy sem néztünk ki nagyon máshogyan alapesetben. Mivel az unokatestvérével egy osztályba jártam, így elkerülhetetlen volt, hogy összefussunk, azonban nem számítottam arra a sunyi kis mosolyra az arcán, amivel megközelített minket. 

- Mi az?- döntöttem oldalra a fejem értetlenül, mikor már egy ideje csak bámult minket, és pislogni is elfelejtett.

- Az ott csak nem egy szívás folt, amit látok rajtad, [Név]-chan?- kuncogott magában, majd egy óriásit lekevert Sakusa karjának.- Ez a beszéd öregem!

- Te csak fogd be inkább..- sóhajtott gondterhelten a fiú.

- Jézusom, elfelejtettem eltakarni?- sikkantottam egy aprót, mire Kiyoomi csak közelebb húzott magához, átölelve a csípőm, és a fülemhez hajolt.

- Engem annyira nem zavar, de megkérhetem a nővérem, hogy ugorjon be egyik szünetben valamivel, ami segíthet eltüntetni a nyakadról azokat.

- Talán ez a legédesebb dolog, amit valaha is mondtál - nyomtam hirtelen puszit az arcára, mire az szinte felgyulladt.- Hagyd csak egyébként, a mai napot kibírom így. De értékelem, és hálás vagyok - cirógattam meg a karját mosolyogva.