Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Kakashi Hatake x Reader

Hűha, egy nap két rész? Ez sem rám vall xD Igyekszem belehúzni, hogy a jövő héten újra megnyithassam a kéréseket ^^ Szóval itt is az új rész Szusz_vivien13 kérésére, remélem tetszik ^^

Kakashi és én nem voltunk a legjobb viszonyban, de legalább szóba állt velem néha. Még fiatalok voltunk, túl fiatalok. Én is jóban voltam az egyik csapattársával, Rinnel. Imádtam a lányt, az egyik legjobb barátnőmnek tartottam. Mellette lehetetlennek tartottam azt, hogy valaki arca is szomorú legyen. Nem voltam ezzel egyedül, csak volt, aki ezen a vonalon kicsit túlment, s már nem csak barátként tekintett többet a lányra. Azonban a szerencsétlenségek sorra követték egymást. Tudtam Kakashi édesapja haláláról, akit követett Obito, az egyik csapattársa, majd egy idő után Rin is velük ment. Zokogtam, amikor megtudtam a hírt az iskolában, ki kellett rohannom a mosdóba, ahol elbújva sírhattam. Persze hamar észbe kellett kapnom, hogy mennyire sokkal rosszabb helyzetben van valaki, mint amilyenben én voltam. Hiába volt Rin a legjobb barátnőm, mégiscsak Kakashi egyetlen megmaradt társa volt, s ő vette el az életét, ha véletlen volt is, ha nem. Hirtelen elállt minden könnyem, s csak az aggodalmat éreztem. Meg kellett keresnem a fiút. Azonban nem igen találtam sehol; sem az iskolában, az otthonában pedig nem nyitott senki sem ajtót. Pedig ott akartam lenni neki, hiába nem volt annyira szoros a kötelék kettőnk közt, ha Obito halála után mellette voltam, ezután sem akartam eltűnni mellőle.

Mint az kiderült, ANBU tag lett. Ez merőben megnehezítette az elképzelésem, miszerint beszélni fogok vele. Azonban egy nap megláttam az utcán, így megragadtam az alkalmat, s odasiettem hozzá. Kezem a vállára tettem óvatosan, mire hirtelen kunait véve a kezébe fordult meg. Szemeim tágra nyíltak, s nagyokat pislogva bámultam az arcát. Szép lassan engedte le a kezét, s tette el a fegyvert, majd zsebre dugta a mancsát, s unottan nézett a szemeimbe.

- Mit akasz, [Név]?

- Én csak... ahj, kerestelek téged amióta csak beharangozták Rin halálát...- túrtam idegesen a hajamba, ahogy kerestem a megfelelő szavakat.- Nem akartalak egyedül hagyni a gyásszal és bűntudattal, szerettem volna melletted lenni. Mint egy jó barát. El sem tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet neked, de ki akarok tartani melletted, Kakashi. Nem küzdhetsz meg egyedül az egésszel, hiába vagy erős. Mindenkinek szüksége van egy... partnerre. 

- Bánthatlak..- ezzel az egy szóval elárulta magát. Elmondta, miért szigetelődött így el, nekem pedig a szívem szakadt meg az arcát látva, s hangját hallva. Mint egy elvert kutya, aki fél attól, hogy ismét valami rosszat tesz és megbűnhődik érte. Óvatosan nyúltam az alig pár hónappal idősebbik keze felé, amit kicsit ugyan haboztam megfogni, de végül megtettem. Nem ellenezte, ami kissé meglepett, de jó jelnek fogtam fel. 

- Bánts, nem érdekel. De tisztában vagyok azzal, hogy nem fogod megtenni. Bízom benned, tudom, hogy nem okozol kárt nekem, ismerlek már ennyire.

=====

- Na mit hoztam?- jelentem meg mosolyogva, ahogy a hetes csapat látótávolságába kerültem. Kakashi volt az ő tanáruk, s néha megleptem őket egy kis otthon készített finomsággal. A férfival ekkor már réges rég óta együtt éltünk, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolva. Szerette, ha foglalkoztam a tanítványaival, noha ezt előttük mindig letagadta, csa odahaza említette, hogy jól esett neki. Elsőnek Sakura vett észre, őt követte Naruto, majd Sasuke. Az első kettő mosolyogva integetni kezdett, miközben még mindig nem keltek fel a földről, ahol pihentek. Sasuke semmi jelét nem mutatta érdeklődésnek, Kakashi pedig intett nekem egyet, s lassan, komótosan indult meg felém. Amikor találkoztunk, vigyázva az ételre, megölelt s maszkján keresztül adott egy puszit a homlokomra.