Anime Oneshots II. Kérések: Zárva

Tetsuro Kuroo x Reader

Itt is az új rész alxakvc kérésére, remélem tetszik ^^

- Igyekezz már, vagy nem érünk oda időben!- sürgettem a húgom, akit én vittem aznap pszichológushoz. Egy ideje már járt, de nem régiben muszáj volt egy újjal felvenni a kapcsolatot, s azóta volt is nála párszor, azonban mindig a szüleinkkel ment, így én csak hallottam a legújabb szakember felől, de sosem találkoztam vele. A szüleink éjszakáztak, szóval a délutáni időpontra nem tudták elvinni, ezért kértek meg engem. Én még tanultam, csupán nem középiskolában, hanem egy szakmának kezdtem neki, így órákra járok hétköznaponként, emiatt pedig a délutánjaim szabadok voltak általában.

- Igyekszem, jó?- hangja frusztrált volt, így nem is szóltam hozzá már, csak felkapva a kocsi kulcsát, beültem az autómba és beindítottam a motort. Kábé másfél percet kellett csak várnom, mire feltépte az anyósülés felöli ajtót, bevágódott, bekötötte magát, én pedig indultam. [...]

- Megvárlak itt, nincs különösebb dolgom úgyse. Az jó?

- Nekem megfelel - vont vállat a testvérem, s nekidőlt a falnak. Hiába késtünk két percet, várnunk kellett. De azt kell mondanom, hogy megérte, ugyanis amikor kijött...

- Elnézést, volt egy sürgős telefon beszélegetésem, nem vártál sokat, ugye?- mosolygott a húgomra.

- Mi is nem olyan rég értünk, szóval nem baj - biccentett egy aprót, s ekkor vette észre a férfi, hogy én is ott vagyok, s nem a megszokott emberek hozták el. Ahogy gyorsan végigmért aranysárga szemeivel, szinte már megremegtek a térdeim. Haja ugyan kissé rendezetlenül és különösen állt a fején, de még véletlenül sem rontotta ezzel az összképet. Mit is szépítsek? Dögös volt. Nem keltették fel sokan az érdeklődésem, általában a tanulásra koncentráltam, így nem is igen volt kapcsolatom, de vele boldogan belemennék egy pár randiba. Arra eszméltem fel, hogy kedves mosolyra húzva ajkait, felém tartotta a kezét.

- Tetsuro Kuroo vagyok, te biztosan a nővére vagy. Nagyon örülök a találkozásnak.

- Áh, igen. A nevem [Teljes Név], részemről az öröm - ráztam kezet vele, miközben végig a szemeibe néztem. Teljesen fogságba ejtettek azok a gyönyörű, sárgán csillanó íriszek.

- Elrabolom most akkor egy órácskára a nagylányt, de hamar visszakapod - paskolta meg Akina vállát, mire vigyorogni kezdtem.

- Morcos kedvében van, szóval fizetnék is, hogy pár órára lefoglalja - kijelentésemre húgom a szemét forgatta, de a férfi felkacagott. Olyan lágy és mély volt a hangja, hogy a bordáim szinte rezonáltak a hanghullámaival.

- Lehet róla szó - vonta fel a szemöldökeit, de aztán biccentett egyet, s bementek együtt a terembe. Én csak tettem amit terveztem: leültem az egyik székre, elővettem a táskámból a legújabb könyvet, amit vettem, s olvasni kezdtem, mit sem törődve a körülöttem sétáló és beszélgető emberekkel.

=====

Az az egy óra egész hamar elment, szinte már túl hamar is, épphogy teljesen bele tudtam magam élni az olvasottakba, mikor nyílt az ajtó. Akina lépett ki rajta elsőnek, mögötte pedig Kuroo. Mosolyogva tettem el a könyvet, s álltam fel a székből.

- Viszlát - intettem az orvosának, azonban ő utánam szólt.

- Oh, várj még! Mondtam neki is, de gondoltam szólok neked is, nehogy keveredés legyen. A jövő héten nekem nem lesz jó ez az időpont, szóval csütörtökön kellene bejönni délután fél háromra. Megoldható, igaz?

- Persze, akkor lehet megint én hozom őt, attól függ hogy végeznek a szüleink... Köszönöm, hogy szólt - mosolyogtam rá.

- Ez a dolgom. És megkérhetlek, hogy tegezz? Szinte egyidősek vagyunk, így olyan öregnek érzem magam...- grimaszolt, mire felnevettem.