⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

75. Merénylet

Connie, Sasha és Jean is megérkezett, feléjük futottam.

- Hál' istenek, hogy jól vagytok! Mindenki megérkezett már? - öleltem magamhoz őket.
- Még egy ember, de... - mondta Connie.
- Hallottátok? - kérdezte Sasha összeráncolt szemöldökkel.
- Mintha valami neki csapódott volna a hajó oldalának. - nézett háta mögé kérdőn.

- Csillapodjatok! - kiáltottam az ünneplő csapatra. Floch továbbra is ujjongott.
- Lobov még nincs itt! - mondta Connie.

Zörrej hallatszódott a feljáró ajtajánál.
- Most kell érkeznie - fordult a feljáróhoz
Jean.

Puska dörej. Egy gyilkos golyó szállt közénk. Azonnal csönd lett, némaságot egy test halk puffanása törte meg.

Mellettem lévő lány teste összeesett. Jean pisztolyt rántva az ellenfél felé tartotta.

Újabb lövés az ellenségtől, Jeant célozta meg, de a lövést elvétve, nem volt találat. Flochék azonnal lefogták a két merénylőt.

Oldalra fordultam, alig hallottam valamit, mert fülemben hangosan lüktető vér elnyomta a hangzavart. Lehajoltam a haldokló testhez.

- Sasha! - nyögtem fel rémülten.

Mellkasából ömlött a vér. Golyó nagyon rossz helyen találta el. Kezemet mellére szorítva tartottam, lelassítva a vér ömlését. Szív alatt találta a lövés. Száraz torokkal, meg sem tudtam szólalni.

- Sasha! - ordította Connie és Jean.
- Tarts ki! - kiabálta Connie. Torkom teljesen összeszorult. Sasha alig nyitotta ki szemeit.

- Olyan zajosak vagytok. Készen van már a vacsora? - kérdezte alig hallhatóan.

Könnyeimtől nehezen láttam, szomorúan elmosolyodtam kérdésén.
- Igen, mindjárt kész... - próbáltam válaszolni, de hisztérikusan feltört belőlem a sírás. Remegő kézzel megsimítottam az arcát.

- Hús... - lehelte ki az utolsó szavait.
- Meg kell állítanunk a vérzést! - ordította Jean.
- Sasha tarts ki amíg visszaérünk a szigetre! - kérlelte sírva Connie. Én összeszorult torokkal néztem rájuk.

- Fiúk... már elment. - suttogtam halkan.

Két felderítős lépett hozzánk, kezükben kötszereket tartottak. Sasha sebére tekerték, húzták és nyomkodták az anyagot. Sasha teste, mint egy rongybaba, úgy mozgott az erőszakos mozdulatoktól.

- Elég legyen! Már... nem él, ne vonszoljátok! - üvöltöttem, majd újból kitört belőlem a zokogás.

Floch vezetésével lekötözték a két merénylőt. Könnyes szemmekkel feléjük néztem.

Gyerekek voltak. Egy szőke fiú és egy barna hajú lány. Döbbenten néztem rájuk, egy kislány ölte meg Sashát.

- Kidobom őket. Senkinek sincs ellenvetése, ugye? - fogta meg kezével a két gyerek fejét Floch.

Ajkaim megremegtek. Jean a hajó falának támasztva homlokát elszoruló torokkal megszólalt:

- Ha kidobod azt a két gyereket a biztos halálba, akkor szerinted véget ér az erőszak és a gyilkolás körforgása? - kérdezte csöndben Jean.