⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

49. Az ünnepelt

Elérkezett az a pillanat, amikor elhagyhattam végre a családi házat. Alig vártam, hogy találkozhassak a többiekkel.

Vagyis leginkább Hanjival, mert a többiek mind elestek a csatában. Szinte nem maradt nekem senki.

Ideje jobban összebarátkozni Eren csapatával.

Megérkeztünk a bázisra, Levi előttem lépkedett, én gyorsan szedtem utána a lábamat. Hanji kinyitotta az ajtót, amikor észrevett, nevemet kiáltva, tárt karokkal várt. Mosolyogva futottam felé. Bal szemét szemkötő takarta. Ezek szerint ő sem úszta meg sérülés nélkül.

Hanji erősen megölelt, Levi mellénk lépett, szúrós szemmel végig mért mindkettőnket.

- Ne túl erősen, még nincs teljesen meggyógyulva Elle.
- Oh, persze. Bocsánat. - nevetet fel Hanji.
- El se hiszem, hogy túlélted! Nagyon örülök, hogy itt vagy. Oh, és ha már itt vagy, gyere megmutatom a tervrajzokat.

Találmányaimmal könnyen megtudjuk tisztítani a Mária fal területét. Utána pedig visszatelepedhetnek az emberek... - félmosollyal hallgattam Hanjit, ahogy magyaráz a végtelenségbe. Nem gondoltam volna, de kicsit hiányzott a hosszú monológjai.

Ahogy Hanji mondta, tényleg jól üzemelt a szerkezete, amit megtervezett. Falra volt erősítve, és közelben lévő titánt egy mozdulattal elintézte. Katonáknak csak annyi volt a feladatuk, hogy szerkezethez csalják a titánokat.

Lehullott a hó, tél első hónap végénél tartottunk. Legutóbbi családlátogatásomról értem vissza a felderítő egység bázisára. Nagy kabátban léptem be az épületbe.

Ilyenkor nem tudunk küldetésekre menni, csak a bázison edzeni. Ebédlőben kuksolt a legtöbb ember. Szerencsére egész jól kijöttem a megmaradt felderítő csapattal.

Sasha jó szokásához illően, kenyeret tömött a szájába, Connie mellette ordibálta, hogy meg fog fulladni. Jean röhögve ütögette Sasha hátát, hogy meg ne fulladjon. Mosolyogva megráztam fejemet, ahogy a jelenetet néztem.

Mikasa, Eren és Armin sarokban ültek. Armin magyarázott, Eren egy könyv lapját tanulmányozta, Ackerman lány a kint szállingózó hópelyheket bámulta.

Hanji levegőt nem véve darálta a szövegét Flochnak. Fiú félig csukott szemmel hallgatta Hanji számára érdekes információkat.

Hadnagyot nem láttam, bizonyára az emeleten van. Dolgozik vagy lehet könyvet olvas.

Intettem a többieknek, akik kedvesen visszaköszöntek. Átfagyott hideg ujjaimmal leszedtem magamról a vastag kabátot, sapkát és sálat.

- Michelle, nincs kedved becsatlakozni a beszélgetésbe? - kérdezte Hanji, szeme fanatikusan megvillant.
- Öhm... izé, majd később, még dolgom van.
Nő vigyorogva nézett rám.
- Ahaaa. Menj csak fel. - elpirulva, de próbáltam nem foglalkozni Hanji viselkedésével.

Hanji volt az egyetlen, aki Levi-Michelle kapcsolattal leginkább foglalkozott. Többieket nem igazán érintette meg.

Levival amúgy sem estünk egymásnak mindenki szeme láttára. Fogadni mernék, hogy csapatból valakinek le sem esett, hogy mi egy párt alkotunk.

Kezembe vettem a csomagot, amit otthonról hoztam, és felindultam a lépcsőn, egyenesen a hadnagy irodájába.
Illedelmesen bekopogtattam, amire csak egy ,,gyere'' válasz érkezet. Kinyitottam az ajtót, Levi asztalánál ülve könyvet tartott kezében. Érkeztemre becsukta, majd karba tett kézzel bámult.

- Elle, azt hittem már soha nem érsz vissza.
- Hadnagy. - köszöntem a férfinak.
- Tudod milyen Rose. Alig akart visszaengedni. - mondtam, miközben hátam mögött a dobozt markolásztam.

Levi felvont szemöldökkel kezemre nézett.
- Mit dugdosol Elle? - felkelt székéből.
- Áá. Ez? Ez... - emeltem fel magam elé a csomagot. - Neked hoztam. December 25.-e van. Szülinapod! - léptem elé, és kezébe nyomtam a csomagot. Felé hajoltam, és arcon pusziltam.
- Boldog szülinapot, hadnagy. - suttogtam a fülébe.

Levi megilletődve nézett ajándékjára. Letette és kicsomagolta. Egy csésze készlet volt, különleges tea fillterekkel. Levi szája aprót megmozdult. Láttam rajta, hogy megpróbálja elnyomni mosolyát.

- Köszönöm Elle. - fordult felém. Mosolyogva megfogtam a tenyerét.
- Na gyere! Gondolom egész nap itt voltál. Menjünk le a többiekhez.
- Minek? Ugye nem mondtad nekik, hogy ma van...
- Nem, nem mondtam. Viszont ma te vagy az ünnepelt, úgyhogy ideje egy kicsit kikapcsolódni és szórakozni.
- Azt a hálóban is tudunk, ketten, többiek nélkül. - mondta unottan.

Vigyorogva megforgattam a szemem.
- Levi... nem arra gondoltam. - azzal elindultam folyosón, miközben erőszakosan húztam magam után Levit. Lent a többiek nem társítottak nagyobb figyelmet mikor leértünk.

Viszont Hanji...

- Oh figyelem itt a szülinapos! Hadnagy végre lejöttél! Hoztam italt az ünnepléshez. - Hanji lehajolt, és a földről felpakolt pár boros üveget. Levi szemét forgatva, de elfogadta az italt. Én vigyorogva leültem mellé. Kezdődhetett a „buli".