⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

114. Törött kar

Védelmet biztosító kövek között mindenki döbbenten Hanji felé fordult. Mindenkiben most tudatosult, hogy mennyire is sürget minket az idő.

- Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan áttudják szelni a tengert. Ha ilyen ütemben haladnak, egy szempillantás alatt el fogják érni a többi földrészt is. - mondta halkan Hanji.

- Kíváncsi vagyok hány emberrel végeztek már... - motyogta unottan Yelena.

Idegesen fordultam Yelena felé. Ő pontosan ezt akarta, elsöpörni a marleyi népet.

- Yelena! - léptem elé. - Mond el hol van Eren! Pontosan merre? Kérlek, nem hagyhatjuk, hogy az egész világot eltapossa.

Frufruja alól rám pillantva, hanyagul megvonta a vállát.
- Yelena! - kiáltottam rá mérgesen.
- Mekkorára nőtt a szád. Amikor még az irodában voltunk, olyan kis megszeppent voltál. - felelte, majd gúnyosan elmosolyodott.

- Félős kisveréb, aki ugyanúgy kisveréb maradt, csak a csipogás hangereje növekedett. - kifigurázva végig mért.

Felháborodva meredtem rá, de egy erős kar ellökött Yelena elől. Hátrálva figyeltem a „kedves" elkövetőre.
- Hé... - morogtam, de azonnal elállt a szavam a következő történések láttán.

Theo Magath elcsitítva Yelenát, erősen rácsapta a tenyerét a nő szájára. Hátra nyomva a szőke hajú fejét, ordítani kezdett.

- Mondd el, hogy hol van Eren Jaeger! Addig fogom törni az összes csontodat a karodban, amíg nem beszélsz. - lábával pedig neki támadt Yelena bal karjának. Fájdalmas sikoly hagyta el a nő ajkait.

- Magath! - próbálkozott Hanji, hogy megállítsa az idős férfit. Már késő volt, Yelena karjából hangos roppanás hallatszódott.

- Nem kell félned, nem foglak megölni. - morogta félelmetesen Theo.
- Ennek örülök... - nyöszörögte fájdalmasan Yelena. - Ha magatokkal visztek... talán elmondom hol van Eren. - lihegte, majd bekönnyezve a karjára pillantott.

- Hé! - Hanji idegesen Theo vállára helyezte a tenyerét.
- Elősször a léghajókat kell megvédenünk.
- Nincs most idő a kínzásra! - kiabálta Onyankopon.

Theo hátat fordítva a megsérült nőnek, körbe nézett. Szeme megakadva rajtam, bocsánatot kért.

- Lehet kicsit túl heves voltam, bocsánat, hogy ellöktelek. És nektek is. Jean, Mikasa, Armin és Connie. Elnézést szeretnék kérni a tegnap esti viselkedésemért. Tévedtünk. Nem vagytok hibásak. Olyan bűnökkel hibáztattunk, amiket a felmenőitek követtek el a múltban.

Bólintva elfogadtam a bocsánatkérését. Egy pillanatra Yelenára pillantottam. Onyankopon próbálta rendbe hozni a karját. Felvont szemöldökkel néztem, ahogy a férfi elég furcsán próbálja bekötni a nő kezét.

Sóhajtottam, nem hiszem el, hogy ezt fogom csinálni... de odasétáltam eléjük, mégegyszer.

- Add azt ide. Majd én megcsinálom. - feleltem közömbösen. Onyankopon csodálkozóan, de átadta a fehér textil anyagot.

- Jobban örülné, ha Onyankopon... - szólalt meg Yelena, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.
- Húgom megtanított egy-két kötéstechnikát, és higgy nekem, mestere ebben. - válaszoltam.

Unott arccal elkezdtem betekerni Yelena eltört csontját. Nyakába egy hosszabb tartó gézt raktam. Végezetül pedig a fekete mellényét használtam fel, hogy egy helyben tudta tartani a kezét.

- Kisverébnek nem csak nagy a szája, hanem profi kötést is tud készíteni. - motyogta, miközben a fájdalomtól grimaszolva, megpróbált gúnyosan rám mosolyogni. Még ilyen állapotban megpróbál beszólni.

Lenézően pillantottam a szemébe. Felvont szemöldökkel, egy hirtelen, erős mozdulattal meghúztam a kötését, amitől fájóan felnyögött.

- Jobb ha most nem csevegésre pazarolod az erődet. - mondtam közömbösen. Lezárva a beszélgetést, Hanjiékhoz sétáltam, ahol már a tervet eszelték ki.
...

Sziklák közt figyeltem a terv kimenetét. Első dolog, hogy eltereljük a katonák figyelmét.

Connie és Armin feladata lett ez, ugyanis Floch abban a tudatban van, hogy ők is átáltak hozzájuk. Két lóval vágtatva mentek a kikötő épületéhez. Elintézve azt, hogy előkészítsék az egyik hajót, és a ráfüggesztett repülőgépet.

Ahogy meglátta az ellenség őket, pár katona azonnal megindult Arminék felé.

Mikasavál összenéztünk, most mi jövünk.
Nem tudhatjuk, hogy sikerülni fog-e nekik. De sajna nincs időnk.

Mi feladatunk Kiyomi megkeresése és kimenekítése volt. Még hátra pillantottam, ahol Levi a fehér lepedőbe betakarva feküdt.

Nem ébresztettük fel, így a tervet sem tudta. Konkrétan az egész utat átaludta. Nagyon kimerült lehet azoktól a sebektől.

Nagyot sóhajtottam. Ha megtudná, hogy mi a tervünk, biztos kiakadna, de így... most nem kell aggódnia semmin.