⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

95. Marleyi bor

Levi az olvasó Zeke elé lépett.
- Tetszik a könyv? - kérdezte a hadnagy, majd szúrós tekintettel végig mérte a férfit.
- Naná! Már hétszer elolvastam.
- Biztosan nehéz volt rá figyelni, gondolom inkább a beszélgetésünkre koncentráltál.
- Figyeljek egy könyvre, amit hétszer elolvastam? - kérdezte flegmán Zeke.

- Mindegy is, van még bor? - kérdezte motyogva Zeke.
- Egy hónapja vagyunk itt. Egy csepp sem maradt. - felelte érzelemmentesen a hadnagy.
- Milyen kár. - mondta gúnyosan Zeke.

Levi unottan hátat fordított a szemüvegesnek.
- Folytasd az olvasást! - utasította Levi.

Ahogy elsétált a szakállastól, meghallotta, hogy a szőke férfi maga elé suttogja:
- Kár, meghívtam volna borozni Michellet.

Levi lefékezve visszafordult.
- Huh!? Mégis mit mondtál? - kérdezte kikerekedt szemmekkel. Zeke elvigyorodva nézett a férfira.

- Michelle... - ízlelgetve lehelte ki ajkain egyesével a betűket.
- Tudod így egy hónapon keresztül az ember sok mindenre tud figyelni, ha nincsen semmi dolga.
- Honnan ismered? - kérdezte Levi idegesen. Zeke csak mosolyogva felvonta szemöldökét.

- Ezzel a reakcióval eléggé alátámosztottad szerényke elméletemet.

Levi rájőve, hogy túl sok érzelmet mutatott, karba tette kezét, és hideg vérrel pillantott a férfira.

- Ne pazarold az időmet majom. Bökd már ki!

- Jelentésekben többször hallottam a nevét, mikor Hanji parancsnokot említették. Meg persze a reakcióid is érdekesek voltak. Mikor hallottál róla, unott pofád egy kicsit felderült. Aztán amikor ideértünk azt mondtad, hogy régen népszerű voltál a nőknél. Amiről persze azonnal tudtam, hogy csak blöff. Viszont én azt hittem, hogy egyáltalán nem voltál népszerű.
Viszont később össze állt a kép.
Michelle... - ízlelgette a nevet szórakozottan.

- Máshol is hallottam ezt a nevet, a léghajón, amikor elkaptatok. Ekkor már biztos voltam az elmétembe.
Az a nő fontos számodra. Nem kell tagadnod. - mondta Zeke elégedett arccal.

Hadnagy álarcot magára öltve hallgatta, magában elöntötte a gyűlölet.
Zeke hangosan felkacagott.

- Mégis min nevetsz, szarházi?!
- Tudod, visszagondoltam a léghajón való történtekre. Szegény lány! - nevetett fel jóízűen Zeke.

- Jaj ne nézz ilyen gyilkos tekintettel, elmondom nyugi. Te biztosan nem vetted észre, hisz a meggyilkolásomon járt az eszed. Életemben nem láttam olyan ijedt arcot!... Jó mondjuk lehet már láttam, de neki az arca! Látnod kellett volna. Értem én, hogy az emberek félnek tőlem amikor a fenevad titán alakjában vagyok, de azt nem gondoltam volna, hogy civil kinézetemtől is valaki ennyire remegjen!

- Jaj hadnagy! - kuncogta.

- Az a lány, amint meglátott reszketet, mint egy falevél. És tudod mi volt az érdekes? Azonnal mellkasához kapta a kezét. Abból azt következtettem le, hogy ott lehetett Shiganshina csatában... - tárta fel elméletét Zeke, miközben megvakarta a fülcimpáját.

- Eltalálta az egyik lövedékem, nem? De valahogy túlélte... Jól mondom hadnagy? - nézett mélyen Levi kékes szemeibe, várva, hogy a férfi megerősítse az elhangzottakat.

Levinak összeszorult a mellkasa. Léghajón annyira elvolt foglalva Zekével, hogy észre sem vette Michelle viselkedését.

Hadnagy ajkai megremegtek. Zeke elégedetten dőlt hátra.

- Akkor igazam van. - zavartalanul folytatta:
- Ha már nem ölte meg a lövedékem, akkor meghívnám szívesen egy pohár marleyi borra. Igazán szép teremtés. -

Hadnagy kést rántva, Zeke elé termett.

- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, könyörtelenebb halálod lesz, mint amit szántam neked. Rosszabb, mint amikor levágom egyesével a végtagjaidat... - suttogta hátborzongatóan Levi.

- És most... olvasd a szaros könyvedet!