⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

78. Házi őrizet

Ablakból hosszadalmasan bámultam az elhaladó lovas kocsit. Üvegfelülettől bosszúsan ellöktem magamat, mint egy hisztis gyerkőc levágtam magam a székre.

Hanji felvont szemöldökkel figyelte sopánkodásomat. Megigazította a nyakában a királynőtől kapott medálját.
Zöld ékszer az ablakon beáramló napfényben, élénk smaragdzölden csillogott.

- Szabad megkérdeznem, hogy mi ez a hisztérikus viselkedés? - kérdezte lehető legközvetlenebbül. Zabos arccal a nő felé fordultam.

- Hisztérikus viselkedés? Hagyjuk már! - morogtam. Majd lecsaptam kezemet az asztalra.

Hanji megvonva a vállát a falnak dőlt.
- Nem értem miért nem mentél velük, ne értsd félre... örülök, hogy engem választottál, de akkor sem értem, hogy mi ez a hiszti. Parancsnokodként elengedtettelek volna a 30 felderítőssel.
Hmm... - simította meg az állát gondolkodva Hanji.

- Én... - akadtam meg a magyarázatba. Sóhajtva szemüvegesre néztem.

- Harmincan fognak Zeke Jaegerre vigyázni, nem kellek oda.

- Szerintem Levi mást mondana. - nevetett fel Hanji. Elmosolyodva megforgattam a szememet.

- Nem akarom, hogy elmenjen, elmenjen azzal a... a fenevad titánról beszélünk! Nagyon veszélyes és... én féltem a társaimat, tudjuk jól milyen veszteségek voltak a Shiganshina csatatéren.

- Ott van az emberiség legerősebb katonája! - kuncogta. - Ő az egyetlen aki tényleg alkalmas erre a feladatra. De megértem a félelmedet. - mondta halkan Hanji. Fáradtan megigazította a sötétbarna copfját.

- Tudom, és azt is tudjuk, hogy mit ígért meg Erwinnek.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

- Csak annyi, hogy Levi gondol egyet és neki ugrik Zekének.
- Ha nem kötné meg kezét a parancs, akkor biztos vagyok benne, hogy Marleyban megölte volna már. Viszont egyességet kötöttünk. Tudod, hogy mindig betartja a parancsnoki utasítást. Azaz azt teszi amit én mondok. - mondta Hanji, én bólogatva beletörődtem a tényekbe.

- Még gondolsz rá? - néztem szomorúan a barnás szemébe.
- Erwinre? - aprót bólintottam kérdésére.
- Persze... most is emlegettem, hogy mennyi tehert rakott a vállamra, amikor megválasztott a következő parancsnoknak. Fárasztó dolog. - sóhajtotta majd nagyot nyújtózkodott.

- De legalább most lesz egy kis pihenő.
- Huh? - néztem rá furán. - Pihenő? Őrködni fogunk.

- Házi őrizetben fogjuk tartani Onyankopont a város szélén. Kérlek... ez maga a vakáció! Egy kisebb kőházat jelöltem ki a szállásnak. Igazi családi hangulat lesz. - mondta nevetve Hanji.

- Meddig leszünk ott? - Hanji lazán megvonta vállát.
- Nem tudom. Majd ahogy hozza az élet.

Komótosan hajamat felülről összefogva, szoros copfot készítettem. Felkeltem a székből, majd komoly tekintettel parancsokra néztem.

- Leviék meddig fogják fogva tartani Zekét? Egy éve van hátra. Azt ne mond, hogy egy évig!

- Hát... tudod a terv az, hogy Historia örökli Zeke titánját, viszont most ugye várandós. Szóval, ha nem fordul fel a világ... én pár hónapot mondanék. - mondta kínos mosollyal.

- Pár hónap? - akadtam ki. Idegesen behunytam a szemem.

Hónapokig el lesz zárva tőlünk Levi.
Nem látogathatjuk meg egymást sem, hisz titkosítva van, hogy hol tartják Zekét fogságban.

Falakon belül csak Hanji, én és három katona aki az ellátásért és kommunikációért felelősek tudják Zeke pontos helyét.

- Pff.. - fújtattam. Kivágtam az iroda ajtaját és kirontottam a helyiségből.

- Most hova mész?
- Nem indulunk a vakációnkra? - kérdeztem szarkasztikusan.

Hanji félően felnevettet a kérdésemen, és futólépéssel beért.

Megérkeztünk a kicsiny szállásunkra. Két hálószobával, egy apró konyhával és fürdővel rendelkezett, viszont a kert egészen nagy volt. Egy méretes tölgy fa árnyékában padok voltak elhelyezve. Csöndes környék volt, csak a kellemes meleg szellő fuvallatát lehetett hallani.

Onyankopon, mint a házi őrizetben lévő személy elégedetten nézett körbe a telken, mégis csak jobb, mint egy börtöncella.

Estére a hőmérséklet kissé lehűlt, de feltétlenül kiakartam menni.
Leültem a ház teraszának gerendájára. Törökülésbe felpillantottam az égre. Telihold volt, fehér élénk fény teljesen bevilágította a telket.

Első nap, hogy a felderítő egység valamennyi tagja valahol messze, Zekét fogva tartják.

- Vigyázz magadra. - suttogtam a csillagos ég felé tekintve.