⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

86. Kártya játék

Hanji hangosan felkurjantott.
- Haha! Győztem!
- Ilyen gyorsan, mégis hogyan? - nézett döbbenten a férfi.
- Kiismertem a játékot már. - mondta széles vigyorral. Onyankopon kezét nyújtva, elismerően bólintott.

Felkaptam a kiürült csészéket, amiket óvatosan bevittem a kicsinyke konyhánkba.

Hát igen, itt tartottuk őrizetbe a férfit, ami inkább egy hosszú pihenő, kiruccanás volt. Részemről az itteni idő nagyon lassan telt.

Pultra raktam a csészéket, kezemen lógó karkötő csilingelve koppant a kerámiának.

Elmosolyodva simítottam meg a kék szárnyacskát, amit még Levitól kaptam évekkel ezelőtt. Mennyi dolog történt azóta.

Sóhajtva kihúztam magam, nem törhetek össze lelkileg. Csak idő kérdése, és újból láthatom az arcát.

Visszasétálva a padokhoz, a jó hangulat kissé eltűnt. Onyankopon gondterhelten magyarázott Hanji felé fordulva. 

- 3 éven át küzdöttünk az oldalatokon, segítettünk kiépíteni a vasúthálózatotokat, kereskedelmet és gazdagságot adtunk a szigeteteknek. Cserébe ti túszul ejtettetek minket. - mondta a sötétbőrű. Hanji gondterhelten felsóhajtott.

- Sajnálom, de egy kicsit még bírjátok ki. Yelenának köszönhetitek igazából. Erennel titokban találkozott, aztán Eren nem sokkal később lelépett Marleyba. Ha nem történt volna meg a titkos találkozó, Yelena nem bíztatja a fiút, akkor nem is történt volna meg Marley ostroma. - sóhajtotta Hanji.

- Én.. arról a találkozásról nem is tudtam. - mondta meglepetten Onyankopon. Hanji döbbenten pillantott a férfira.
- Hah! Mesélj el mindent, amit tudsz Yelenáról!

Onyankopon beszámolója után, fejemet masszírozva parancsnok felé fordultam.

- A jelentésekből, következtetve városban egyre többen éltetik Erent, mint Yelena is. Mi van, ha felkelés lesz? - kérdeztem félve. Hanji elgondolkodva, hirtelen felpattant székéből.

- Öltözzetek, indulunk a belvárosba! - jelentette ki hangosan ránk meredve.

Visszasétáltunk a házba. Hanji kezembe nyomta a felderítő egység zöld színű szövetkabátját.

Megköszönve belebújtam az anyagba, elől gyorsan begomboltam a kicsi gombokat, amik elfedték a mályva színű ingemet.

- Hol van a... - kérdeztem, de Hanji tudva a választ felém dobta a nyakékemet. Felugorva elkaptam a dobását.

Határozott gyors mozdulattal a nyakamba felapplikáltam a fényes zöld színű medált.

Lerúgtam magamról a rövidszárú cipőt. Lehajoltam az ágy alatt tárolt hosszúszárú csizmáinkért.

Hanji kezébe adtam sajátjait, amit rekord gyorsasággal lábára húzott. Megigazítva szemkötőjét, felém fordult.

- Mehetünk?
- Felőlem igen, már csak Onyankopon...

Emlegetett férfi ekkor toppant be a szobánkba, fekete öltönyben állt meg előttünk.

- Na mindenki készen van! Szuper! - csapta össze tenyerét Hanji.

- Kövessetek! - adta ki a parancsot izgatottan.