⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

53. Készülődés

Hó már elolvadt, természet újból éledezni kezdett. Továbbra is  folytatódtak a tisztítások a falon kívűl és a Mária falnál.

Mikor teljesen biztonságos lett a Mária fal, megkezdődtek az építkezések. Újra építeni a legkülső fal városát.

Körülbelül egy év kellett ahhoz, hogy visszaköltözhessenek az emberek Shiganshina kerületbe. Még sok fejlesztés előtt áll, de már végre újra lakhatnak ott. Földeket újból szántani tudják, és élelmiszert is tudnak termeszteni, ami fellendíti a mezőgazdaságot.

Fal tetején álltam, figyelve az éppen közelben épülő emeletes házat. Kezemben Rose legutóbbi levelét szorongattam. Továbbtanulásról írt, meg, hogy melyik intézményeket nézegette. Büszke voltam rá.

Néha eljátszodoztam gondolattal, mi lett volna, ha nem megyek jelentkezni a kiképző táborba. Nem lennék katona, valószínűleg már szüleim hozzá adtak volna egy gazdag nemeshez. Lehet már gyerekem is lenne, aki örökölné apám vagyonát.

Érdekes eljátszani azzal, hogy mi lett volna, ha... De azt tudom, hogy nem bántam meg döntésemet, ha nem jelentkeztem volna, akkor soha nem találkoztam volna Levi Ackermannal.

- Hé! - kiáltott rám a régi jó barátnőm, Jules. Itt a fal tetején, rengetegszer össze tudtunk futni.
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Csak kérdeztem, hogy kérsz- e kaját.
- Aham, elfogadom. - Jules kezembe nyomta az ételt, majd leültünk a fal szélére.

- Tényleg elmész a tengerhez? - kérdezte Jules érdeklődően. Én határozottan bólintottam. 
- De többször visszajövünk. Terv az, hogy kiépítünk bázispontokat. Információkat amiket összegyűjtöttünk, azt meg közölni akarjuk falon belül élőkkel. Úgyhogy ez több évig is eltarthat. Majd meglátjuk, hogy lesz.
- Izgalmasnak hangzik... - mondta mosolyogva Jules. - ... és veszélyesnek is. - fejezte be mondatát. Arcáról mosoly lassan eltűnt.

Felderítő egységhez mentem. Már érződött, hogy nemsokára elhagyjuk a bázist. Szekerek ki voltak készítve, amin egyre több eszköz szerepelt.

Sasha végig annál legyeskedett, ahol rengeteg élelmiszer volt. Rászóltam, amire nehezen, de nem rakott zsebre két zsáknyi krumplit. Magamban nevetve figyeltem, ahogy duzzogva visszasétált az épületbe.

Raktár felé indultam. Kezemben egy hosszú listával. Jó sok felszerelést fogunk magunkkal vinni. Listán következő dologként a gyógyszer szerepelt.

Felnéztem a polcokra, persze, hogy a legmagasabb fokon voltak. Felnyúltam, de esélyem sem volt. Egy magasabb ember is nehezen érné el.

Lépteket hallottam. Connie és Jean veszekedése szűrődött be. Mint a gyerekek, úgy civakodtak. Beléptek a raktárba, kezükben ládákat vittek.

- Szia Michelle. - köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. - viszonoztam a köszönést.

Jean részeges viselkedésén már régen túl lapoztunk. Persze amikor mondjuk csak ketten voltunk, valaki mindig megjelent. Papírmunkával, vagy takarítási szándékkal. Valószínűleg hadnagy keze volt a dologban.

- Jean! Kérlek segíts. Letudod nekem azt a dobozt szedni? - mutattam fel.
- Persze. - mellém lépett, és levette. Kezembe nyomva, ujjaink összeértek. Idegesen elkapta kézfejét tőlem.
- Bocs nem akartam.
- Semmi baj. - feleltem nevetve. Azt hiszem fél a hadnagytól, ha már véletlen hozzám ér, már bocsánatot is kér.

Hirtelen megjelent Levi is a raktárban. Jean azonnal Connie mellé lépett.
- Mi van itt, valami gyűlés? - kérdeztem nevetve. Levi végig nézett rajtunk, Jeant szúros tekintettel végig mérte, aztán fűszeres polchoz lépett. Valamit keresgélni kezdett, biztosan teafiltert. Megtalálva a tasakokat zsebre vágta, aztán felénk fordult. Connie fáradtan nézett a nehéz fadobozokra.

- Ezt mind ki kell vinni?
- Ne nyavajogjál, kezedet használd ne a szádat. - bökött oda feléjük hadnagy, aztán tekintetünk összefutott.
- Te is haladjál a feladataiddal.
- Igenis hadnagy. - válaszoltuk a fiúkkal egyszerre.

Délutánra minden feladatommal végeztem. Ebédlőben söprögettem, mikor belépett Mikasa.

- Minden rendben? - lány felém fordulva válaszolt:
- Most kaptam el Sashat, szekérről lenyúlt egy-két ételt.
- Ezt nem hiszem. - mondtam, és megdörzsöltem homlokomat.
- Miért nem érti meg, hogy azt nem szabad? - Mikasa vállát megvonta.
- Beszélnék erről a problémáról Hanjival. Láttad őt?
- Igen, irodájában van.
- Kösz. - mondta, és elviharzott.

Estére az egész napi sürgésforgástól fáradtan huppantam bele az ágyamba.
Holnap indulunk.