⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

14. II. Homályos emlékek

Kezemet fogva vezetett holdfény által belvilágított utcákon keresztül. Közelsége biztonság érzetett adott, ráadásul megéreztem kellemes illatát.

Orromat teljesen betöltötte az írisz virág és tisztaság illata. Egyszerre volt lágy és férfias.

Kiképző egység épületéhez tartottunk, egyre hangosabban hallatszódott a szórakozó emberek hangja.

Levi végig hurcolt a tömegen, nem láttam ismerős arcot, de ha volt is, azt nem hiszem, hogy ilyen állapotban kiszúrtam volna. 

Hálószobák felé tartottunk. Levi hirtelen megállt.

- Miért álltunk meg? - kérdeztem meg sajgó fejjel.
- Nem tudom, hogy hol a szobád. - felelte lekezelően.
- Oh, hát a.... - homály volt teljesen fejemben, azt hiszem tényleg eleget ittam ma. - öhm...

- Nyögd már ki. - nézett rám a hadnagy.
- Nem emlékszek rá. - vallottam be. Levi döbbenten nézett rám. Megmasszírozta orrnyergét.

- Te aztán tényleg sokat ittál... Maradj itt, utána nézek. - elengedte a karomat amitől, már nem éreztem a talajt egyenesnek. Egész folyosó hullámzott, mint a folyó.

Lekuporodtam a fal mellé, és próbáltam minél hamarabb kijózanodni.

Hadnagy kis idővel később meg is érkezett. Felemelt szemöldökkel végig mért, ahogy a földön kuporgok.
- Feltudsz kelni? - kérdezte parancsolóan. Én csak megráztam fejem. Unottan felsóhajtott.

Lehajolt hozzám és karjába vett. Gesztustól arcom teljes csodálkozásba váltott át.

- Úgy se fogsz erre emlékezni. - dünnyögte.

Teljesen bevitt a szobába. Én csak rámutattam az ágyamra. Gyengéden lerakott a puha paplanra. Letérdelt és elkezdte kibogozni cipőfűzőmet.

Én levettem dzsekimet, amitől ingem ujja felgyűrődött. Levi azonnal csuklómra pillantott, ahol karkötőm csilingelt.
Pillantása elárulta őt.

- Láttad már ezt a karkötőt, ugye? - nem válaszolt, csak elvette dzsekimet kezemből. Összehúzott szemekkel keze után kaptam.

Csuklójánál valami fém anyagot éreztem. Csodálkozóan néztem rá. Nem kapta el a karját. Felhajtottam az inge ujját, így láthatóvá vált az apró ékszer. Szabadság szárnynak a másik fele. Fehér medál az én kék medálomhoz passzolt.
Levi kezét elhúzta, és hátrább lépett.

- Te adtad ezt nekem. - mondtam elképedve. Hadnagy csak bólintott.
- Tessék. - vett el az asztalról egy vízzel teli üveget. - Ez majd jót tesz. - elfogadtam az üveget, és meghúztam.

Összeszorítottam szemeimet és számat, majd hangosan prüszkölni kezdtem.

- Mi az? - kérdezte a férfi.
- Ez... nem.. víz. - köhögtem, torkomat égette az erős alkohol.

Levi kikapta a kezemből az üveget. Beleszimatolt, és dühösen az asztalra rakta.

- Ezt nem hiszem el. Hozzok neked vizet. - azzal kisétált. Ámulva néztem utána. Nem ilyennek ismertem meg őt. Lehet, hogy csak hallucinálok.

Hadnagy megitattott velem vagy két liter vizet. Fáradtan és kimerülten néztem rá.

- Nem vagy fáradt? - kérdeztem.
- Nem egészen, majd alszok, ha itt végeztem.

Csönd.

- Karkötőt miért kaptam?
- Annak tekinted aminek csak akarod. Én annak szántam, hogy vár rád a felderítő egység. - mondta a fekete hajú. Lesütöttem a szememet.
- Falvédőkhöz mentem. - suttogtam.
- Tudom.

Újabb csönd.

- Helyesen döntöttem? - kérdeztem félve.
- Az a fontos, hogy amit választottál, azt nem fogod-e később megbánni. - mondta halkan. Csöndben emésztgettem az imént hallottakat.

- Köszönöm, köszönök mindent. - felnéztem ágyamból, és felé fordultam. Levi lassan felém emelte tekintetét.
- Szívesen Elle.