⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

101. Szédülten

Szemeim kipattantak. Köhögve görnyedtem a talajon. Talajon?

Összezavarodva néztem magamra. Nem volt rajtam a felderítős felszerelésem. Hajam és ruhám már szinte teljesen száraz volt. Mályva színű ingben és a fűtől bekoszolt fehér gatyában feküdtem az avaron. Fejem mellett a már megszáradt barna bőrcsizma pár hevert.

Egy erdőben voltam. Szememmel az ég felé tekintettem, amit az élénk zöld falevelek kitakartak. Lombkoronák végtelenségig nyúltak. Csak egy hely van, ahol ilyen magasak az ágak... az óriás fák erdejében.

Izmaim fájdalmasan reagáltak minden egyes mozdulatomra. Teljesen ki voltam merülve.

Felnyögve próbáltam felülni, azonban két kéz erősen visszanyomott a földre.

- Hé! - szólat meg egy női hang. - Hova, hova? - kérdezte az előttem gubbasztó parancsnokom.

- Hanji? - döbbentem le azonnal.

- Hogy kerültem ide? Mégis hogyan?... - aztán eszembe jutott egy mindennél fontosabb kérdés. Levi Ackerman.

- Hol van Levi? - kérdeztem elszoruló hangon.

- Michelle! Először is vegyél egy nagy levegőt. Szerencséd van, hogy a víz sodrásában észre vettelek. Teljesen ki voltál ütve. Megvizsgáltam a fejed, hátul elég csúnyán beütötted. Gondolom ezért voltál kiütve ennyi ideig. - magyarázta.

Kicsit arébb hajoltam, így megláttam az eddig Hanji által kitakart hadnagyot. Talajon feküdt, mellkasáig egy fehér lepedő volt terítve.

- Levi?! - kérdeztem síró hangon. Újból megkíséreltem felkelni a földről. Hanji ismét lefogott. Nem zavartatva magát folytatta mondanivalóját.

- Na ott tartottam, hogy el voltál ájulva. Az ütődés pontosan nem tudom mekkora lehetett, úgyhogy... - Hanji szemem elé emelte kézfejét.

- Hányat mutatok?

- Hanji, engedj oda, kérlek... -

suttogtam kérlelve.

Arcomról a könnycseppek lassan lefolytak, majd a nedves talajra zuhantak. Hanji ijesztően rám meredt.

- Azt kérdeztem, hogy hányat mutatok! - szólalt meg komoly hangnemben. Visszatartott bőgéstől, remegve emeltem tekintetem az ujjaira.

- Hármat. - feleltem elszoruló torokkal.

- Helyes. Most pedig maradj veszteg. Kicsin múlott, hogy belefulladsz a folyóba. Pihened kell. - magyarázta, majd kezét leemelte a vállamról, bízva abban, hogy nem kísérelek újból felkelni.

Nehezen, de bólintottam, viszont nem bírtam magamban tartani a kérdésemet.

- L-Levi tényleg... meghalt? - kérdeztem remegő ajkakkal. Hanji mélyen a szemembe nézett.

- Mindenki óriássá változott, de egyedül ő nem, Ackerman úgyhogy szerintem ez az oka, hogy a szerzett sérülésekkel is... még mindig...

- Fenevad... a szarházi... hol van? - ült fel hirtelen Levi.

- Leviii! - visította a szemüveges. Felpattant mellőlem Hanji, és a hadnagyhoz rohant.

- Hé, maradj fekve. Nem kell felkelned. Zeke Shiganshinába indult a jargeristákkal, azóta egy fél nap is eltelt már... - hadarta a négyszemű, aztán félve Levira pillantott.

- De mi történt?

- Elbasztam... Hagytam, hogy meglógjon megint...

- Oh... Biztos tele lehetsz most megbánással, viszont pihenned kell. Villámlándzsa volt ugye? Hallottuk! Csoda, hogy túlélted. - mondta Hanji egyetlen egy levegővétellel.