61. Én féltékeny?

416 34 1
                                    

Késő délutánra értünk a felderítők bázisára. Leugrottam Levi lováról, nagyot nyújtózva fordultam a masszív épülethez.

- Jössz már? - kérdezte Levi unott arccal.
- Aham, csak elbambultam. Hosszú volt a hét. - mondtam fáradtan. Levi bevárva felém fordult.
- Csinálok neked teát, az biztos majd visszahoz az életbe. - felnevetve bólintottam.

- Hé! - állt meg előttünk Hanji. - Most ne turbélkoljatok, még beszélned kell Yelenával, Levi. Én most nem tudok ott lenni, minél hamarabb le akarom szervezni a találkozót Historiával.
Fenti irodában már vár rád Yelena. - adta ki parancsot Hanji.

- Mégis miről? - kérdezte unottan.
- A szokásos, kereskedelem, gazdaság... - kiabálta messziről a szemüveges, és azonnal el is viharzott a saját dolgát intézni.

- Tch. Ez már sokadik alkalom, hogy átpasszolja a feladatot. - morogta Levi.

Felvont szemöldökkel néztem a férfira.
- Öhm, akkor ezek szerint Yelenával kettesben voltak a megbeszéleseid?
- Aham. - mondta hanyagul.

Feszülten elkaptam fejem. Mérges voltam, de mégis mi a fenéért?
Aztán szép lassan szemem előtt lejátszódott a jelenet, ahogy én tűző napon síneket rakosgatom, miközben Yelena és Levi egy csöndes, hűvös szobában teázgatnak. Elöntött a féltékenység.

Hadnagy ellépett mellőlem, és megindult az épület felé.
Észhez kapva követni kezdtem.
Már lépcsőn jártunk, amikor Levi kérdőn megfordulva rám pillantott.

- Elle nekem megbeszélésem lesz... Addig menj valahova, és foglald el magad. - megtorpanva bámultam Levira.

Fáradtság és hirtelen jött féltékenység eléggé hozzá tett hangulatomhoz, úgyhogy durván visszaszóltam a hadnagynak.

- Persze nyugodtan teázgassatok kettesben, gondolom ez már szokásos  kis találkátok lesz! - mondtam egy kicsit hangosabban kelleténél. Előttem álló férfi felvont szemöldökkel bámult.
- Ez egy megbeszélés. - felelte unottan Levi.

Végig mérve gúnyosan elmosolyodott.
- Elle, netalán zavar, hogy találkám van Yelenával? - mondta megnyomva hosszan a találka szót. Nagy levegőt véve próbáltam lenyugtatni az idegeimet.

- Dehogy. - vágtam rá.
- Aha... - lelépett egy lépcsőfokot, így szinte szemtől szembe álltunk egymással.

- Ilyen lenne a féltékeny Elle? - kérdezte, majd kezét nyújtva, a hüvelykujja és mutatóujjával gyerekesen megráncigálta az arcomat. Mérgesen elhessegettem a kezét. Majd karba tett kezekkel, lazán megvontam a vállam.

- Talán... - mondtam kissé megszeppenve. Levi fejét rázva karon ragadott.
- Na gyere akkor. Meghallgathatsz egy csodás megbeszélést. Előre szólók, hogy rohadtul nem lesz érdekes.

⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOTTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang