⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

85. Hazugság

- Levi. - ordítottam.

Hevesen véve a lélegzetemet, kipattantak a szemeim. Hanji berontott a szobába.

- Michelle! Minden rendben? - kérdezte a parancsnok. Lihegve a fejemre tettem a kezem. Döbbenten meredtem magam elé. Csak egy álom volt, egy rémálom...

- Öhm, igen. Csak rosszat álmodtam... azt hiszem. Felébresztettelek? - kérdeztem.
- Dehogy, Onyankoponnal kint kártyázunk. Bejöttem teát készíteni, de meghallottam, hogy felsikítottál.

Bólintottam, majd remegő kezekkel egy rózsaszínes mályva színű ingért nyúltam.
Felkaptam a ruháimat, majd kisétáltam a szobánkból. 

Konyhába állva, vízzel teli kannát bámultam. Pár perc elteltével a víz bugyogni kezdett.

Hanji levette a felforralt vizet, majd csészékbe öntötte a gőzölgő folyadékot. Segítőkészen teafűért elmentem a konyhapulthoz.

Szemüvegét Hanji hanyagul feltolta homlokára, hogy az üveg kevésbé párásodjon be. Fújogatva meleg italt rám nézett.

- Tudom nem olyan, mint Levi teája, de... - belekortyolva megvonta vállát.
- Attól még finom.

Kisétáltunk a kertbe, ahol egy kerti asztalnál Onyankopon üldögélt. Mosolyogva köszöntött minket. Viszonoztam, aztán leültem az asztalhoz.

Hanji lerakta elénk az elkészült teát. Óvatosan csészéért nyúltam, majd a reggeli napsütést élvezve rákönyököltem a faasztalra.

Égbolton csak pár gomolyfelhő úszkált. Kellemes szellő fújt a fapadok közé.

Onyankopon ég felé emelte az arcát. Pár másodpercig szemlélte a bárányfelhőket, majd ránk nézett.
- Késő délutánra ide ér a vihar.

- Mi? - néztem rá ledöbbenve.
- De hisz gyönyörűen süt a nap!
- Igen, most még szép az idő, de szerintem hamarosan zivatar lesz. - magyarázta, majd kezében megkeverte a kártyákat.

- Te szeretnél játszani? - kérdezte derűsen a férfi. Kedves mosollyal megráztam a fejem.
- Köszi, de most inkább csak nézem. Nyerjen a jobbik! - nevettem.

Onyankopon kiosztotta Hanji és közte a lapokat. Szemüveges nő gonosz vigyorral kezébe vette a pakliját.

Beszélgetve elkezdték a hetek óta tartó kártya mérkőzésüket.

Én csöndben elmerengtem a kártya kupacon. Még mindig sokkos állapotban voltam a beteg, bizarr rémálmomtól.
Zekének egy dologban volt igaza az álmomban.

Nem mondtam el aznap, amit igazából gondoltam. Túl gyenge voltam elmondani a félelmemet.

Lassan egy hónapja, hogy Zekét elvitték a falakon kívülre.

_______________________________
Aznap

Hadnagy csöndben pakolászott az irodában. Iránytűt csúsztatott a zsebébe, meg még hasznos dolgokat rakott az asztalon heverő táskájába.
Fájó szívvel figyeltem a határozott, céltudatos készülődését.

- Levi. - szólítottam meg halkan.
- Hmm? - kérdezte hümmögve.
- Egy percre befejeznéd a pakolást? - kérdeztem kínos nevetéssel.

Levi szokákos unott arcával illetett meg, viszont szemei másképpen csillogtak.

Bosszúvágy lángja éget a kék íriszeiben.
Megállt a pakolásban, kérdőn kitárta kezeit, várva a mondanivalómra.

Szótlanul bámultam, nem voltam képes közölni vele.

- Neked is pakolnod kellene. - mondta szemrehányóan. Hangosan nyeltem egyet.

- Levi... én nem megyek veletek. - nyögtem ki halkan. Hadnagy keze megállt a magasban. Felvont szemöldökkel nézett rám.
- Micsoda? - fordult felém.

Itt lett volna az esélyem elmondani, de nem mertem.

Nem mertem elmondani, hogy mennyire félek. Már a fenevad titán hordozójától is halálfélelmem van, képtelen lennék vele egy táborban lenni, ráadásul ott élni vele. Nem, nem voltam rá képes. Hazudtam.

- Hanji magához osztott be. Onyankopont fogjuk házi őrizetben tartani. - mondtam halkan. Levi elgondolkodott a hallottakon.

- Tch, a négyszemű. Mindegy ő a parancsnok, ha ő rendelte el, akkor kötelességed teljesíteni.
- I-igen. - bólogattam hevesen.
- Furcsán viselkedsz. - nézett mélyen a barna szempáromba.
- Jaj, én csak... tudod féltelek. - mondtam kissé elcsukló hangon. Levi arcán halvány mosoly jelent meg.

- Hé! - lépett felém, derekamra kezeit rákulcsolta, és magához húzott.

- Tudok vigyázni magamra, és a kedvedért még megígérem is, hogy vigyázok majd. - suttogta egy centire a számtól.
- Nekem nem elég az ígéret. - mondtam bosszúsan.

- Tch te lány, ennyivel tudok csak  szolgálni. Meg még egy ilyennel... - kezeivel megsimította az arcomat, mélyen barna szempáromba nézett, majd ajkaimra tévedt a kéken csillogó íriszei.

Kedvesen magához húzott. Puha ajkaival lassan megcsókolt.

Derekamon pihenő kezei megfeszültek, majd még közelebb nyomott magához.
Hevesen hajába túrtam, magamhoz akartam láncolni.

Nem akartam, hogy kisétáljon a rá várakozó lovas kocsihoz.

Érzelmes csók csata közben, Levi erősen neki nyomott az irodaszoba falának.

Lihegve váltunk el egymástól. Levi kaján vigyorral nyomot egy puszit az ajkaimra.

Felderítős kabátjának gallérját megmarkolva akaratosan magamhoz rántottam.

- Ne csinálj semmi hülyeséget, oké?- mondtam parancsolóan.

- Ez ugyanúgy rád is vonatkozik! Legyél jó kislány. - suttogta. Kezével államat megfogva, farkasszemet néztünk.

- Rendben. - sóhajtottam, majd szomorú mosollyal magamhoz öleltem.
_______________________________

Visszatérve a valóságba, asztalon könyökölve számhoz kaptam. Levitól kapott ajándékra gondoltam. Az a csók egy búcsúcsók volt. Az a kérdés, hogy pontosan mennyi időre.