⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

60. Sziget fejlesztése

Yelena szövetségébe tárgyalások után nehezen, de beleegyeztek, viszont a fenevad titán kérése még nem lett eldöntve. Gyűlés végéztével megkezdődtek a fejlesztések és újítások a szigeten.

Kikötőt építettek az öbölbe, így lehetőség nyílt a szigetnek kereskedni az óceán másik oldalával. Eldiaiként a világ gyűlölt minket. De nem minden ember volt az ellenségünk. Voltak olyanok, akik mellénk álltak, mint Yelena és Onyankopon.

Onyankopon egy sötétbőrű férfi volt. Kedvesen viselkedett velünk, sok mindent elmagyarázott. Mi szigeten élők, tudatlanok voltunk. Avilág bonyolultabb mint gondoltuk, és telis tele van ismeretlennel.

Hónapok elteltével megismerkedtünk újfajta dolgokkal. Niccolo a marleyi séf, főzött és sütött marleyi ételeket, hogy kipróbálhassuk az újdonságokat.

Felvont szemöldökkel néztem az asztalon kirakott tányérokra. Nagyon furcsán néztek ki.

- Mi ez az étel? - kérdezte Connie.
-Ez ehető? -kérdezte összeráncolt szemöldökkel Jean.
- Most először esztek tengeri herkentyűt? - kérdezte döbbenten Yelena. Bólogatva léptünk közelebb az asztalhoz.
- Niccolo mestere a Marley-ételeknek!

- Hé ha nem tetszik, ne egyetek, eldai férgek! - mondta morogva a séf.

Hirtelen Sasha neki rontott az asztalnak. Felkapott egy pirosas színű valamit, amit szájába tömködött.

- Hé! -kiáltottam a lányra.
- Ez nem igazság, Sasha! - ordított Jean. Sasha szemeiből könnyek folytak. Ijedten léptem a lány felé. Mégis mi ez, talán mérgezett?! Kérdeztem magamban idegesen. Sasha kiabálva felnézett a séfre.

- Niccolo úr! Maga egy zseni! -
Megnyudogva fújtam ki a levegőt, csak örömében sír. Niccolo arcán rózsaszín pír jelent meg. Férfi Sasha és Connie felé fordult, akik teli szájjal ették az étket.

- Tanulhatnátok egy kis modort!
- Én még sosem ettem ilyesmit! - mondta meghatódottan a lány. Connie röhögve felé fordult.
- Még van belőle, nem kell úgy habzsolnod.

Onyankopon megmutatta nekünk a vasút működését makettek formájában. Hanji teljesen bezsongott az újdonságoktól.
Nem sokkal később építeni kezdték az igazi síneket, amiket a maketten láttunk. Persze, mi sem úszhattunk meg, sziget fejlesztése tökéletes testi mozgást jelentett, így minket is beállítottak az építkezésbe.

Tűző napon, gyöngyöző homlokkal megpihentem egy kicsit. Szemem sarkából vettem észre, ahogy Armin üldözi Sashát. Egy vödörnyi vizet öntött szájába és magára is. Armin idegesen lekiabálta.

Kis szusszanásból felkelve Mikasa felé léptem, segítve cipelni a deszkákat.

Lovak dobogása ütötte meg fülünket.
Hang felé fordultunk. Messziségből két lovas közeledett felénk. Levi hadnagy és Hanji parancsnok.

Hanji kecses mozdulattal leugrott a lováról, elismerően nézett felénk.
- Szép munkát végeztetek ebben a forróságban. - mondta. Levi is lemászott lováról. Hanji folytatta:

- Nincsenek jó híreink. Hizuru nép óceánon túli támogatónk érdeke, hogy az összes nyersanyagot megtartsa, nem fog segíteni abban, hogy más nemzetekkel is kereskedelmet folytathassunk. Persze vannak olyan szervezetek, akik ténylegesen támogatni, megvédeni akarnak, de mások szemében ők őrültek, és nem veszik komolyan őket. Tulajdonképpen világ azt akarja, hogy Paradis sziget eltűnjön föld színéről.

- Bármit teszünk, ők eldöntötték, hogy ördögök vagyunk. - mondtam feszülten.

- Nem tudnánk közösen kialakítani egy
békéhez vezető utat? - kérdezte Armin reménykedve.

- Ők nem tudják, hogy kik vagyunk, emiat félnenk tőlünk. - szólalt meg lehajtott fejjel Mikasa.

- Ez az! - csettintett Hanji - A világ nem látja az arcunkat, miért is bíznának bennünk? Szóval... találkozzunk Hizuru vezetőjével személyesen!
Fedezzük fel Marleyt! - mondta izgatottan Hanji. Levi döbbenten nézett mellette szónokló nőre.

- Beszélek a vezetőséggel és tájékoztatom Historiát a tervről. - mondta izgatottan Hanji. Bólintva indultunk meg a kezdetleges vonathoz, amire vágányok voltak csatlakoztatva.

Gyorsan felpakoltuk a szerszámokat és megmaradt nyersanyagot. Utána csapat beült az egyik vágányba. Hanji és Levi lovaikhoz siettek.

Már másztam volna be a vágányba, mikor hadnagy mellém lovagolt.

- Gyere! Majd én elviszlek. - nyújtotta ki kezét, amit azonnal elfogadtam. Levi könnyű mozdulattal felhúzott magához. Mögé ülve, dereka köré kulcsoltam a kezemet, biztosítva magamat, hogy ne zuhanjak le a barna paciról.

Sasha és Connie füttyögni kezdtek. Nevetve néztem feléjük. Vasút elindult, nevetésüket és fütty szavukat a szél felénk fújta.

- Mocskos kölykök. - mondta Levi, azzal megrántotta lovának a kantárját, így vágtatva haladtunk Hanji mögött.