⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

18. Papírmunka

Felvettem a ruhámat. Ügyintézéshez más egyenruhát viseltünk. Könnyebb volt felkapni, nem kellett bajlodni az övekkel és kapcsokkal. Fekete buggyos ing, magasderekú sötétzöld szoknyával. Az ing felkarjánál pedig helyőrség emblémája volt rávarrva.
A felszereléshez kényelmes bőr csizma társult.

Miután begomboltam mind a három aranygombot a szoknyámon, elégedetten néztem a tükörbe.

Ideje dolgozni, előre elkészített teámat felkapva indultam az irodarészleghez. Pár papírkötetet hónam alá csaptam, és így közelítettem meg az épület nyugati szárnyát.

Benyitottam terembe, ahol helyemen az egyik felderítő katona ült. Meghökkenve néztem asztalom felé.

- Jó reggelt... - szemöldökét összehúzva gondolkodott, hogy nevezzen - Blackwell.

Szememet forgatva sétáltam az asztalhoz, és ledobtam a papírokat a fekete hajú elé.

- Jó reggelt, Levi hadnagy. - mondtam tetetett angyali mosollyal. - Gondolom, ha már elfoglaltad helyemet, akkor ezt is megcsinálod. - mutattam a papírkupac felé.

- Nem terveztem megcsinálni, nekem más munkám van. - kinyitott egy fiókot, és elővett pennát és tintát.
- Akkor mégis hol dolgozzak? - Levi a sarokba mutatott. Egy kicsi íróasztal volt, ami ősrégi lehetett. Felemelt szemöldökkel néztem a férfira.

- Ide osztottak be. Aztán szóltam, hogy hozzanak ide még egy asztalt, mert nem férnénk el.
- Miért nem kértél egy külön termet? - Levi a lábára nézett.
- Itt vannak a vendégszobák. Lábamat meg még nem nagyon terhelhetem, ezért legközelebbi irodát kértem. - mondta, aztán tekintetével felnézett rám.

- Ami pont a te részleged.
- Pompás. - dünnyögtem. Megfogtam papírkupacomat és leültem sarokban lévő asztalhoz.

Mindketten belefogtunk a munkába. Saját gondolatainkba voltuk elmerülve. Egész jól haladtam a munkával. Hosszas percek után felnéztem, egyenesen a régi asztalom felé fordultam.

Hadnagy épp ekkor kelt fel. Fekete öltönyben volt. Szürkés ingje nadrágjába volt tűrve. Ablakhoz sétált, tágra kinyitotta azt, így meleg szellő azonnal táncot járt a szobámban. Szél az ő illatát is felém fújta. Régi emlékek szinte megbombáztak az agyamat.

Nem ült le azonnal, ablakból kinézett, és elmerült látványban. Ismertem ezt az érzést, sokszor én is csináltam. Kilátás város szélére nézett, nem messze egy kisebb erdő feküdt. Ha messzebbre tekintettél, láthattad a nagy mezőket és a földeket.

Mindig azon álmodoztam, hogy kimenjek az erdőbe, kifutni a mezőre és csak természetet hallgatva elmerülni gondolataimban.

De sok munka nem tette lehetővé. Ez most húzós időszak. Most törték be a Mária falat. Rengeteg veszteség, ami rengetek papírmunkával járt.

Estig dolgoztunk, kezem szélét teljesen befogta a sötétkék tinta. Már csak egy papírral kellett végeznem.

Írtam, írtam, amikor megéreztem, hogy valaki figyel. Összeráncoltam a szemöldököm, de folytattam tovább a munkát.

Viszont tekintet továbbra is engem figyelt. Sóhajtva néztem fel. Hadnagy felé fordulva, érdeklődő fejjel szóltam hozzá.

- Már végeztél? Mert ha igen, nyugodtan elmehetsz.
- Valami baj van? - kérdezte Levi, biztos kihallotta hangomból nemtetszésemet.
- Befejezted a munkát?
- Igen. - válaszolta nyersen.
- Hát akkor mégis mit csinálsz még itt?
- Figyelem, ahogy dolgozol. -mondta ki egyszerűen. Felemelt szemöldökkel válaszoltam.

- Figyelsz? Nincs más dolgod? - kérdeztem mérgesen.
- Jelenleg nincs. Élvezem, ahogy a fejeket vágod, miközben írod a jelentéseket. - válaszolta őszintén. Nem tudtam mit válaszolni erre.

Ő kis idővel folytatta:
- Na végeztél? - átnéztem a papírt, bólintottam és az utolsó lapot ráraktam a magas papírtoronyra.

- Gyere, egész nap itt punnyadtunk, kijár nekünk is egy kis séta.
- De hisz a lábad...
- Ennyi mozgás pont kell.

Lesétáltunk belső kertbe. Levegő kellemes volt, égen ragyogtak már a csillagok. Csöndben egymás mellett haladtunk.

Eszembe jutott, választás estéje. Kissé kipirult arccal sétáltam a hadnagy mellett.