Eren haját elengedve a lovamra néztem. Lesütöttem a szemem. Eren észre sem véve viselkedésem ugyanúgy folytatta.
- Köszi a felajánlást, de nem kell levágnod.
- Az enyémből bármikor vághatsz. - szólalt meg nevetve Jean.
- Sörényeden nem segít semmi. - mondta unottan Eren Jean felé fordulva. Szememet erősen behunytam. Már megint kezdik.
- Hé! - kiábálta Levi. Megállt lovával, bevárva minket. Lovainkkal ügetve értünk a hadnagy felé.
- Nem tudom mi a szart csináltatok, vagy beszéltetek, de most a küldetésre koncentráljatok! - Levi dühös tekintettel rám pillantott.
- Hanji nekünk ezt az útvonalat rajzolta fel. Jól haladunk, nem sokára kereshetünk egy tisztást ahol lovak megtudnak pihenni.
Indulás! - mondta Levi, közben meghúzta lovának kantárját.
Út viszonylag csöndesen telt. Térkép szerint haladtunk. Nem találkoztunk semmi szokatlannal. Fák, bokrok, nagy mezők és rétek váltogatták egymást.
Egy sűrű erdőbe érve lelassítottunk. Kisebb buckákon, sziklákon kellett átvergődnünk. De végül találtunk egy tisztást. Mellettünk egy kisebb patak csordogált. Délutáni napfény a lombok levelei között besütött. Kellemes szellő futott át az erdőn. Hajamat kicsit megborzolta, de nem foglalkoztam vele.
Levi kezével jelezte, hogy megállunk.
Leszálltam a pacimról, kinyújtózkodtam, aztán kikötöttem lovamat a patak közelébe. Többiek követték a példámat. Hadnagy újból elővette a pergamentet, amit hosszasan tanulmányozott.
- Hé.. Eren, Jean menjetek, állítsátok fel a sátrat, lehetőleg szélvédte helyen. Eren és Jean bólintva elindultak.
- Biztos jó őket egyedül hagyni? Egész nap egymás vérét szívták. - mondtam fáradtan. Fekete hajú felnézett a térképből, és zsebébe tűrte a papírt.
- Én nem egészen ezt láttam. - mondta lenézően. - Mi a szar ez a haj taperolós dolog? Először Jean fogdossa a hajadat, most meg te birizgálod Eren haját?!
- Félre érted Levi. Én csak felajánlottam, hogy szívesen levágom a haját. - mondtam kínosan. Értetlen arccal nézett rám.
- Tch. Nekem sose ajánlottad fel. - mondta és szorosan karba tette kezét.
- Mindig magadnak vágod. Ha elrontanám, akkor meg engem hibáztatnál.
- Természetesen, ha elrontod, akkor te vagy a hibás. - mondta értetlenül.
- Levi. - nevettem fel. - Nem te
mondtad, hogy a küldetéssel foglalkozzunk? Mert jelenleg hajvágásról beszélünk, tch. - mondtam most már én is értetlenül.
- Fölösleges ilyenen vitatkozni. - feleltem, közben megforgattam a szemem.
Levi hirtelen az egyik fatörzshöz szorított. Ijedten néztem az acélkék szempárba.
- Mit forgatod szemeidet? - nézett rám dühösen.
- Parancsnokod vagyok, engem ne csitítgass. - morogta, miközben teljesen a fának nyomott, Levi pár centire állt tőlem. Nem bírtam megmozdulni, Levi szorítása teljesen mozdulatlanná tett.
Így közelről jobban szemügyre tudtam venni arcát. Kialvatlan volt és fáradt. Eszembe jutott, mikor bevallotta, hogy egyáltalán nem tud aludni.
- Levi. - préseltem ki magamból nevét. - Nyugodj meg, jó? - suttogtam.
Ekkor visszatértek Erenék.
- Készen vagyunk! - kiáltotta Jean. Levi elengedett, és szótlanul sátorhoz sétált. Idegesen férfi felé néztem.
Besötétetedet, erdő mintha feléledt volna, miután lement a nap. Tücskök ciripelni kezdtek. Számomra ismerelten madárhangok huhogtak fel az
éjszakában.
Egy sátor volt, így azon osztozkodtunk. Csöndben elfogyasztottuk a kenyerünket, aztán bemásztunk az alvó helyre.
Törökülésben üldögéltem. Jean mellettem elfeküdt, mellette pedig Eren próbált aludni. Levi kint őrködött.
Sátor ajtaja nyitva volt, amiből pont ráláttam a hadnagyra. Egy fának dőlt. Kezemet tördelve figyeltem. Unottan hajába túrt, aztán elővett egy kendőt, és zsebkését kezdte törölgetni.
- Michelle. - dünnyögte Jean. - Feküdj le, most Levi hadnagy őrködik, nekünk aludnunk kell. - motyogta fáradtan. Sóhajtva de lehajtottam a fejemet. Szűkös volt nagyon a sátor. Jean megfordult, így szembe találta magát velem.
- Bocs. Inkább visszafordulok, jó? - én csak csukott szemmel hümmögtem.
Hajnalban mocorgást észleltem. Hadnagy őrködését Jean leváltotta. Levi csöndben befeküdt mellém. Résnyire kinyitottam a szememet. Fekete hajú velem szemben feküdt, szemeivel arcomat kémlelte.
- Felébresztettelek? - kérdezte.
- Nem. - motyogtam. Közelebb húzódtam hozzá és átöleltem.
- Jó éjszakát Levi. - suttogtam.
Másnap reggel azonnal elindultunk, mi voltunk az elsők, akik beértek a megbeszélt helyre.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT
Фэнтези~ Befejezett ~ 📌manga alapján📌 Mindenki képes meghozni egy döntést, miután már tudja, mi lesz az eredménye. Annyira könnyű utólag azt mondani, hogy "ezt így kellett volna csinálni". Viszont nem tudhatod, mi lesz a döntésed következménye az előtt...
