⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

48. Álmok

Kisétáltunk a kertbe. Egy nagyobb törzsű fához mentünk. Óvatosan lehuppantam az élénk zöld fűbe. Levi csatlakozva leült mellém. Fejemet mellkasának döntöttem. Csöndben üldögéltünk, hallgatva az éledező természet hangjait.

Egy idő elteltével megtörtem a csendet.
- Levi, a csatánál... - férfi felém fordult. - Felhasználtad a vakcinát? Erwin parancsnok... - mondtam halkan.

Levi hosszan kifújva lélegzetét, válaszolt:
- Armin kapta meg. Most nála van a kolosszális titán. - döbbenten emésztettem a hallottakat. Csöndben bámulni kezdtem a zöld fűszálakat.

- Most mi lesz? Gyakorlatilag veszítettünk, és a kinti világ? Olvastam az újságban...

- Most. - szólalt meg Levi. - Elsősorban felhasználjuk Hangi új szerkezetét, ami kiváló a titánok kiiktatására. Miután megtisztítjuk a földeket, elindul a felderítő egység a következő expedícióra.
- Mi? - hökkentem meg. Miféle...
- A tengerhez. - vágta rá.

Én csak szótlanul bámultam. Hadnagy arcomat pásztazta, felemelte szemöldökét, és ölébe húzott.

- Elmegyünk együtt, hacsak nem gondolod meg magadat, és itt maradsz.
- Mikor? - böktem ki az első kérdést, ami eszembe jutott.
- Nem tudjuk az időpontot pontosan, de szerintem sok időd lesz rajta gondolkodni. - válaszolta.

Agyam azonnal kattogni kezdett. Itt hagyni a szülővárosomat, már csináltam ilyet. De ez nem csak arról szólt, itt teljesen elhagynánk a hazánkat.

- Meg van a választási lehetőséged, időnk is van, úgyhogy nem kell elhamarkodnod. - magyarázta, közben egy kósza tincset fülem mögé tűrt.
Belenéztem a kék színű szemébe. Nem akarja rám erőltetni, tiszteletben tartja a döntésemet. Mosolyogva válaszoltam neki.

- Menni akarok, látni akarom a világot, a tengert...
- Rendben.

Madarak éneklését hallgatva elmerültünk a gondolatainkban. Lombkoronát bámultam, ahol két madár fészket épített. Hirtelen a hadnagy felé fordultam.

- Utaná mi lesz? - néztem komoly arccal.
- Utána?
-Ha minden jól megy, utaná mit szeretnél, van-e valami terved, álmod? - Kérdésemen elcsodálkozott, aztán felsóhajtott.

- Igazából, van egy ötletem.
- Hm... és mi az? - hajoltam közelebb az arcához.
- Egy saját üzlet. Teát árulnék, több fajtát is. - hangjában ki lehetett hallani a lelkesedését. Mosolyogva hallgattam, ahogy beavat a távoli tervébe.

- Jó kis álom. - mondta Levi. Hangja komorrá vált. 
- Még meg tudod valósítani. Csak idő kérdése Levi. - néztem rá kedvesen. Lenéző pillantást vetett felém.
- Aranyos, ahogy magadnak és nekem is hazudsz. Amilyen világban élünk Elle, ezt az álmot nem tudom teljesíteni. - lesütöttem a szememet, igaza volt. Ebben a világban nehezen tudom elképzelni a család alapítást vagy azt, hogy Levi egy teaboltot üzemeljen. Ebben a kegyetlen világban nem lehetséges.

- De van egy másik álmom. Ami már megvalósult. - törte meg az elhúzódó csendet.
- Még pedig? - kérdeztem érdeklődve.
- Te, Elle. - válaszolta, kezével gyengéden, de határozottan magához húzott.
-  Levi... - suttogtam. - Én vagyok az álmod? - kérdésembe elvigyorodtam.
- Most kéne viszonoznod. - mondta tettetett unottsággal.
- Levi Ackerman, te vagy az álmom. - mondtam kuncogva.
- Tch... már elrontottad a meghitt pillanatot Elle. - szólalt meg, közben szemét unottan megforgatta.
- Oh, elnézést hadnagy. Mivel tudnám kiengesztelni? - kérdeztem nevetve. Levi szó nélkül, gyorsan elhallgatott a csókjával.