⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

7. Mária falnál

Kapuk kinyíltak, lovasság beáramlott az ötvenméteres kőfalak védelmébe.

Egy kisebb tömeg várt rájuk, vagyis ránk, hisz rajtam is volt egy felderítős köpeny.

Egy külsősnek valószínűleg fel sem tűnik.
Viszont az úton végig éreztem, hogy egyik harcos bámul. Néha hátra néztem rá. Barna szemeiben fájdalmat láttam.
Úgy érzem, hogy a köpeny amit viselek, azt nemrég egyik barátja hordhatta. Rossz volt belegondolni.

Inkább előre néztem, ahol kíváncsi emberek tekintetével találkoztam. Erwin Smith vezette a csapatot, mellette Levi lovával követte. Nem beszéltek, csöndben haladtak előre a macskaköves úton.

Egy viszonylag modernebb épületnél álltunk meg. Nem terveztem idejönni, de furán jött volna ki, ha a felderítő egység felszerelésében, és lovukkal lelépnék.

Két istállófiú futott elénk. Leszállva lóról, az egyik fiú megfogta kantárszárát és elvezette a csődört.

Sokan gyengélkedő felé vették az irányt. Csöndben bámultam ahogy az ajtó mögött eltűnnek.

- Mire vársz? - kérdezte határozottan valaki hátam mögül. Hang irányba fordulva szembe találtam magam Levi Ackermannal.

- El akarod lógni a vizsgálatot? - felvont szemöldökkel és karba tett kézzel bámult rám.
- Mi? Öhm én csak...
- Húzás befelé! - parancsolva az ajtó felé mutatott.

Beálltam a lányok által alkotott sorba.
Előttem, egy hozzám képest nagyon magas lány állt. Szemüvegét törölgette, mikor észrevett izgatottan felém fordult.

- Amit ott leműveltél! Milyen volt előle futni? Mennyi ideig követett téged? - szemei kísértetiesen felcsillantak, ettől a pár kérdéstől is teljesen kipirult.

- Öhm... az egész gyorsan történt, igazából csak futottam, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Hanji Zoë! - kiáltotta valaki az egyik szobából.
- Jaj, bocsi. Most mennem kell. Nem hiszik el sosem, hogy nincs semmi bajom.

- Következő. - szólalt meg az ápoló egy másik szobából. Belépve lekaptam magamról sötétzöld köpenyt. Azonnal kirázott a hideg. Idős nő felém intett. Közelebb léptem hozzá.

- Név?
- Michelle Blackwell.
- Ez fura. Nem vagy a listán. Ilyen még nem fordult elő.
- Ja, igen. Én nem ide tartozom. Nem ehhez az osztaghoz.
- Akkor mit keresel itt? - emelte fel undokan szemöldökét.
-  Ide keveredtem. Azt mondták, hogy vizsgáltassam meg magam. - az ápoló semmitmondóan bólintott.

- Na akkor foglalj helyet. - mutatott az egyik fából készült székre.
Teljesítettem az összes utasítását. Megnézte a végtagjaimat és a légzésemet is.

- Valami észre vétel, vagy valami fontos ami történt veled... - nézett rám az idős nő.
- Igen. Az egyik titán megszorított. Miután kiszabadultam, köhögtem, de már jól érzem magam ahhoz képest. - nő csak bólintott.

- Nem nagyon láttam horzsolást, vagy valami sebesülést. Úgyhogy készen is vagyunk.
- Köszönöm szépén. - ápoló csöndben bólintott egyet.

Ahogy kiléptem, nagyjából velem egy idős lány, Hanji azonnal letámadt az újabb kérdésekkel.

Nem szabadultam egy hamar tőle. Napra néztem, már késő délután volt. Osztagom már biztos rengeteg helyen keresett. Már előre látom, ahogy Stacey kioktat.