⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

27. Lopott csók

Ekkor olyan történt, amit nem hittem volna, hogy látni fogok életemben.

Elmosolyodott. Amitől ledöbbentem. Kihasználva az alkalmat, derekamhoz kapott, és egy erős határozott mozdulattal magához rántott.

Ajkaimra pillantott, nem várva azonnal számnak támadt.

Döbbenten ért a felismerés, hogy Levi Ackerman karjaiban vagyok, és az ajkaimon csüng.

Viszonoztam akaratos, vad csókját.
Beletúrtam mély fekete hajába, amitől kissé felmorgott. Levi ujjait arcomra csúsztatta, és próbált még közelebb húzni magához. Szívem úgy elkezdett zakatolt, mint soha.

Levegő hiánytól szétváltunk. Lihegve meredtem rá. Nem volt elég. Nyakkendőjét megfogva magamhoz rántottam. Ajkaink újból összeforrtak.

Mikor újból fulladoztunk levegő hiánytól, Levi eltolt magától pár centire.

- Nem is mondtam, hogy ma egész jól nézel ki. - mondta, szemei játékosan csillogtak.

- Egész jól, mi? - néztem rá.
- Aham. - bólintott, én rázó fejjel rávetettem magam. Hátánál összekulcsoltam lábamat, kezeimet nyaka köré tekertem. Hadnagy fenekem alá karolt, így megtartva engem.

- Nem bírsz magaddal, Elle. - mondta komoly hangon. Franciaágyhoz vitt, ahova lefektetett, fölém hajolt és lassan megcsókolt. Aztán megpuszilta kedvesen pirosas számat. Rám kacsintott, és lemászott rólam.

Zavarodottan könyököltem fel. Figyeltem, ahogy megigazítja szürke ingjét és kisimítja fekete öltönyét.

- Mit csinálsz? - kérdeztem összezavarva.
- Nem egyértelmű? Bálba jöttem, nem pedig megfektetni a házigazda lányát. - mondta a megszokott stílusával. Elpirulva elkaptam tekintetemet a hadnagyról.

Felkeltem, és követtem példáját, ruhámat megigazítva léptem a férfi mellé. Együtt sétáltunk ki a szobámból. Én továbbra is kipirultan álltam Levi hadnagy mellett.

Úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna. Váltott pár szót néhány vendéggel, én csak mellette hallgattam a párbeszédet.

Aztán megérkezett Jim. Arca ki volt vörösödve az alkoholtól. Felém hajolt, nehezen megfogta kezemet. Levi felvont szemöldökkel figyelte Jim mozdulatát.

- Gyere má' táncolni velem Michelle. - hadovált hangosan.
- Sajnálom Jim, de most nem szeretnék.
- Naa... ne legyél már ilyen! - kezemet megszorítva rángatni kezdte.
- Jim nem! - mondtam határozottan.
- De... Michelle, ne legyél már bunkó. Most velem jössz. - mondta durván. Akkorát rántott rajtam, hogy majdnem elestem. Ekkor közbe lépett a mellettem álló.

- Nem érted, hogy azt mondta, hogy nem szeretne? - kérdezte félelmetes nyugodtsággal Levi hadnagy.
- Mi közöd van hozzá? - nézett rá.
- Elég sok. - vágta rá a hadnagy.
Jim hátrább lépett, és elröhögte magát.
- Hagyjuk már, törpe. - felelte, azt hiszem Jim kelleténél többet ivott.

- Hé Jim, szerintem jobb, ha most lepihensz... - mondtam neki. Meg se hallva folytatta:
- Mi van Mich.. már a törpékre buksz? - felnevetett. Hadnagy csak szemét forgatta.

- Aa... elég a kérésekből! - meg akarta ragadni karomat, de Levi hasba rúgta, amitől felnyögve földre rogyott.
- Ideje aludnod, kölyök. - nézett le rá.    - Fellőtték a pizsit. - mondta lekezelően.

Átlépte Jim testét, és láthatóan Erwin parancsnokhoz tartott.

Menni akartam utána, de hirtelen megjelentek körülöttem Julesék. Rose összeráncolt szemöldökkel nézte Jimet és az elhaladó hadnagyot.

- Itt meg mi történt? - kérdezte Jules, és felsegítette Jimet, aki hamar el tűnt a nagy tömegben.
- Jim eléggé sokat ivott... Levi hadnagy meg leütötte, mielőtt valami hülyeséget csinált volna. - mondtam kínosan. Rose unott fejjel hallgatta. Látszólag nem érdekelte.

- Hé! - szólalt meg Rose. - Mit csináltál a hajaddal? Teljesen szét jött a kontyod! - mérgesen mellém lépett, és elkezdte megigazítani frizurámat.

- Öhm... - elpirulva próbáltam gyorsan valamit kitalálni. - Biztos táncolás közben jött szét. - Rose csak hümmögöt, és helyre tette a kósza hajszálakat.