⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

79. Edzés

Két hét telt el. Unottan döntöttem a fejemet a kemény asztalnak. Padon ülve tétlenkedve bámultam az élénk zöld füvet.

Napok összefolytak. Semmit tevéstől kezdtem begolyózni.

Éles sikoly hallatszódott. Unottan emeltem fel a fejemet a fatámláról.
Már megszoktam. Ez a hang nem mástól, mint Hanjitól származott.

Izgatottan kinyitotta a faajtót, majd kezébe lapokat lóbálva rohant felém.
Ez minden nap megtörtént legalább négyszer.

Tervrajzait elém nyomva hevesen magyarázni kezdett az újabb feltalált eszközéről.

Szorgosan bólogattam, de nem sok mindent értettem belőle. Ahogy a többi alkalomnál, itt is ugyan az történt, újabb dolgok jutottak eszébe, így felkurjantva visszarohant a házba.

Mosolyogva néztem a nő után, most tényleg kiélheti magát.

Sóhajtva dobolni kezdtem az ujjammal az érdes asztalon. Monoton hanghoz hangos ricsaj társult.

Felvont szemöldökkel néztem a hátam mögötti hangzavarra. Elvigyorodtam.

Homokos úton négy lovas közelített.
Mikasa, Armin, Jean és Connie.

A három fiú egymás szavába vágva vitatkoztak valamin. Mikasa mögöttük haladt, arcáról nem lehetett semmit sem leolvasni. Csöndben tűrte a fiúk kiabálását.

Armin felém pillantott, mosolyogva integetni kezdett, mire a többiek is szinkronba leutánozták mozdulatát.
Megörülve visszaintegettem nekik.

Lovukról leszállva körbe néztek a telken.

- Üdvözöllek titeket a legizgalmasabb helyen, ahol életetekben nem jártatok még! - mondtam irónikusan.
- Nagyon izgalmas. - mondta nevetve Jean. Komótosan bólintottam.

Ezt követően kihúztam magam és széles mosollyal végig néztem rajtuk. Már hiányoltam a társaságukat.

- Mi járatban itt?
- Igazából, mostanság nem volt semmi teendőnk, ezért gondoltuk eljövünk ide. Mosolyogva bólintottam, majd a faház felé ordítottam, hogy vendégeink érkeztek.

Onyankopon könyvel a kezében jelent meg. Meglepődve, de kedvesen intett a többiek felé.

Hanji ámultan nézett végig rajtunk.
- Nézzenek oda! Hát hiányoltátok a parancsnokotokat? - kérdezte nevetve. Választ nem várva összecsapta tenyerét.

- Na mondom mi lesz a mai terv.
- De hát csak most jöttünk! - mondta Connie csodálkozva.

- Tudom, tudom. Na az lesz, hogy tartunk egy kis edzést. - Hanji szigorúan felemelte mutató ujját.

- Részben az én felelőségem a kondíciótok, szóval vegyétek le a felderítős öltönyötöket! Tíz kör futás az udvar körül, annyi elég lesz a bemelegítéshez. Na rajta! - tapsolt a kezeivel.

- Gyerünk Michelle! Te sem maradsz ki belőle! - kiabált felém a parancsnokunk.

Röhögve bólintottam, hajamat összekötve, csináltam pár nyújtó gyakorlatot, aztán futni kezdtem. 

Bemelegedve értünk vissza a padokhoz. 

- Szuper! Na most mérkőzések lesznek. A lényeg, hogy nyomjátok le egymást.
Csak ügyesen! Addig én készítek teát. - adta ki a feladatot a szemüveges nő.

Visszaindult a házhoz, de hirtelen megtorpant, csillogó szemekkel a szőke fiúra meredt.

- Jaj, Armin te gyere velem! Szeretnék pár kérdést feltenni a titánodról. Nektek meg azt üzenem: - fordult felénk Hanji.
- Győzzön a jobbik.

Rábólintva a feladatra, Connie elé álltam.
Kezemet támadó állásba raktam, a fiú ugyanígy tett.

Lendítette karját, amit kivédve elhárítottam. Eszetlenül mozgott Connie.

Elhajoltam az újabb ütéstől, karját hátra fogva, lábammal kibillentettem a jobb bokáját, amitől arccal a talajra esett.

- Szép volt. - mondta, majd kezével leporolta a gatyáját.
- Köszi. - mondtam szerényen.

- Na most én jövök. Connie utána mi ketten. Gyere Michelle! - nézett rám kihívóan Jean.

Felnéztem a szemébe. Úgy harminc centivel magasabb volt nálam.

- Hé! Ez nem igazságos! Nézd már meg a méretarányokat! Jóval nagyobb vagy, mint én. Küzdj meg Connieval. - mondtam feltett kezekkel, jelezve, hogy nem vállalom be vele a verekedést.

Jean röhögve Connie felé lépett.
Aztán egymásnak estek. Ész nélkül lendítették karjukat. Jean felborította Conniet, így a fűben püffölték egymást. Connie valahogy kimászott a fiú alól, így nem esett ki a versenyből, és tovább ütögette Jeant.

Mikasa karba font kezekkel lépett mellém.

- Le tudtad volna győzni, habár nagy a súlycsoport különbség, de ment volna.
Technika nélkül püfölik egymást. Neked viszont jó a harctechnikád. - magyarázta, miközben leszedett egy homokszemcsét a piros sáljáról.

- Ohm.. köszi. - mondtam zavartan.

- Viszont azt nem mondom, hogy bárkit letudsz ütni. - szólalt meg a fekete hajú lány. Felém fordult és támadó állásba helyezkedett.

Meglepődve meredtem a nálam magasabb lányra. Mikasa egy Ackerman. Ebből azonnal eldőlt számomra, hogy ki fog nyerni. Nem is ismerem harcmozdulatait, szóval ez azonnali vesztés lesz.

Megpróbáltam lazán felvenni egy stabil állást. Mikasa nem támadt, egymást körözve indultunk meg. Lendítettem a bal kezemet, amit egyszerű mozdulattal kikerült.

Újabb esélytelen ütés. Így csak viccet csinál belőlem.

Egy pillanatra elnéztem, ahol Jean és Connie még mindig a földön fetrengve próbálták lenyomni egymást.

Én nem ismerem Mikasa mozdulatait, viszont ő az enyémet igen. Valami olyasmit kéne bevetnem amire nem számít.

Egyszer Levit fel tudtam borítani, az elég spontás támadás volt. Talán most is beválik.

Hátrább léptem tettetve, mintha megfutamodtam volna.

Erősen elrugaszkodtam a talajtól. Nagy erővel neki rohantam a lánynak, kitárt kezekkel terveztem felborítani Mikasát.

Nem várt cselekedetemre, nem várt mozdulatot tett. Kezeimet elkapva felemelt. Hátára lendített, majd ledobott. Pörögve estem hanyat a fűben.

Fájóan fogtam a hátamat, ami erősen neki csapódott a földnek. Szürke ingemen fűtől zöldes foltok jelentek meg.

Hanyat fekve tiszta égre tekintettem. Látószférámba fekete hajú lány arca jelent meg.

Kezét nyújtva felhúzott a fűből.

- Ez... - szuszogtam.
- Szép kivédés volt.
- Kösz. - mondta, majd megigazította a szemébe lógó rövid hajtincsét.