⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

22. Tudtál róla?

Szemem sarkában észrevettem a fekete hajú hadnagyot. Arca gondterhelt volt, de amikor meglátott, próbált semleges arckifejezést vágni.

Megálltam, és végig követtem a szememmel, ahogy oda ér hozzám. Járásán kissé látszott még, hogy megsérült az 57. expedíción.

- Láttalak az ápoló részlegen. Megsérültél? - nézett rám komoly tekintettel. Kezemet magamhoz szorítottam.
- Velem minden rendben. - feleltem halkan. - Rengetegen megsérültek, és a halottak száma... - ráztam meg a fejem komoran.
- Tudom, nem így terveztük a főparancsnokkal. - nézett maga elé.
- Mi? - kaptam fel a fejem - "Terveztük"? - idéztem hadnagy szavait. Levi döbbent tekintettel elkáromkodta magát. Tudta jól, hogy most elszólta magát.

- Tudtál róla? - kérdeztem felháborodtan.
- Elle, kérlek ne ordibálj. Elmagyarázom, egy megfelelő helyen, nem itt a folyosón. - azzal elindult, és benyitott egy ajtón.

Meglepve, de követtem Levit. Ackerman becsukta az ajtót, aztán lesütött tekintettel felém fordult.

- Az volt a sejtésünk, hogy a női titán, Annie Leonhart, és ez most be is bizonyosodott. Mindenki a terv szerint cselekedett. Voltak külön embereink, arra, ha véletlen balul sülne el. Annie rájött, hogy csapdába akarják csalni, úgyhogy át akart változni. Ekkor jöttek a falvédő emberei. A társaid. Lefogták, de sikertelenül, így Annie átváltozott. Tudod, amit hallottunk robbanás, az volt.
Aztán Eren is átváltozott, és elkezdődött a küzdelem... - nem bírta folytatni, mert neki mentem teljes erőmmel.

Hadnagy jó reakció idejével, el tudta kapni karjaimat, kivédve támadásomat.
- Elle! - szólt rám szigorúan. Én továbbra is rángatóztam.

- Hagytátok, hogy meghaljanak! A társaim, és az a sok ártatlan ember! Csak azért, hogy kiderülhessen, hogy az a Leonhart a női titán?! - kezeimmel vállát támadtam.

- Elle, állj már le! - kiáltott rám, de én nem foglalkoztam vele.
- Nem is értesített senki, elhallgattátok előlem. Ráadásul kishúgom is megsérült!
Megvédhettem volna Roset... Miért nem szóltál? Azt hittem megbízol bennem! -kiabáltam egyenesen hadnagy arcába. Levi erősen leszorította a karjaimat.

- Nyugodj meg Elle. - mondta mérgesen.
- Nyugodjak meg? - kérdeztem zaklatottan. Kiakartam tépni kezeimet szorításából, de ekkor hirtelen kinyílt az ajtó. Mindketten egyszerre kaptuk oda fejünket.

- Mi ez a hangzavar? - kérdezte egy magas szőke férfi. Erwin Smith volt, összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. Mikor Levi észlelte, hogy már nem fogom megütni, lazított szorításán. Dühösen karba vágtam kezeim mellkasom előtt.

- Blackwellnél kicsit elszálltak az érzelmek. - mondta Levi unott hangon. - Tervünket kérdőjelezte meg. - tette hozzá Levi. Erwin felém pillantott.

- Helyes! - döbbenten néztem a parancsnokra.
- Helyes? -kérdeztem vissza. - A terv miatt rengetegen meghaltak!
- Az helyes, hogy nem törődtél bele. Nem volt a legjobb ötletem, elismerem. De továbbiakban arra fogok törekedni, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Az, hogy megkérdőjelezed, azzal csak fejlődni tudsz. - nézett rám szelíden.

Szemeimen megcsillant nap arany fénye. Ideges tekintettel emeltem felé arcomat.

Legszívesebben felpofoztam volna, de két ok miatt nem tettem, túl alacsony vagyok, így nem érem fel, a másik, hogy azonnal elbocsájtanának az osztagból.

Egy aham szerűséget hümmögtem, aztán elnézést kérve elhagytam a szobát.

Feldúltan indultam vissza húgomhoz. Ennyit arról, hogy kimegyek friss levegőt szívni.