⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

45. Rose Blackwell

Számban megéreztem azt a bizonyos vasas ízt.
- Ha... hadnagy! - nyögtem ki, és összeestem.
                        ...

- Fáj, nagyon fáj hadnagy... - nyöszörögtem.
- Shh.... - csitított el kedvesen.
- Figyelj a hangomra, jó? - szólt gyöngéden. Amennyire tudtam bólintottam.

- Emlékszel arra számra, amire táncoltunk? Hmm? A ritmusára, a dallamára?... - kérdezte, közben kezeivel alám nyúlt, és közelebb húzott magához.

Halkan dúdolni kezdte a zene dallamát, mesés volt. Óvatosan ringatni kezdet. Biztonságban éreztem magam a karjaiban.

- Lassan... elmúlik a fájdalom.....Ígérem. - hangját már csak távolban hallottam. Beszélni akartam vele, de úgy éreztem, hogy eltávolodok tőle.

...

- Elle.... Szeretlek. - suttogta a férfi.
- Én is szeretlek Levi. - motyogtam magamban, azzal a tudattal, hogy ezt már nem hallja soha többet tőlem.
Elnyelt a sötétség.

                      ...
_______________________________

- Gyere gyorsan! - ordította egy fiatal lány. Haja sötétbarna hullámokban lobogott. Lóháton érkezett. Rose Blackwell volt.

- Jules! Megtaláltam! - kiabálta a fiatal lány. Lemászva lováról rohanva futott a nővéréhez. Apró kezét Michelle mellkasára nyomta.

- Jules! - sikoltotta hisztérikusan. - Azonnal hozd a kötszert, alkoholt is! - kiabálta Rose. Vörösesbarna futva megérkezett.
- Bocsi csak, itt volt egy szemét titán, és... - döbbenten nézett a vértócsában fekvő barátnőjére.

- Úristen, Michelle?! - rohant Rosenak segíteni. Rose feltépte Michelle ruháját, alkohollal belocsolta sebeit, és elkezdte rácsavarni a kötszert.

- Ugye még...
- Még él! - mondta határozottan a fiatal lány. - A vére még elég piros, ami azt jelenti, hogy nem sok ideje történt ez.
- És a vér nagysága? - nézett idegesen vöröses foltra. Rose állatorvosnak tanult, így volt már tapasztalata és tudása.

- Nagyon sok vért vesztett. De valaki rakott rá valami béna kötést, ami miatt még nem vérzett el. - a lány profi mozdulatokkal kötözte be a nővére sebeit.

Mikor végzett, véres kezeire pillantott, most ért tudatába, hogy pontosan mi is történt. Ujjai remegni kezdtek, amit Jules erősen megszorított.

-Te megtettél mindent érte. - nézett rá bátorítóan. Elengedte Roset, és romok között hangosan füttyentet. Mindkét ló eléjük futott.

Két lány óvatosan felhelyezte Michelle testét az egyik lóra. Jules kötéllel lebiztosította a bekötözött lányt. Felpattantak az állatokra, és elindultak, itt hagyva az egész csatát.

Két hét múlva

Éles fényt éreztem. Hunyorogva kinyitottam a szemem. Napfény teljesen bevilágított az ablakon. Óvatosan felkönyököltem. Fájó fejjel néztem körbe.

Roselandsi szobámban voltam, szoba rendezett volt, tiszta ágyneművel voltam betakarva. Asztalomon ki volt készítve egy kancsó víz és egy üres üvegpohár. Lentről halk duruzsolást hallottam. Női hangokat.

Kiakartam mászni, de mellkasomba belenyílalt egy élés fájdalom. Nyöszörögve vissza feküdtem.

Ágy melletti éjjeliszekrényen orvosi tankönyvek voltak kipakolva. Könyvek alatt pár újság is hevert. Oldalra nyúlva megpróbáltam elérni a lapokat. Mellkasomon lévő kötés megfeszült.

Lihegve, de sikeresen markomban tartottam pár újságot. Kinyitottam őket, dátumot keresve pergamenten. Döbbenten olvastam el. Szalagcímen Shiganshina csata szerepelt, ami két hete történt. Két hete?!

Tovább lapoztam, nem kellett volna. Következő bejegyzés így szólt:

Shiganshina körzet csatájának kilenc túlélőjét ünnepélyesen köszöntötte Historia királynő.

Kilenc túlélő? Több mint százan indultunk el, és csak kilencen élték túl. Remegő kézzel olvastam a túlélők listáját:

Armin Arlert
Connie Springer
Eren Jaeger
Floch Forster
Hanji Zoë
Jean Kirstein
Levi Ackerman
Mikasa Ackerman
Sasha Blouse

Meghökkenve kerestem Erwin Smith nevét, de nem szerepelt ott.

Ezek szerint akkor tizen éltük túl. Ha én élek egyáltalán.

Tovább lapoztam, következő oldalakon csatáról írtak, ami élénken élt az emlékezetemben. Utolsó oldalra érve megtaláltam az elhunytak listáját. Elsők között ott szerepelt Erwin Smith neve.

- Nyugodj békében parancsnok. - suttogtam magam elé.