⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

12. Hajnalig tartó mulatság

Csapatom azonnal megindult Katonai Rendőrség irányába. Csak Jules maradt mellettem. Tanácstalanul kapkodta fejét.

- Talán a kettő között kéne maradni. Nem? - nézett rám.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem a lánytól.

Vörösesbarna hajú kezét Falvédők felé mutatta. Elengedtem karkötőmet, majd bizonytalanul rábólintottam.

Falvédőkhöz mentünk, vagy másnéven Helyőrséghez. Felírták nevünket egy listára. Utána megkaptuk az új egységes ruhánkat. Ruhán helyőrség emblémája volt rávarrva. Két vörös rózsa tövisekkel. Végig simítottam az emblémán. Aztán felnéztem csarnok színpadára.

Erwin az új felderítők nevét írta fel. Ugyanúgy, az újoncok megkapták ruhájukat, csak övéjükön szabadság szárnyai jel szerepelt.

Sötét volt már, így nem láttam, hogy Erwin mögött kik állnak. Mintha Hanji szemüvege megcsillant volna a gyér fényben, és talán az a sötét árnyék...

Nevem hallatán elkaptam fejem.
Dana kiáltott, közben intenzíven integetett, ránk vártak.
Jules belém karolt, és átverekedve mentünk Staceyékhez.

Miután megtörtént a választás, hatalmas ünneplés vette a kezdetét. Vissza mentünk az épületbe, ahol italokat osztogattak. Kezembe nyomtak egy nagy korsó sört, összehúzott szemöldökkel ráztam a fejemet.

- Én ezt meg nem iszom. - mondtam annak az embernek aki kezembe nyomta.

- Naaa, ne legyél ünneprontó! - mondta az ismeretlen, meg se várta válaszomat, ő azonnal lehúzta a korsó tartalmát.

Jules izgatottan mellém állt, az ő kezében is alkohol volt.

- Egészségedre! - kiáltotta, és koccintott velem. Szememet forgatva számhoz emeletem az italomat.

Nem sokkal később Jim és Carlos rengeteg sörrel a kezükben jelentek meg.
- Na akkor ünnepeljünk! - ordították a hangzavarban.

Utolsó este a kiképző osztag embereivel. Körbe néztem a helyiségben. Mindenki jól szórakozott. Ez az a pillanat volt, amikor az emberek elfelejtik egy kis időre, mennyire veszélyes és kegyetlen világban élünk.

Julesék folyamatosan pótolták az italokat. Számolni sem tudtam. Egy újabb korsó sört tartottam kezemben.

Valami lényegtelen dolgon nevetgéltünk.
Már nem láttam élesen. Körülöttem lévők hullámozva lebegtek. Nagyokat pislogtam, nem egészen lett jobb.

Felkeltem a padról, szédülten indultam a kijárat felé. Kint megcsapott a hűvös, friss levegő.
                           ...

Szemembe sütött a nap. Fejem kongott, testem fáradt volt. Kiképző egység szállásán voltam, az ágyamban. Az ablak tárva volt, így a délelőtti szellő meglebegtette szobában a függönyöket.

Jules is a szobában volt. Félig lelógott az ágyáról, egyik cipője ágya mellett hevert másik lábán maradt. Tátott szájjal, hason feküdt.

Gyorsan magamra néztem.  Zokniban voltam, cipőm szépen az ágy mellé volt rakva. Az újonnan kapott ruháim, összehajtva táskám mellé volt helyezve.

Itt meg mi a fene történt? Próbáltam vissza emlékezni az estére, nem nagyon sikerült.

Felkeltem, hogy rendbe hozzam magam, megigazítottam hajamat, aztán karkötőmre terelődött figyelmem.

Valami rémleni kezdett. Aztán szemeim előtt megjelent egy arc.

Levi Ackerman arca.