⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

43. Búcsú

Hangzavar és sikoltozás követte a becsapódó köveket. Mintha egyesével próbált volna minket kilőni a fenevad titán. Kövek puskagolyókként száguldtak közénk.

Takarásban lettem volna, ha nem indultam volna meg a hadnagy felé.
Későn eszméltem fel, hogy egyenesen a gyilkos lövedékek záporába kerültem. Fejem hangosan zúgott, körülöttem az őrjöngő katonák fedezékbe futottak. Én is rohantam, de nem voltam elég gyors.

Éles szikla törmelék becsapódott a mellkasomba. Mintha késsel szúrtak volna le. Döbbentem néztem magam elé, vér ömleni kezdett a hasam fölötti sebből. Fehér ingemet azonnal átitatta a vörös folyadék. Aztán a számban megéreztem azt a bizonyos vasas ízt.

- Ha... hadnagy! - nyögtem ki, Levi felé fordultam, és összeestem.

Számból lassan csordogált ki az élénk pirosas vér. Egyre nehezebben bírtam nyitva tartani szememet.

_______________________________

Levi összeszűkült szemekkel méregette Erwint, mikor egy rémálmaiban hasonló sikoly ütötte meg fülét. Elle sikolya.

- Ha... hadnagy! - kiáltotta Michelle. Lány egyenesen a szikla lövedékek nyílt terén állt, döbbenten hajtotta le a fejét. Sokkolódva pillantott a mellkasára, ami vérben úszott.

Fekete hajú kikerekedt szemmel bámulta a lányt. Nem akarta hinni a szemének. Michelle karamell színű haja lobogott, ahogy élesen felé fordult, szájából is kicsordult a vér. Szemei hirtelen lecsukódtak, aztán a talajon összeesett...

Levi rohanva futott a lányhoz. Kezét erősen a sebre nyomta. Ujjai közül kiszivárgott az élénk vörös vér. Michelle szemei lecsukódtak, aztán apránként kinyitotta, küzdött azzal, hogy nyitva tarthassa.

Levi felkapta, és az egyik épület mögé futott vele. Napfény meleg sugarai pont megvilágították őket.

- Elle! -  akadt el a lélegzete Levinak.
- Itt vagyok, héé... itt vagyok, hallod?
- Hadnagy.... - motyogta a lány. Alig volt eszméleténél.
- Elle, mégis mit csináltál? - kérdezte dühösen Levi.
- Kimentél a záporba, és eltalált egy szikla törmelék! Mit gondoltál?! - Levi felnézve körbe tekintett.

- Van itt orvos? - ordította. Senkitől nem érkezet válasz. Páran feléjük néztek, aztán lesütött szemekkel elfordultak. Tudták jól, hogy mi lesz ennek a vége.

Levi feszült állkapoccsal nézte, ahogy többen is barátaik vagy szeretteik fölött gubbasztanak tehetetlenül.

Ez a búcsúzás ideje.

Levi döbbent arccal bámult Michellere. A lány arca zúzodásokkal volt teli, bőrszíne lassan elhalványult.

- Elle, hallasz engem? - kérdezte idegesen. Michelle megerőltetve kinyitotta mogyoró barna szemeit. Nap fénye halványan megcsillant íriszén.

- Levi... - mosolyodott el Michelle.
- Jaj te lány. - nézett rá gyöngéden.
- Kaphatok egy mosolyt? - suttogta Michelle. Levegőt nehezen véve felköhögött.
- Persze, neked bármit Elle. - azzal Levi elmosolyodott.

Elle nevetni próbált, de helyette vért köpött fel. Sebe iszonyatosan lüktetet, vérzés továbbra sem állt el.

- Fáj, nagyon fáj hadnagy... - nyöszörögte.
- Shh.... - csitította el kedvesen. - Figyelj a hangomra, jó? - szólt gyöngéden. Michelle aprót bólintott.

- Emlékszel arra a számra amire táncoltunk? Hm...? A ritmusára, dallamára?... - kérdezte, miközben kezeit a lány alá helyezte, így közelebb tudta húzni magához.

Halkan dúdolni kezdte a zenét, és közben ringatta Michelle testét. Elle lassan lehunyta szemeit.
- Lassan elmúlik a fájdalom. Ígérem. - Levi szeméből kicsordult egy könnycsepp, ami a lány hófehér arcára hullott.

- Elle - suttogta Levi. - Nem mondtam neked, de már rég megtehettem volna...

- Szeretlek. - suttogta szomorú mosollyal az arcán. Lerakta a haldokló lány testét, és egy utolsó csókot lehelt a rózsás ajkaira.