⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

104. Ellenségből szövetség

Kijőve az erdőből, egy nagyobb tisztásra érkeztünk. Léghajók repültek el a fejünk fölött. Ellenséges hajók voltak, viszont Marley irányába haladtak.

Megérkezett az ellenség, de azonnal vissza is vonult. Valószínűleg meglátva a titánokat, azonnal elvesztették a reményüket, hogy a marleyi sereg túlélné ezt a támadást.

Hangos dobogás közeledett felénk. Ijedten néztem a hang irányába. Gyors léptekkel érkezett... nem lehetnek a kolosszális titánok.

Négy lábon elfutott mellettünk egy óriás. Arca hosszúkás volt, rövid fekete hajába belekapott az ébredező szellő.

Hordár titán? Mit keres itt? Kikerekedett szemekkel bámultam, ahogy négykézláb elsiet. Ha itt van a hordár, bizonyára a páncélos és a marcangoló titán is idejött a szigetre. Marleyi léghajók viszont visszavonulnak, miért van még mindig itt a hordár titán? Mi történhetett a városban?

Idegesen meredtem az óriásra, aki könnyed mozdulattal haladt, nem vett észre minket.

Megúsztuk. Ha meglátna minket, azonnal felfalna. Ráadásul fegyverünk sincs. Nem lennénk képesek legyőzni. Viszont ez Hanjit egyáltalán nem zavarta. Kiabálva a titán felé rohant.

- Elnézést! - ordította a 4 méteres óriásnak.

Hordár titán felénk fordulva ránk üvöltött. Hanjival egyszerre lendítettük a kezünket a magasba, megadás jelképeként.

- Várj! Kérlek egyenlőre ne egyél meg. Nincs nálunk fegyver! - kiabálta Hanji.

Hordár titánon egy marleyi katona ült, és előtte, a titán nyakszirtjénél, maga az erőt hordozó kukucskált ki az óriás testéből. Hosszú fekete haja a gőztől összekócolódva lobogott. Felvont szemöldökkel nézett le ránk.

- Biztos érdekel ki az ott hátul! - mutatott Hanji Levi felé.
- Biztosak lehettek benne, hogy az az ember ott, egy teljesen ártalmatlan férfi.

Marleyi katona lemászott a hordár titánról, és felénk sétált.

- Nem akarunk támadni! - mondtam továbbra is feltett kezekkel. Férfi fegyvert tartva a kezében, komoran bemutatkozott:

- Theo Magath, ő pedig Pieck Finger. - biccentett a titán felé.
- Mi pedig - felém mutatott a szemüveges. - Michelle Blackwell, és jó magam, Hanji Zoë.
- A titánprofesszor! - szólalt meg a fekete hajú nő. - Hallottunk már rólad.

Levi hirtelen felült a guruló hordágyból. Theo a fegyvert felé emelve, összeszűkült szemekkel végig mérte.

- Oh... a híres Levi Arckerman?! Úgy tűnik megvan az erőd, hogy kiállj a 9 óriás ellen. Viszont hogyan szándékozol kitérni a golyóm elől ilyen állapotban?

- Hé! - kiáltottam idegesen. Levit nem érdekelve a figyelmeztető kiáltásom, határozott tekintettel a férfira meredt.

- Nem tudok kitérni a golyó elől. De ebben a szánalmas állapotban állok most az ellenségem elé. Lőj vagy hallgass. Döntés a tiéd. - válaszolta kimérten.

Mérgesen lehunytam a szemem. Most tényleg le akarja lövetni magát?!

- Uraim kérem, ez nevetséges! - mondtam kínosan nevetve. Szekeren ülő hadnagy és a marleyi katona közé álltam.

Idős férfi lenézően rám pillantott, aztán ismét Levira meredt. Elgondolkodott, de végül leengedte a pisztolyát.

- Akkor előbb meghallgatlak, mielőtt lőnék...
Azt hittük megölöd Zekét. Marleyban igazi kis műsorral is megleptél minket. De most hol is van Zeke?

Hanji átvéve a szót, mellém lépett.
- Valószínűleg el van foglalva Erennel, hogy használhassa a királyi vérét.

- Úgy tűnik mindent tudsz Hanji titánprofesszor. Még nálunk marleyiaknál is jobban. Láttatok az alapító óriást? - kérdezte Pieck a titánja tetéjéről.

- Igen, abszurd módon nagy, és úgy tűnik semmit nem tehetünk ellene. - válaszolta Hanji. - Nincs más választásunk mint, hogy egyesítsük az erőinket! Értitek már, igaz?

Pieck elgondolkozva rábólintott.
Nap fénylő sugarai elkezdtek a horizont alá bukni.

- Mi a terved? - kérdezte a fekete hajú lány.

- Erősítés kell. Vissza kell szereznünk a csapatunkat. - Hanji őrült mosollyal Pieck felé emelte tekintetét.

- Téged nem ismer senki. Szóval a te feladatod lesz a katonáinkat megszöktetni a jaegeristáktól!

Hanji hosszasan elmagyarázta a tervet. Ma este saját maga elmegy a városba felkeresni a csapatunk valamelyik tagját, akivel feltudja venni a kapcsolatot, és továbbítani tudja Hanji ötletét a többieknek.

Szóval ha a parancsnok nem bukik le a jaegeristák között, akkor holnapi terv zökkenésmentesen fog megvalósulni.

Az csak Piecken fog múlni, hogy sikerül-e, mert neki kell kiszöktetnie a csapatunkat.

Hanji fürge gyorsasággal szedelőzködött. Mielőtt rámászott volna a barna lóra, idegesen felém és a szekeren ülő Levira pillantott.

Itt hagy minket a hordár titánnal, és egy marleyi tábornokkal. Ellenségek voltunk, de most szövetségesek lettünk. Vagyis reméljük, hogy azok vagyunk.

Bátorítóan Hanji felé biccentettem, jelezve, hogy nyugodtan induljon. Mi megleszünk.

Hanji tokrát megköszörülve a hordár titán erejével rendelkező nőre pillantott, aki már az emberi alakjában ült a talajon.

- Tudod, nyugodtan megvárhatod, hogy amikor visszajövök, csak akkor változol át titánná... - utalt rá félő mosollyal, hogy nem lenne a legjobb, ha most két méter távolsággal tőlünk felöltené az alakját. Fekete hajú nő értetlenül fordult Hanji felé.

- Titánprofesszor nem vagyok hülye. - felelte nevetve. Hanji kínosan felröhögött, majd felpattant a lovára.

- Sietek vissza! - kiáltotta, lábával jelzett a pacinak, ami vágtatva elindult a város felé.