⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

133. 3D manőver felszerelés

Feltápászkodva az egyik csontoszlophoz futottam, hogy véletlenül se tapossanak össze a csontgerincen elrohanó titánok.

Egy újabb titán esett össze előttem, ezt követően egy 3-5 méter közötti titán ugrott elém.

Ijedten kinyújtottam magam előtt a kicsinyke pengémet.

A titán sötétbarna hajjal rendelkezett, ami kócosan a szemeibe lógott. Gesztenyebarna szemeivel végig mért, majd ott hagyva, egy újabb szörnyetegre vetette magát. Éles fogaival ismét sikeresen kitépett egy nyakszirtet.

- Mi a... - ámultam el. Csodálkozva bámultam a furcsa titánt.

Nem ölt meg. Ez a titán... a többiek meséltek egy régi barátjukról. Egy titánerőt hordozó lányról. Leírás alapján biztos voltam benne, hogy ő Ymir.

Megmentőm tiszta utat varázsolt maga után. Előre fordultam, ahol Reiner páncélos titánját támadták nyílvesszőkkel és dárdákkal.

Pieck a csontok között próbált elmenekülni egy nála méretekkel nagyobb ellenségtől.

Jean icipicinek tűnt innen, de már majdnem a nyakszirthez ért.

Fekete hajú nő fájdalmasan felsikított. Alkarjából ömleni kezdett a vér. Az egész kézfeje le volt harapva.

- Pieck! - kiáltottam, majd kilőttem magamat a magasba. Elkapva a zuhanó testét, erősen magamhoz szorítottam.

Mindketten gőzölgő csíkot húztunk magunk után. Ő a keze miatt, mert regenerálódott. Nálam meg azért, mert a titán folyadéka a napfény hatására párologni kezdett.

- Michelle! Jean azt mondta...
- Nem tudom mit mondott, de ahogy látod itt vagyok. - feleltem hadarva. Pieck bólintva a mögöttünk rohanó szörnyetegekre meredt.

-Folytatom a harcot amint helyrejött a karom!
- Nem érted el a határaidat? Mi van ha már... - a manőverem hangos puffanó hangot adott ki.
- Oh hogy az a... - morogtam, majd erősen rávágtam a gáztartályra.

- Mi volt ez a hang? Mi történt? - kérdezte Pieck. Vállamat átkarolva a tartályomra pillantott.
- Felszerelésem nem sokáig bírja. - magyaráztam feszülten, de ugyanúgy repültem előre.

Beérve Jeant, szólni akartam neki, azonban a felszerelésem ismét közbeszólt. Hangosan kattant egyet. Pieckkel a kezemben rohamos gyorsasággal zuhanni kezdtünk.

- Jean! - ordítottuk egyszerre a fekete hajúval.

Fiú azonnal megpördült, kikerekedett szemekkel bámult ránk.

- Pieck! Michelle?!  - felénk lőve magát, gyors mozdulattal elkapott minket.

- Michelle túlélted! Úristen. - mondta egyszerre ledöbbenve és megkönnyebbülve. 

- Nem működik neki normálisan a... mi ez? - nézett rám értetlenül Pieck.
- Gáz. Kifogyóban vagyok, ezért összevissza kattog. Ki-be kapcsol. De szerintem a teher miatt is. Egyszerre nem bír már el két embert.

- Rendben, átveszem Piecket, addig szállj kisebb csontoszlopról- csontoszlopra.

- Értettem. - feleltem egy határozott biccentéssel.

- Engem nem kell cipelni. Már át tudok változni. Engedjetek el. Ja és Jean, minél hamarabb érd el a nyakszirtet. Reiner és én, nem tudom meddig tudjuk visszatartani az ellenséget. - magyarázta hadarva Pieck.
- Minden tőlem telhetőt megteszek! - kiáltotta.

Leszálltam egy kisebb csontoszlopra. Furcsán körbe fordultam, csöndesebb lett minden.

Óvatosan lenéztem. Kolosszális titánok egyhelyben álltak. Remegés alább hagyott. Ezek szerint... Zeke meghalt.

Jean előre repült. Elérve Eren nyakszirtjét megragadta a bomba irányítókarját. Gyors mozdulattal meghúzta a kart, amitől a nyakszirtre tekert bombák egyszerre felrobbantak.

Lökéshulláma nem csak Jeant érte el, de engemet is. Lelökött a csontszikláról, így az utolsó gázmennyiséget felhasználva, kilőttem magamat az égboltfelé.

Falco szárnyas titánja repült a csontoszlopok másik oldalánál. Pieck apró testét elkapva, majd Jeant is megmentve, mindketten Falco óriására estek. A repülő titánon már Armin és Reiner kivételével mindenki rajta volt.

Magasból panorámában láttam, ahogy az alapító óriás feje lezuhan a mélybe. Gerincéből egy hosszúkás nyúlánk szerűség tört ki, ami Eren titán fejét próbálta megközelíteni.

Reiner a páncélos titán hatalmas erejével megakadályozta az összekapcsolódást.
Teljes odaadással azon volt, hogy eltaszítsa a nyúlánkot az alapító lefejezett koponyájától.

Eddig figyelhettem a jelenetet. Felszerelésem éles kattanó hanggal jelezte, hogy befellegzett, tovább már nem kísér az utamon.

Teljesen kifogyott a tartályom.

Felhők között megálltam egy pillanatra, majd szélsebesen zuhanni kezdtem a tátongó mélységbe.