⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

141. Szenteld fel a szíved

Feszülten a sziklákhoz siettem. A fekete hajú férfi mögött váratlanul megálltam. Megilletődve figyeltem, hogy mit csinál.

Kezével tisztelegve az égboltra tekintett. Ezt követően szomorúan mosolyogva elengedett egy kósza könnycseppet.

- Levi? - szólítottam meg halkan a porban ülő hadnagyot. Hangomra azonnal megfordult. Elésétálva leguggoltam hozzá.

- Elle. - suttogta, miközben hosszasan az arcomat bámulta.
- A viszonyokhoz képest jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Láttam őket. - suttogta.
- Őket? - kérdeztem vissza zavartan.
- A többieket. Hanjit... Erwint... mindenkit. Láthatták, hogy mire is szentelték a szívűket. - felelte halkan, és újra az ég felé emelte a tekintetét.

- Mindig is figyelni fognak ránk, és végig kísérnek az utunkon.
- Valóban. - értettem vele egyet, majd mellé kuporodva, én is az égbolt felé fordultam.

Sziklának dőlve az eget bámultam, és a kezemet a talajon hagytam. Ujjbegyemmel megéreztem az apróra töredezett homokszemcséket. Kolosszális titánok ahol végig haladtak, csak letaposott törmeléket hagytak. Egyes részeket vörösség festette be. Ártatlan emberek vére.

Pár méterre álló eldiaiak egymást átkarolva megindultak az erőd felé. Véget ért a csata. Sebesülten, de megkönnyebbülve ballagtak előre.

Elénk egy magas szőke férfi sétált. Reiner lejjebb hajolva ránk pillantott.

- Mindenki elindult. Az erődtől nem messze van egy város. Oda megyünk.
Sebesülteknek hoznak szekereket, amivel őket is oda tudják szállítani. - magyarázta Reiner.

- Levi hadnagy... - köszörülte meg a torkát zavartan. Lábad megsérült. Szóval, ha nem gond... az egyik szekérre elintézek egy helyet.

- Michelle? - pillantott felém a szőke férfi.
- Igen?
- Te tudsz járni? - kérdezte kedves gesztussal.
- Öhm, vannak sebeim, de... - kezdtem bele zavartan, azonban Levi unottan közbe szólt.
- Neki is intézd el, hogy legyen helye a szekéren. - sóhajtotta fáradtan.

Reiner bólintva elsétált mellőlünk.

Hadnagy felém fordította az arcát, fejét kicsit megbiccentette. Elmosolyodva közelebb másztam hozzá.

- Elle, átváltoztál? - kérdezte halkan.
Fejemet megrázva Jeanék felé pillantottam.
- A fiúkkal megpróbáltunk megszökni, de végül csak nekem sikerült. De már nem számít, Eren eltörölte a titánerőt. - magyaráztam halványan mosolyogva.

Levi ámultan figyelte a mondanivalómat.

- Visszajött az emlékem, ahol beszélt velem. Eren elmagyarázott mindent.
- Eren beszélt veled? Mikor? - kérdezte csodálkozva.

- Amikor a fedélzeten voltam, mielőtt megzavartál a nyugalmamban. - mondtam kuncogva.
- Megzavartalak, persze. Tch... Mit beszéltetek? - tért vissza az eredeti témához.

- Elmondta, hogy azért teszi az egészet, hogy megmentse a szigeten élőket. Azt is mondta, hogy lehet utálni fogjuk, de így, hogy megismerjük az egész tervét, reméli, hogy megbocsátunk neki.
Levi el sem hiszem! Eltörölte a titánerőt, soha senki nem fog átváltozni újból óriása. Nem kell tovább szenvednünk! - magyaráztam elérzékenyülve, amit Eren mesélt.

- A kölyök velem nem mert beszélni? - kérdezte unottan.
- Levi, tudod jól, hogy az Ackermannokkal nem tudott. Vagyis képes lett volna, viszont nem tudta volna megváltoztatni az emlékezetedet.
- Ja, igen. - felelte sóhajtva, majd a sziklának dőltve a hátát, ismét az égbolt felé meredt.

Csendes percek következtek. Szótlanul magam elé bámultam. Megpróbáltam feldolgozni a mai nap eseményeit.

Hadnagy gyenge érintését éreztem meg az alkaromon. Szellőtől libabőrős karral, megdörzsöltem a kezemet.

- Az inged... - ráncolta össze a szemöldökét kérdőn. - Mi történt?
- Combomon a vágást újra kellett kötnöm, de nem találtam kötszert. Szóval... - vállamat megvonva, rápillantottam a meztelen alkaromra.

Kezemmel rásegítve feltápászkodtam a földről. Lábamban a fájdalom elviselhető volt, de kétlem, hogy Levival most kilométereket tudnánk sétálni.

Tenyeremet egyenesen Levi felé fordítottam, hogy felajánljam a segítségemet.

Levi szemét forgatva, nem fogadta el a segítségemet. Erőlködve megpróbált egyedül felkelni.

- Levi, hagy segítsek.
- Nem kell. - lihegte, de fáradtan visszahuppant a földre.
- Egy titán beleharapott a térdedbe! Ne mond azt, hogy nem kell segítség! - mondtam erőszakosan.

Lehajolva szemügyre vettem a térdén lévő csúnya sérülést. Cipőm rejtek zsebéből előhalásztam az acéltőrt. Egy gyors mozdulattal az ingem sértetlen ujjából levágtam egy nagyobb darabot.

- Ahj... el kellett volna hoznom magammal a whiskyt. - motyogtam halkan. Levi összeráncolt szemöldökkel fogadta a kijelentésemet, de nem kérdezett rá.

Ruhaanyagot kezemben tartva a sebére nyomtam, majd szorosan lekötöttem a térdét.

- Így már jobb, nem? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. - felelte a megszokott stílusában, viszont láttam rajta, hogy most színészkedik.
- Na akkor gyere. - nyújtottam felé a tenyeremet újból.

Levi sóhajtva szemembe pillantott.

- Pokolian fáj. - suttogta. - Nem hiszem, hogy rátudok állni...
- Hé... - leguggolva megsimítottam az arcát.

Az elhaladó emberek felé pillantottam.
Szememmel kiszúrtam egy ismerős csapatot. Annie és Pieck egymás mellett valamiről beszélgettek. Falco Gabit ölelgette a lányok előtt. Mellettük Armin, Connie és Jean kicsi kört alkotva társalogtak egymással.

Intenzíven feléjük intettem. Kezüket magasba emelve visszaintegettek, majd mindannyian megindultak felénk.

- Mit csinálsz Elle? - kérdezte Levi zavartan.
- Segítséget kérek. Nem hagyunk egyedül Levi. Soha többé. - válaszoltam széles mosollyal.

______________________________

Az emberiség 80 százaléka odaveszett a remegés során. Az emberek, akik ezt túlélték, minden bizonnyal olyan sebek miatt szenvednek, amik sosem fognak begyógyulni. Elvesztés tudata hatalmas kárt okoz egy emberi lélekben.

Eldia nemzet új hadsereget formált, megerősítve a sziget védelmét. Habár Eren felszabadított minket, azzal még nem oldotta meg a felvetendő kérdést, hogy az óceán túloldalán életben maradt emberek megfogják-e mindezt torolni.

Ha győzünk, élni fogunk. Ha veszítünk, meghalunk. Ha nem harcolunk, nem győzhetünk. Eren ránk bízta a világ jövőjét.

Harcolni nem csak fegyverrel lehet, hanem szavakkal.

Erre a többiek is rájöttek.

Armin Arlert, Annie Leonhart, Connie Springer, Jean Kirstein, Pieck Finger és Reiner Braun a Szövetséges Nemzetek nagy követeivé váltak, akik a világbéke eléréséhez szentelték fel a szívűket.