⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

59. Szövetség

Most lesz két éve, hogy Shiganshina csatánál győztesen kerültünk ki. Amit mi egy nagy bukásnak tekintünk, tekintve arra, hogy mennyien elestek akkor.

Elképesztő, hogy azóta mi minden történt. Bukásból Paradis sziget sikeresen újra fel tudott állni, ráadásul fejlődés is megkezdődött a szigeten, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egész a tengerpart elérésénél kezdődött, ahol Marleyan-ellenes önkéntes csapatok jelentek meg, felajánlva segítségüket nekünk. Vezetőség azonnal őrizetbe vette kontinensről érkezőket.

Egy újabb marleyi hajó érkezett az öbölbe. Mi már készen álltunk az érkezésükre. Minden a terv szerint ment.
Tengerből egyszer csak kiemelkedett a magasba a hajó. Eren titán formában felemelte a vízi járművet, és a szárazföldre helyezte.

Hanji sziklák adta védett helyéről kikászálódva köszöntötte a legénységet.

- Üdvözletem hölgyeim és uraim! A nevem Hanji. Azért vagyok itt, hogy fogadjam vendégeinket, akik a tengerentúl távoli szegletéből érkeztek hozzánk. Az utazás biztosan kifárasztott titeket! Nem szeretnétek egy csésze teára csatlakozni hozzánk? - kiabálta a szemüveges parancsnokunk.

Levi maga előtt vezette az egyik foglyunkat. Hátához fegyvert szegve vezette a férfit Hanji mellé.

- Ha felmerülne bennetek a kérdés, látva a vendégünket, aki nem sokkal előttetek ért ide... Elmondom máris remekül kijövünk egymással. Ugye Niccolo? - Hanji átkarolva magához húzta, közben Levi kezében tartva a kardját, továbbra is férfi hátához emelte.

Fedezéket nyújtó sziklák mögül guggolva kikukucskáltam Marleyből érkezőkre, utána meg Hanji felé fordultam.

- Kapitány! Velem ne foglalkozzon Lője le ezeket az ördögöket! - kiabálta a szőke fogoly.
- Ha!? Ezt most miért mondod Niccolo? - mondta kínos mosollyal arcán a parancsnoknő. Hadnagy megszólalt a szőke férfi mögött:
- Szerintem nyilvánvaló, hogy esze ágában sincs részt venni az ostoba komédiádban.

-Niccolo! - kiáltott a marleyi kapitány. - Ide figyeljetek ti átkozott ördögök! Marley nem fog alkudozni mocskos vérű lényekkel!
- Naaa... azt ne mondjátok, hogy nem látjátok hátatok mögött álló titánt. Áruljátok el, hogy akartok innen meglépni?! - kérdezte magabiztosan Hanji.

Katonák kétségbeesetten néztek Eren felé, viszont kapitány fegyvert ragadott.

- Ördögök ereje nem tör meg minket! Marley ekképpen küldi üdvözletét. - ordította, puskáját egyenesen felénk szegezve. Hanji gyors mozdulattal intett, hogy fedezékbe.

Dörrenés.

A marleyi kapitány összeesett a hajón állva. Egy nő tornyosult fölötte. Magas, vékony termetű katona fegyvert fogott a társaira.

- Dobjátok el a fegyvereteket. - engedelmeskedtek neki. Szőke, rövid hajú nő parancsnokunk felé fordult.
- Hanji! Köszönjük a meghívást. Ahogy mondtad, igyunk egy csésze teát.

Sátrakat húztak fel a part mentén. Idegesen néztük, ahogy az idegenek kipakolnak a hajóról.

- Pontosan mi a céljuk? - kérdeztem feszült állkapoccsal.
- Ki tudja... - mondta Connie mellettem.
- Nem bízhatunk bennük, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állnak. - szólalt meg Jean.
- Nyitottak a beszédre! Így számtalan új információra tehetünk szert. - mondta csillogó szemekkel Armin.

Végig néztem a csapaton. Mikasa, Armin, Jean, Connie, Sasha és Eren.
Mind itt voltak mellettem. Lenéztem a partra. Az egyik sátorban épp Hanji és Levi tárgyalt azzal a szőke nővel.

Mint kiderült, ők Marley-ellenes önkéntesek. Céljuk pedig az Eldiaik felszabadítása.

Ám más is kiderült, vezetőjük, név szerint Yelena, lelkes követője volt Zeke Jaegernek. Zeke Jaeger pedig alkut kínált fel nekünk, szigeten élőknek.

Alku úgy szólt, hogy fogadjuk be őt a Paradis szigetre, hogy itt élhesse le hátralévő éveit. Cserébe garantálja sziget biztonságát, valamint fegyverekkel és új technológiákkal is ellát minket. Végezetül támogatást nyújt Marley-val folytatott küzdelemben...