⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

25. Estély

Petróleum zöld ruhámban álldogáltam a tükör előtt. Hajam konytban volt, két oldalt tincs lógott füleim mellett. Még sminket is kaptam.

Fura volt magamra nézni. Tényleg nőisnek láttam magam. Ruha szoknyáját simogattam, olyan selymes volt, ilyen érzésnek képzeltem el gomolyfelhőket is az égen.

Jules és Rose már lent voltak. Én még nem akartam lemenni. Féltem, hogy kikkel fogok találkozni. Szemem előtt megjelent Levi Ackerman arca.
Ha Erwin Smithet meghívták, akkor nagy eséllyel a hadnagyot is. Más kérdés, hogy hajlandó-e eljönni.

Megigazítva világos barna hajamat, elindultam a lépcsőhöz. Zakatoló szívvel léptem lejjebb egyesével a fokokon. Lent rengetegen voltak.

Mindenki színes, elegáns ruhában tündökölt, legtöbb ember kezében sütemény tartott, vagy alkohol markolt.

Ahogy leértem, már is elém lépett egy pincér, kezében számos pezsgővel teli poharakkal. Elutasítva megráztam a fejemet, és próbáltam tömegben valamerre haladni.

Körbe néztem, nem nagyon láttam ismerős arcot. Terem másik felében egy magas szőke hajú kitündökölt, lefelé nézve magyarázott. Erwin parancsnok volt.

Szinte bárkivel beszélhetett, hisz nem nagyon ismertem nála magasabb személyt. Az, hogy talán hadnaggyal beszél, megdobogtatta a szívem.

Nem tudom mi ütött belém. Ezelőtt két héttel veszekedve váltunk el.
Mégis miért akarok vele találkozni? Érett felnőttként nem kéne ilyen gyerekes dolgokon leragadnom. Megfordultam, és a másik irányba indultam el. Majd bele futok valaki másba, aki nem Ackerman névre hallgat.

Apával találtam magammal szemben. Mosolyogva üdvözölt.

- Merre? - kérdezte.
- Nincs pontos célom. - mondtam, nem kellett volna. Apa megörülve, belém karolt, és arra felé vezetett, amit én pont el akartam kerülni. Pompás.

- Szeretne veled beszélni. - suttogta fülembe.
- Ki? - fordultam felé, de addigra apa felszívódott. Magam elé néztem, és lesütött szemekkel néztem a férfiakra, akik elé kerültem.

Erwin Smith, Jim Covett és Levi Ackerman.

Pislogva néztem rájuk. Parancsnok felé fordulva tisztelegtem, aztán másik két férfinak is köszöntem.

Mindketten végig mértek. Felgyorsult szívveréssel elnéztem Levira, szemébe fekete hajtincsei belelógtak. Szürkéskék szempár megcsillant a fölötte lógó csillár fényétől.

Jim nevetve megölelt. Udvariasan viszonoztam, aztán lassan eltoltam magamtól, de ő nem ment sehova.

Idétlenül berogyasztott, és erősen átkarolta vállamat. Hadnagy egyik szemöldökét felráncolva végig nézte a jelenetet.

Jim érdeklődve nézett le rám.
- Ismeritek egymást? - kérdezte Jim. Aprót bólintottam, de valószínűleg nem vette észre, mert egymásnak bemutatott minket.

- Ő itt Levi Ackerman. Felderítő egység hadnagya. - És ő.. -bökött felém.
- Michelle Blackwell. Persze majdnem Mrs. Covett lett belőle. Ugye? - nézett rám kaján vigyorral. Kidülledt szemekkel bámultam Jimre. Soha nem voltam a menyasszonya. Csak blöffölt. Megakartam cáfolni, de a hadnagy megszólalt.

- Tch, de nem lett. - nézett mélyen barna szemeimbe. Ajj ez a nézés. Lehunytam a szemem, és megpróbáltam csak is a valóságra gondolni. Kedvesen lesöpörtem Jim kezét a vállamról.

- Ha megbocsátotok én most öhm...
- Várj Blackwell. - szólt Erwin. - Régen szórakoztam. Nem akarsz táncolni velem?

Ránéztem a két férfira, aztán szőkéhez fordultam.

- Miért is ne? - feleltem. Erwin megfogta kedvesen a tenyeremet, és a táncparketthez vezetett. Hátra nézve láttam, ahogy Jim lehúzza pohara tartalmát, Levi csak lesajnálóan néz felénk. Ez most nekem szól?