⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

102. Remegés

Lassan kinyitottam a szememet. Fejem kissé zúgot, erősen megdörzsöltem a halántékomat, majd rápillantottam Levira. Mellettem békésen szuszogott. Csöndesen felkönyököltem, nehogy felébresszem a zajongásommal.

Körülöttünk csomó dolog szét volt szórva, kötelek és fadarabok feküdtek a talajon. Hanji a fából készült szerkezetének dőlt. Pihenve bámult a lombok felé.

Felkaptam a bőrcsizmámat, majd odasétálva kérdőn körbe néztem. Egy lóval is bővült a társaságunk.

- Mégis mennyi időt aludtam? - kérdeztem kínos nevetéssel.
- Fel kellett volna ébresztened, segítettem volna. - tettem hozzá elhúzott szájjal.

- Megsérültél, ezért hagytalak, hogy kipihend magadat. Ezen kívül azért is, mert nagyon aranyosak voltatok, ahogy összebújva aludtatok. - mondta mosolyogva Hanji.

Nevetve kinyújtottam a bal karomat, hogy felhúzzam őt. Hanji megmarkolva a kezemet, felpattant egy pillanat alatt.

- Honnan van a ló? - fordultam a barna színű csődör felé.
- Nem messze volt a tábor, ahol vigyáztak Zekére. Elmentem oda szétnézni. Nem sok minden maradt sértetlenül. Viszont ez a paci ott álldogált egymagában. - válaszolta, utána kedvesen megpaskolta a kikötözött lovat.

Hanji mosolygó arca egy pillanat alatt komollyá vált.

- A tábor... senki sem élte túl. - motyogta.
- Ez borzalmas... - suttogtam remegő ajkakkal.

Testem egy pillanat alatt labilissá vált.
Hirtelen megszédülve összecsuklott mindkét lábám. Hanji gyors mozdulattal elkapott. Karjaiban tartva ijedten emeltem fel arcomat a szemüveges felé.

Nem tudom mi történt pontosan... én úgy éreztem, hogy konkrétan megremegett a föld alattam.

- Hanji, ezt most képzeltem, vagy tényleg megremegett a föld? - pillantottam arcára kérdőn. Parancsnok döbbenten nézett le rám.

- Nem, Michelle... Ezt nem beképzelted, én is éreztem.
- Mégis mi volt ez? - álltam fel stabilan mindkét lábamra.

- A nevem Eren Jaeger. - szólalt meg Eren hangja.

Arcunk lefagyott a sokktól, mindketten körbe fordultunk. Sehol nem volt a fiú. Fejünkben szólalt meg.

- Az alapító óriás ereje által szólok valamennyiőtökhöz. Paradis sziget falai át lettek törve, az összes oda bezárt óriás megkezdte útját. Célom, hogy megvédjem Paradis lakóit, azt a helyet ahol születtem.
A világ azt akarja, hogy a Paradis lakói megsemmisüljenek. Gyűlölet, ami oly sokáig duzzadt, biztosan nem ér véget.
Egészen addig nem, amíg nemcsak tőletek, hanem Ymir népének összes tagjától meg nem szabadulnak.
Én elutasítom ezt.
A falakban lakozó titánok, ezt a szigetet kivéve valamennyi földet el fogják taposni... Amíg minden létező élőlény ki nem pusztul ebből a világból.

Kikerekedett szemekkel fordultam a parancsnok felé. Hanji leguggolt a földre, és jobb fülét a talajra tapasztotta.

- Hallatszódik a dübörgés. A titánok tényleg elindultak. - magyarázta komoly hanggal.
- Mégis most... mi a fenét fogunk csinálni?...