Vezérlőtorony vastag üvege előtt állva figyeltem a kint zajló eseményeket. Reiner és Annie együttesen próbálták visszafogni a nyúlánkszerűséget, amiből továbbra is áramlott a füst.
Rengeteg füsttől, és Armin óriásából kiáramló gőztől alig lehetett látni a szárnyas titánt. Valaki leugrott róla, majd a mélybe vetette magát. Robbanó hangról rájöttem, hogy ez csak is Pieck lehetett.
Immár hordár titánként ő is a nyúlánkra vetette magát, besegítve Reineréknek.
Falco szélesre tárta a szárnyait, elsuhant Eren és Armin titánja között. A toronyból csak két kicsi foltként láttam, ahogy Levi és Mikasa együtt leugranak Falco tollas hátáról.
Vezérlő pultban fogódzkodtam, így figyelve a harcot.
Fájóan felszisszentem. Lenéztem a lábamra, ami erősen lüktetni kezdett.
Biztosan felszakadhatott a kötésem. Gatyámat lehúztam addig, ahol a kötéseim voltak. Combomnál az egyik gézt teljesen átitta a vérem.
Valószínűleg a harc közben felnyílhatott a sebem. Éles fájdalom másodpercenként belenyilallt a combomon lévő vágásba.
Összeszorított fogakkal körbe fordultam a terembe. Kell hogy legyen valami elsősegély doboz.
Egyik pultnál kiszúrtam egy félig nyitott szekrényt. Odabotorkálva teljesen kihajtottam. Nem elsősegély doboz volt. Alkohol volt becsempészve a szekrénybe.
Jobb, mint a semmi.
Kivettem az egyik üveget, majd megnéztem a feliratot. Whisky volt. Letekerve a kupakot, egyenesen a combomra öntöttem. A lüktető sebhely pokolian égetni kezdett.
Elkáromkodva meghúztam az üveget. Nem lett jobb. Torkomon lefolyó alkohol erősen végig mart. Prüszkölve megtöröltem a számat.
Javítottam a sebeimen, de valahogy be kellene kötöznöm, ha a lábon akarok járni.
Levitól kapott tőrt a kezembe véve egyenesen a karomhoz vezettem.
Határozott mozdulattal levágtam a könyököm alatti ingem ujját. Kötszernek használva a mályva színű ruhaanyagot, erősen a combomra kötöztem.
Végezve az „orvosi" ellátásommal, fáradtan neki dőltem a fémfalnak.
Ha most felkelek... szembe kell néznem a valósággal.
Az összes eldiai titánná változott. Connie, Jean, Gabi mind óriások...
Vajon még mindig harcolnak Arminék Eren ellen?...
Reiner, Annie és Pieck még mindig kitartóan küzd a tucatnyi óriásokkal?...
Muszáj megnéznem. Ellökve a whisky-s üveget, ügyetlenül feltápászkodtam. Kötésem egészen jól teljesített, alig éreztem fájdalmat a lábamban. Nagyokat lélegezve a vezérlőpulthoz léptem.
Az ablakhoz dőlve körbe néztem. Az erődnél sebesült marleyi emberek voltak.
Csak por volt, a füst furcsa módon megszűnt.
Lejjebb tekintettem. Semmi nem látszódott a mélyben. Helyette viszont minden gőzölgött. Olyan gőz áramlott az ég felé, amit már sokszor láttam. Ilyen amikor meghal egy óriás.
Mégis mi a fene történt?
Az ajtóhoz lépve remegő kézzel nyúltam a kilincshez. Úgy láttam nincs már füst, de ha mégis lenne... akkor itt ér véget a küzdelmem.
Erőtlen sóhajtással lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyikorogva kinyílt.
Lehunytam a szememet, majd mélyen beszívtam a levegőt.
Nem történt semmi. Lélegzetemet kifújva a szememet is kinyitottam.
Ideje szembe nézni a valósággal.
Megkocogtattam a 3D manőveremet, megbizonyosodva, hogy rendesen működik. Egy kisebb épület felé kilőttem a huzalomat, majd elrugaszkodtam a torony fémtalajáról.
Nem szálltam az épület tetejére, előtte kioldottam a huzalt, és könnyedséggel földet értem.
Az épület oldalában Onyankopon ült. Feje és karja egyaránt be volt kötözve.
- Onyankopon? - kérdeztem meglepetten.
- Michelle? - nézett rám ő is csodálkozva.
- Túlélted? Mégis hogyan... - kérdezte tátott szájjal.
- Ugyanezt kérdezhetném tőled is! - mondtam, majd kezemet kitárva előtte, felhúztam a porból.
Felráncolt szemöldökkel körbe fordultam az épültek között. Csak civilek voltak.
- Marleyi katonák hol vannak? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.
- Lementek az erődről. Lent a mélyben minden gőzölög, úgy gondolják, hogy az összes titán meghalt. - magyarázta az előttem álló férfi.
- M-meghaltak? - kérdeztem elcsukló hanggal. Jean... Connie...
- Mégis hova mész? - ordította utánam Onyankopon.
Nem válaszoltam, csak rohantam az erőd széléhez. Lepillantottam a mélybe, ahol továbbra sem láttam semmit. Sűrű gőz lehetetlenné tette, hogy bármit is kiszúrjak a mélyben.
Idegesen nyeltem egyet, aztán leléptem az erődről. Zuhanva megláttam a földet. Csontok hevertek mindenhol, amik felforrósodva elpárologtak.
Pár méter távolsággal a földtől kilőttem magamat a Connietól kapott gázzal, hogy ne csapódjak be. Bukfencezve végig gurultam a talajon. Kissé szédülve, de körbe pillantottam.
Gőzölgő csontok között találtam magam. Feltápászkodva kocogni kezdtem egy tetszőleges irányba.
Senkit sem láttam.
Reinernek, Annienek és Piecknek itt kellene lenniük. Nem halhattak meg.
És merre vannak Leviék?
CZYTASZ
⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT
Fantasy~ Befejezett ~ 📌manga alapján📌 Mindenki képes meghozni egy döntést, miután már tudja, mi lesz az eredménye. Annyira könnyű utólag azt mondani, hogy "ezt így kellett volna csinálni". Viszont nem tudhatod, mi lesz a döntésed következménye az előtt...
