⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

94. Magány

Egy héttel később

Levi fák között repkedett. Ágról-ágra szállva próbálta elterelni a gondolatait.

Hosszú hónap van mögötte. Nem gondolta volna, de hiányzott neki a hangos vitatkozások a csapatán belül.

Mikor réges-régen Eren és Jean egymásnak feszültek, vagy amikor Armin nagy lelkesedéssel beszélt a tengerpartról. Hiányzott neki Hanji elvetemült ötletei, hajnalokig tartó monológja a titánokról, vagy egy újabb találmányáról. Hiányzott neki Elle mosolya, aranyos nevetése, puha érintései.

Levi szürkéskék szemeit lehunyva megállt az egyik faágon. Fejét érdes kéregnek döntötte.

Lelki szemei előtt régi emlékfoszlányok jelentek meg. Rengeteg baráti mosoly, érdeklődő szempárok, gyerekes beszólások, hisztik fölösleges dolgokon.

Isabel hangos kacaja, Farlan nyugodt hangja. Eld bátorsága, Oluo egoista megnyilvánulásai, Gunther ésszerű cselekedetei, Petra kedves gesztusai. Erwin elkötelezett tekintete, az álma megvalósítása, amiért vakon harcolt utolsó lélegzetéig...

Újabb és újabb emlékképek jelentek meg előtte, amik már beleégtek az agyába.

Szeretett gesztenyebarna szem, karamella barna haj, édeskés mosoly.

Felderítős sötét bézs mellény zsebébe csúsztatta a bal kezét. Ujjai között két érdes papírlapot is érzet. Egyik a teafilterben elrejtett levél volt, a másik pedig egy tenyér nagyságú kép. Óvatosan kihúzta a már kicsit viseltes lapot.

Egy fénykép volt, még Marleyban készült, amikor Kiyomihoz mentek megbeszélésre. Szomorú mosollyal, gyengéden megsimította a képet.
Szinte újból maga előtt látta a jelenetet, ahogy ez a fénykép megszületett...

_______________________________

- Gyertek! - kiabálta Hanji izgatottan a csapatnak, kezeivel sürgetően lökdösni kezdte Michellet és Sashát, az utóbbi lány még gyorsan szájába nyomta a reggelije utolsó falatát.

- Mi az már megint? - kérdezte morcosan Jean. Mögötte Connie érdeklődve lépett be a szobába.

- Kiyomi szerzett egy fényképező masinát! Gyertek, Onyakopon csinál rólunk egy képet! Tudjátok olyat, amin a hasonmásunk fog szerepelni. - magyarázta izgatottan Hanji.

Armin csillogó szemekkel belekarolt Erenbe. Mikasa halvány mosollyal követte a két fiút.

- Levi! Te sem maradhatsz ki! - kurjantotta Hanji, hadnagy vállát megfogva az álldogáló csapathoz vezette.

Onyankopon egy szekrénynél állt, faszerkezeten pedig egy fényképezőgép volt rakva.

- Huh sokan vagytok! Szorosabban álljatok, mert különben nem fértek a fotóra! Várjatok... hozok egy széket. - magyarázta bosszúsan, aztán hozott egy kisebb padot.

- Rendben, így el fogtok férni. Sasha, Hanji üljetek a padra. Mikasa te nem szeretnél középre ülni?

- Jó nekem itt Eren mellett. - mondta kínosan mosolyogva.
- Oh persze, ahogy szeretnéd. Jean ne vigyorogj úgy, csak lazán. - mondta, közbe végig mérte a csapatot.

Mikasa szorosan Eren mellett állt. Eren másik oldalán Armin kedvesen mosolygott a kamerába. Utána követte Connie és Jean. Magas fiú mellett Levi álldogált, jobb oldalán Michelle-lel. Csapat előtt pedig Sasha és Hanji virított.

- Háromig fogok számolni, utána vaku elindul. Éles fénye lesz, de ki lehet bírni.

- Mindenki mosolyogjon! Hé Eren te is! - fordult hátra Hanji utasítva a többieket. Eren nem mutatot érzelmeket, nagyot sóhajtva barátian elmosolyodott. Hanji boldogan bólintva a hadnagyra felé pillantott, aki unott tekintettel bámult a fényképezőgépbe.

- Mindenki mosolyogjon. - nyomatékosította a szemüveges.

Levi tenyeréhez puha ujjak értek. Michelle kedves mosollyal átkulcsolta a hadnagy ujjait.

- Az utókornak. - suttogta a mellette álló lány.
- Amikor erre a képre nézel majd, eszedbe juthat ez a szép pillanat a csapatunkkal. Nem mindegy milyen arcot vágsz. Másrészt ez az első fotó rólunk. Szóval... - kuncogta Michelle, miközben összekulcsolták ujjaikat.
- Nagy mosoly... - mondta hosszan elhúzva a mosoly szót.
- Jól van Elle. - egyezett bele Levi, majd mosolyogva a kamera felé fordult.

Onyankopon visszaszámlása után, a masina nagyot kattanva szemükbe vakított.

_______________________________

Levi dühösen neki csapta kezét az érdes fatörzsnek. Ezt azonnal be kell fejeznie. Nem álmodozhat. Nem gondolhat rájuk. Munkája van.

Ezek az emlékek csak megtörik, és lehúzzák a mélybe. De már úgy is ott volt. Újból magányosan.

Kinyitva kékes íriszeit, felvont szemöldökkel nézett le a magaslatból.
Megérkeztek a hírhozók.

Levi laza mozdulattal lelépett az ágról és hagyta, hogy lejjebb zuhanjon.

Úgy tíz méterrel a föld fölött leszállt az egyik fának ágára.

Kommunikációért felelős katonák Levi felé repültek. Mindhármuk tíz méter magasan, a fának vastag ágán álltak.

Levi megigazítva felszerelését, felnézett a két katonára.

- Híreket hoztunk!
- Gondoltam, remélem nem olyan érdektelen, mint előző héten.

- Főparancsnokot megölték, úgy véljük, hogy ezt a káoszt valamilyen módon Zeke idézte elő, Eren és Yelena közremeküdésével. Jaegeristák a falakon belül mindent az irányításuk alá vontak.

Hadnagy szitkozódva megmasszírozta orrnyergét.

- Még valami?
- Valószínűleg Erent elvezetik ide, hogy Zekével találkozhasson.
- Gondolom akkor Pixis parancsnok vette át a vezetői szerepet. Neki mi a terve?
- Igen ő vette kezébe ideiglenesen az irányítást. Erent fel akarja falatni valakivel, mert a fiú már kezelhetetlen.
- Oh... akkor tényleg kezébe vette a dolgokat. - mondta komoran Levi.

Hadnagy gondterhelten lehunyta szemét. Eren életét újra és újra megmentették, minden egyes alkalommal rengeteg bajtársa elveszett. Erenbe vetett hitük sodorta őket ebbe a káoszba. Mintha ez az egész egy rossz komédia lenne. Az egész nevetséges.

- Őszintén szólva... - sóhajtotta Levi.
- Van itt egy szemétláda, akit meg kellene etetni egy titánnal.
- Huh? - néztek a katonák zavarodottan a hadnagyra.
- Az ott. - nézett le Levi a mélybe, ahol Zeke egy farönkön ülve olvasott.

- Mire gondol hadnagy?
- Fogjatok egy jaegeristát, változtassátok titánná, és etessétek meg vele Zekét. Így áthelyezzük a majmot. Aztán, hogy újból királyi vér birtokolja az erőt, majd Historia felfalja az illetőt, ha már felkészült rá.

- De ha időközben megtámadnak minket, akkor a szigetnek vége!
- Akkor ellentámadást indítunk Marley ellen. Tudom hogy abszurd, de elég volt. Ezt most kell lezárni. Plusz nem fogom hagyni, hogy továbbra is ő diktálja a tempót. - nézett le összeszűkült szemekkel Zeke felé.

- Ezt komolyan gondolja hadnagy?
- Igen, mondjátok meg Pixisnek. Csak le kell Zekének vágnom a végtagjait. Na tűnés! - adta ki a parancsot, és lelépett a faágról.