⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

6. Levi Ackerman személyesen

- Elle? Mégis mi a fenét csinálsz itt? - kérdezte szúrós tekintettel a fekete hajú férfi.

Válaszkép köhögtem egyet. Felderítő egység katonája, teljes nyugodtsággal nézett maga mögé, ahol a titán teste füstölgött.

- Ha titán eledel akarsz lenni, akkor azt tanácsolom ne fuss el tőle.

- Nagyon vicces... - fújtam ki hosszasan a levegőt.
- Nem vicc volt. - mondta komor arccal.

Belenéztem szemébe, mintha kedvtelen tekintetébe, valamilyen játékos mosoly tűnt volna fel. Összeszűkült szemmel néztem vissza rá. Aztán elkaptam fejem, és lovak dobogása felé fordultam. Erre felé tartottak.

Vajon Levi észre vett engem, vagy csak parancsba adták, hogy megölje a rohangáló óriást?

Férfi beleült nyergébe. Aztán unottam felém pillantott.
- Mire vársz, gyere. - intett felém.

Lovához léptem, és nehezen felmásztam a bőr nyeregbe.

Levi végig nézte, ahogy felszenvedek a lóra. Mikor látta, hogy biztosan nyeregben ülök, megrántotta fekete paci kantárját.

Gyorsabb ló volt, amivel én jöttem. Képtelen voltam Leviba kapaszkodni, így esetlenül dülöngélve utaztam háta mögött. Zötykölődve megérintettem a vállát. Így sem volt jobb.

- Bocsánat. - mondtam halkan, és átöleltem óvatosan zöld színű köpenyét.

Ilyen közelről hamar megéreztem a kellemes illatát. Nehezen lehet leírni, egyszerre férfias és nyugtató. Leginkább szappan, cédrus és írisz virág keverékét éreztem.

Száguldva közelítettünk felderítő egység csapatához. Levi nagyot fékezve lovával, megállt a felderítők előtt. Lendülettől neki csapódtam a hátának.

Levi szúros szemekkel hátra nézett, egyenesen szemembe. Gyorsan bocsánatot kértem, és leszálltam fekete lováról.

Felderítő egység vezetője, Erwin Smith elegánsan leugrott lováról, és elém lépett. Feje teljesen eltakarta napot, így arcom árnyékba borult.

Hozzám képest nagyon magas volt. Felemeltem fejemet, hogy szemébe tudjak nézni.

- Szerencséd volt, hogy Levi észre vett. - szólt, és a fekete hajúra tekintett.

Fejemet férfi irányába fordítottam. Levi unott arccal nézett mindkettőnkre.
Visszafordultam a szőke felé, aki hosszasan végig mért.

- Fegyver és ló nélkül? - kérdezte Erwin.
- Lovam elszaladt, fegyverem és manőver felszerelésem hibás volt, uram.
- Még valami, milyen osztagba tartozol? Nem vagy ismerős. - idegesen néztem Erwin parancsnokra.

Ha elárulom, hogy a kiképző osztagba vagyok első éves, ki tudja milyen következmények jönnek utána. Hisz szabálytalanul és engedély nélkül jöttem ki. Idegesen nyeltem egyet.

- Öhm... én... - habogtam egyre idegesebben.
- Erwin, ez most nem fontos. Induljunk. - szakított félbe Levi. Nem tudom, hogy direkt szólt közbe, vagy egyszerűen csak untatta a párbeszédünk, de hálás voltam neki.

- Rendben. Gyere van pár szabad ló, mai felderítő utunk nem volt a legsikeresebb - köszörülte meg durván a torkát.

3 szabad ló állt szabad nyeregben. Felszálltam az egyikre. Indulásra készen álltunk.

Szél egyre jobban elkezdett fújni.
Dideregve ültem a nyeregbe. Ekkor valami az arcomhoz csapódott.

- Vedd fel. - szólalt meg. - Ha így hagyunk, akkor nem is titán fog megenni, hanem valami betegség, megfázásba fogsz meghalni. - magyarázta közömbösen Levi.

Kezembe vettem a ruha anyagot, egy köpeny volt, ami hátán híres szabadság szárnyai jelzés virított. Zöld anyag szakadt volt, és piszkos... valószínűleg az egyik társuké volt. De felvettem. Az anyag egész jól melegített.

- Indulás. - kiáltotta Erwin, lovak egyszerre megindultak. Vágtatva közelítettünk a fal bejáratához.