⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

50. Féltékenység

Körbe ültük az asztalt. Igazán családiasan telt a hangulat. Mindenki beszélgetni kezdett egymással. Levi elmosolyodva felém fordult. Nem fogja beismerni, de jól esett neki ez az összejövetel.

Borozgatás közben, előkerült Armin könyve. A kinti világ. Végtelen sós víz, sivatagok, jéghegyek... kicsit elcsendesedtünk, Ez vár ránk a falakon túl.

- Sós víz? Milyen íze lehet? - tűnődött el Sasha.
- Sós ízű. - vágták rá egyszerre többen is.
- Jó... gondoltam. - mondta duzzogva a lány.

- Milyen kint az idő? Mi egész napot bent töltöttük - szólalt meg Jean. Fiú felé fordultam, válaszkép megvontam vállam.
- Olyan, mint a napokban, fagyos és egész nap szakad a hó.
- Akkor meg is van holnap reggelre a feladat. Eltakarítani az istálló környékéről a havat. - mondta karba tett kezekkel a hadnagy. Többiek fájdalmasan felsóhajtottak.

Még egy ideig maradtunk beszélgetni. Levi felpattant, és elindult teát főzni. Páran feltettük a kezünket, jelezve, hogy mi is kérünk.

Jean megfogva a boros poharát, gyorsan lehúzta tartalmát. Aztán közelebb húzódott felém. Felvont szemöldökkel figyeltem a mozdulatát.

- Önts már még a borból. - emelte fel a poharát.
- Szerintem eleget ittál már. - mondtam neki kedves hangnemben.
- Csak picit kérek. - nézett rám boci szemekkel. Szememet megforgattam, aztán megfogtam az üveget és neki passzoltam.
- Kösz, Michelle.
- Többet nem innék a helyedben, hacsak nem akarsz magad után takarítani. - Jean legyintve lehúzta egybe az alkoholt.

Sasha elkezdett énekelni egy mókás szövegű dalt. Emkélszem iskolában mindenki ezt énekelte, hogy a tanárokat idegesítsék. Eren és Armin egymást átkarolva beszálltak az éneklésbe. Connie és Floch hangosan tapsoltak ütemre.

Jean torkaszakadtából dalolászott mellettem. Kezével átkarolta a vállamat. Fiú nevetve fülemhez hajolt. Azonnal megéreztem erős alkohol szagát. Gyöngéden lesöpörtem kezét a vállamról. De visszacsapta.

- Mi az Jean? Magadnál vagy? - kérdeztem nevetve.
- Hát aham. - kacsintott rám. - Jó fej vagy Michelle. Megiszod még azt? - mutatott az italomra. Meg sem várva a válaszomat, felkapta az asztalról, és megitta.
- Istenem Jean. Ilyen vagy részegen? Iszákos? - meg sem hallva, amit mondtam, újból énekelni kezdet. Persze a szöveget nem is tudta jól.
- Csitt már Jean. Elrontod a zenét. - bökdöste meg Hanji mérgesen. Aztán felkelt és ritmusra táncolni kezdett. Nevetve néztem Hanji produkcióját.

Jean újból rám vágta kezét.
- Michelle! - kiáltotta.
- Nem kell ordibálni, itt ülök melletted. Na mi az? - néztem rá érdeklődve.
- Jó csaj vagy. - jelentette ki. Felvont szemöldökkel néztem a nálam fiatalabb fiúra.
- Kösz Jean, értékelem. Jó fej vagy, azt hiszem. - próbáltam viszonozni, nem is tudom... a dicséretét. Jean bólogatva megfogta az egyik karamell színű hajtincsemet, és játszadozni kezdett vele. Felráncolt szemöldökkel fordultam felé.

- Minden rendben?
- Kár, hogy nem fekete. - motyogta.
- Mi? A hajam? - kérdeztem nevetve.
- Ja. - bökte ki, aztán fülem mögé tűrte.
- Öhm... Jean. Megártott az alkohol. - a fiú sóhajtva hátra dőlt a székben. Aztán pedig hirtelen felém hajolt, én meg automatikusan kitértem előle. Jean felröhögött.

- Csak kérdezni akartam. - mondta aztán csuklott egyet.

- Khm... - köhintett mögöttünk valaki.
- Kész a tea. - tette le az asztalra a teáskannát.
- Jean. - nézett Levi szigorú tekintettel a fiúra.
- Hmm? - pillantott kábultan a hadnagyra.
- Helyemen ülsz. - mondta Levi unottan.
- Ohh... bocsánat hadnagy. - esetlenül át huppant a másik helyre.

Levi leült mellém, és feltűnően átkarolta a vállamat. Soha nem csinált ilyet. Olyan közel húzódott hozzám, hogy szinte már az ölében ültem. Arcom fokozatosan elpirult. Tömegben nem szokott ilyeneket csinálni. Leheletét megéreztem a nyakamon. Mégis mit csinál? Suttogva felé fordultam.

- Hadnagy, társaságban vagyunk. - hangom alig hallható volt.
- Jeannek engeded, nekem meg nem?! - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
- Mi? Dehogy. Levi... - kuncogtam fel.
- Féltékeny vagy? - pillantottam rá döbbenten. 
Levi állon ragadva magához húzott. Csak pár centi távolság maradt köztünk.
- Féltékeny? Én?! Féltékeny a lófejűre? Tch... Jó vicc. - lehelte rá az ajkaimra.

Elengedte az államat, majd a többiek felé fordult. Nehezen véve levegőt felnéztem. Hanji láthatóan nem látta a jelenetet, mert továbbra is táncolt. Ellentétben vele, több érdeklődő arc is felénk bámult. Kissé kellemetlen volt.