⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

67. Zsebtolvaj

Levi megfordult, testemmel követtem a mozdulatát. Egy festett arcú férfi állt előttünk. Orrán piros golyószerűség díszelgett. Ruhája kitűnt az emberek között, fején csíkos kalapot viselt.

- Milyen menő! Egy kisgyerek banda! - nézett ránk a bohóc.
- Na kértek nyalókát?
- Nem. - vágta rá azonnal Levi.

Bohóc eldöntötte a fejét és berogyasztva felénk hajolt. Szemeit összeszűkítve ránk mosolygott, amit inkább vicsornak neveznék. Levi felvont szemöldökkel már nyitotta a száját, de én gyorsabb voltam.

- Perszeee! Kérnék egy olyan... - nem tudtam mit tartott a kezében - ...izét. - Bohóc hangosan felnevetett.
- Nyalókát?
- Igen, nyalókát. - válaszoltam kínosan.

Zsebembe kihalásztam annyi pénzt, amennyit mondott. Festett arcú azonnal átsétált a pénzemmel egy másik csoporthoz.

Ránéztem az édességre. Rózsaszín, lapított kör alakja volt. Számhoz emeltem az ételt. Ráharaptam, majd fájdalmasan eszméltem fel, hogy kőkemény.

- Áu! - néztem mérgesen a nyalókára. Levi fejét rázva pillantott rám.
- Gratulálok, vettél egy ehetetlen szart. - gúnyolódott a fekete hajú. Szememet forgatva a bohóc felé fordultam.

Körülötte apró kölykök ugrándoztak. Egyiknek a kezében ugyanolyan édesség volt, mint amit én kaptam. Kiskölyök jóízűen nyalogatta a pálcikára rögzített cukrot. Leutánozva a mozdulatot, felcsillant a szemem. Intenzív cukros íztől, összefutott a nyál a számban.

Izgatottan Levi szájához emeltem.
- Mi a..? - nyitotta a száját, kihasználva az alkalmat, beledugtam az édességet.
- Ugye milyen finom? - kérdeztem csillogó szemekkel.

Hadnagy megvonta a vállát. Vigyorogva néztem rá. Nem fogja beismerni, de tudtam, hogy nagyon ízlik neki.

Miután mindenki elfogyasztotta az ételét tovább indultunk.

Levi hirtelen elengedte a kezemet. Értetlenül néztem rá, aztán rájöttem, hogy miért tette. Egy apró kezet emelt a magasba. Kicsi kéz egy pénzeszsákot markolt.

- Hé! Ez nem a te pénztárcád! - mondta Levi kimért hangnemben. Mindenki egyszerre felénk fordult.

- Egy zsebtolvaj! - kiáltotta az egyik ember.
- Egy újabb migráns az ellenséges nemzetből!
- Hogy került ide? - kérdezte egy másik férfi.
- Valószínűleg felszökött a hajóra.
- Dobjuk az óceánba!
- Ne, inkább törjük el a jobb kezét!
- Lógassuk fel valahol az utcán, hogy mindenki láthassa! Azzal biztosan csökken a tolvajok száma. - kiabálták a körülöttünk lévő emberek.

Ijedten néztem az előttem álló kölyökre. Sötét haja és szemei voltak, alig lehetet nyolc évesnél több. Az emberek képesek lennének fellógatni egy ekkora gyermeket?

- Ez túlzás! - mondta döbbenten Sasha.
- A tárcámnak semmi baja.
- Ez nem rajtad múlik, fiatal hölgy. - mondta egy öltönyös férfi.

- Példát kell statuálnunk egy komoly büntetéssel. Ez minket érint, akik itt üzletelnek. Ráadásul, hogyha ez tényleg egy migráns, akit kiűztek az országából, akkor lehet hogy Ymir népének tagja.
- Végül is az utóbbi néhány évben minden ország szorgosan végzi a vérvizsgálatot. Nem mintha bárki is tudna úgy aludni, hogy tudja az ördögök köztünk járnak. - mondta az egyik ember karba tett kezekkel.

Hangosan nyeltem egyet. Ha nem teszünk semmit, ezt a fiút elfogják és meghurcolják. Levi, mintha gondolatomban olvasott volna, hirtelen megragadta a gyereket. Hóna alá emelve megindult.

- Hé mit művelsz? - kérdezte az egyik árus.
- Ki mondta, hogy zsebtolvaj? - kérdezte a hadnagy. - Csak annyit mondtam, hogy ez nem a te pénztárcád. Mert a gyerek a nővéréhez tartozik. - biccentett Sasha felé.

- I-igen! Kisöcsém hülyeséget csinált. - makogta Sasha.
- Haha, ideje lenne megnevelni! - böktem oldalba Levit, játszva a szerepet.
- Bonyolult család, nem igaz nővérkém? - mondta Hanji, kínos mosollyal fordulva Sasha felé.

- Mi ez a sületlenség? Ne játszadozzatok velünk! - kiáltotta az egyik árus.
- Gyerünk! - kiáltotta Levi a csapatnak. Mindenki rohanni kezdett.

Onyankopon elvezetett minket a Hizuru nép szállásához.

Kiyomi az idős ázsiai hölgy már várt ránk. Egy nagy tágas szobába vezetett minket. Terem közepén méretes kanapé volt elhelyezve, ezen kívűl még több fotel is található volt a teremben.

Kiyomi szövetségesünk, nőies finomsággal leült egy kényelmes székbe. Én, aki gazdag nemesi családban nőtt fel, illedelmesen helyet foglaltam a kanapén.

Többiekről nem igazán lehetet elmondani. Sasha és Connie szélsebesen ledobták magukat egy-egy ülőhelyre.

Mindenki rászegezte szemét a fekete hajú nőre. Hanji kezébe véve az irányítást azonnal beszélni kezdett. Béke megteremtését vázolta fel.

- Felszeretnénk kérni, mint Ymir népének védelmére alakult szövetséget, hogy vészesen közeledő tárgyaláson álljon ki mellettünk.

- Ennek a szervezetnek nézete még mindig nem elfogadott. - sóhajtott fel Kiyomi.
- Nos, ezért kell óvatosan ügyködni. - igazította meg Hanji a szemkötőjét beszéd közben.

- Mennyire tartjátok ezt megvalósíthatónak? - kérdezte az idős hölgy. Hanji mélyen kifújta a benn tartott lélegzetét.

- Úgy gondolom ez megvalósítható. Tudom jól, hogy nehéz, és borzasztóan veszélyes is, de ez nem azt jelenti, hogy nem próbálhatjuk a legjobbat kihozni.