⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

37. Hadnagy irodájában

Hanjit fangörcseivel hagyva, felkeltem az asztaltól, követve Levit.

Felsétáltunk az emeletre. Egyenesen irodájához sétáltunk. Illedelmesen beléptem a kihajtott ajtón, asztalához sétáltam, várva utasításait.

- Milyen papírmunka?... Itt nincs is lap? - néztem csodálkozva az üres asztalra.
Levi szemeivel kacéran pásztázott. Belül röhögött rajtam. Lassan becsukta maga mögött az ajtót.

- Nincs itt semmilyen papírmunka.
- De hát azt mondtad Hanjinak, hogy... - Levi szemét forgatva elkezdte kigombolni a fehér ingjét.
- Ohh... - esett le.
- Vág az eszed Blackwell. - válaszolt a maga stílusában. Nevetve megforgattam a szememet.

Levi megszabadulva ingjétől felém lépett. Államnál fogva magához húzott. Gyengéden megcsókolt. Lágysága hamar elvadult. Lehúzta rólam a felderítő egységes dzsekit, amit hanyagul földre dobott. Erős kezeivel felkapott, és az irodai asztalra rakott. Szórakozva kezeimet a kidolgozott hasára helyeztem.

Türelmetlen volt. Ingemet szinte letépte rólam. Lihegve váltam el ajkaitól. Szemeiben vágy tüze csillogott. Kisöpörtem arcából pár kósza sötét tincset, miközben ő kaján vigyorogva közelített felém. Megpuszilva a számat, átvándorolt a nyakamhoz. Gyengéd finomsággal végig csókolta a nyakvonalamat.

Beletúrtam a fekete felnyírt hajába. Ujjaim között szinte átcsússzantak a puha hajtincsek.

Visszatért a rózsás színű számhoz, alsó ajkamba kissé beleharapott, amitől belesóhajtottam a csókunkban.

Gyengéden belemarkoltam hajába. Még közelebb húzott magához. Szájával federetítő útra akart indulni, de én akartosan visszahúztam a számhoz.

Levi férfias hangjával megszólalt:
- Így sokáig elleszünk, ha nem engedsz... - nem tudta befejezni, mert megtámadtam újból az ajkait.

- Mit is akartál mondani? - kérdeztem sunyi mosollyal.
- Nagyon neveletlen vagy. - mondta lenéző hanggal.
- Én neveletlen? Kikérem magamnak hadnagy! - Levi szemét forgatva lenyomott az asztalra. Fölém tornyosulva, kiszemelte újból a védtelenül maradt nyakamat.

Apró csókokat lehelt rá, egy pontot sem kihagyva. Leheletével végig melegen tartotta a csupasz nyakamat. Sóhajtozva ujjaimmal megsimítottam a meztelen izmos vállát.

Leengedve a karomat az övéhez nyúltam, mikor hangos léptek zaja közeledett a folyosóról. Riadtan néztem Levira. Hadnagy ajtó felé fordította arcát.

- Baszki. - mondta és kinyílt az ajtó.

Egy magas szőke férfi lépett be.
Csak nehogy a parancsnok legyen...

Erwin Smith volt. Meghökkenve nézett felénk. Teljesen megsemmisülve másztam ki a fekete hajú alól.

Melltartóm elé kaptam a kezem. Kínos csöndben kerestem a ledobott felsőmet. Egészen a sarokban volt. Felmarkoltam dzsekimmel együtt, gyorsan elfordulva felkaptam a fehér anyagot magamra. Remegő kezekkel próbáltam begombolni az ingemen lévő gombokat.

- Ezt nem hiszem el. -motyogtam magamban.

Levi felvette a gyűrött ingjét, amibe belebújt egy pillanat alatt, de nem gombolta be. Nemtörődöm stílusa vadító volt. És a viselkedése? Mintha mi sem történt volna. Felvont szemöldökkel nézett a parancsnokunkra.

- Tudod mi az a kopogás? - kérdezte halál nyugodtan. Erwin válasz helyett, vissza kérdezett.
- Mégis mi a fenét csináltok itt?
- Most mondjam azt, hogy papírmunkát? - emelte fel egyik szemöldökét, unott arckifejezéssel bámult Erwinre.

Szőke férfi lesújtó tekintettel nézett Levira. Mikor végeztem a gombokkal, férfiak felé fordultam. Levi összeráncolta homlokát.

- Elgomboltad az inged. - jegyezte meg pimaszul, szemei játékosan csillogtak. Arcom az eddigieknél még pirosabban kezdett égni.

- Oh basszus.
- Blackwell, húzás az irodából! - mondta unottan Erwin.
- Rendben, bocsánat. - motyogtam. Lesütött szemekkel kirohantam a szobából.

Még a folyosón hallottam a parancsnok hangját, ahogy ordítva kérdezi:
„Az irodában, Levi!?"