⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

62. Yelena

Mielőtt beléptünk a terembe, Levi az ajtó előtt megállított.

- Figyelj, Yelena a Marley emberek ellen van. Jelenleg a szövetségesünk, de nem a barátunk, úgyhogy kétszer is gondold át mit mondasz. Rendben? - nézett a szemembe mélyen, aztán kezembe nyomott egy könyvet.

- Ebbe jegyzeteld le az elhangzottakat, így könnyebben tudjuk Hanjit tájékoztatni. - adta ki a parancsot. Katonásan bólintottam egyet.

Beléptünk a recsegő küszöbön. Az iroda nem volt óriási, de tágasnak számított a többi teremhet képest. Ablakon délutáni napfény besütött. Narancssárgás aranyfény kellemesen bevilágította a teret.

Yelena érkezésünkre elfordult az ablaktól. Csodálkozva bámultam a nőre, most találkoztam vele először szemtől szembe.

Tudtam, hogy magas, de nem gondoltam, hogy ennyire. Meglátva őt, még aprónak éreztem magamat.
Rövid szőke frizurája a napsugártól aranylóan ragyogott. Sötét szemei tágra nyíltak érkezésünkre.

- Hadnagy! Már vártam. - köszönt Yelena kimérten. Tekintetével kérdőn rám pillantott.
- A kadét azért van itt, hogy jegyzeteljen a parancsnoknak. Hanji sajnálatos módon nem ér rá. - mondta unottan Levi.
- Milyen nagy kár. Majd akkor legközelebb biztosan jön a parancsnoknő... Hogy hívnak katona? - kérdezte sejtelmesen. Habozva, de válaszoltam.

- Michelle Blackwell. - feleltem. Yelena kimérten bólintott egyet. Kezével, mintha ő lenne a házigazda, asztal felé intett.

- Készítettem teát is, az őrség megengedte. Nyugi nem mérgezett. - nevetett fel a szőke. Kínos mosollyal elfogadtam a teát. Elfoglalva a helyünket elővettem a jegyzetfüzetet.

Megkezdődött a megbeszélés, hadnagy tényleg nem hazudott, nagyon unalmas volt. Fejemet megtámasztva irkáltam le az elhangzott információkat.

Csészémért nyúlva megkóstoltam a teát. Nem volt olyan, mint hadnagyé, de azért iható volt.

- Ennyi akkor? - kérdezte Levi. Hangjában hallatszódott, hogy halálra unta magát. Yelena nem válaszolva a kérdésre, hanyagul felém fordult.

- Michelle ugye? Te milyen beosztásban vagy pontosan?
- Yelena nem csevegni jöttünk. - szólt éles hangnemben Levi.
- Jaj hadnagy, hát nem beszélgethetek mással? Itt tartotok ebben a szobában megfigyelve. Hagy társaloghassak már valakivel.

- Öhm... - köszörültem meg a torkom. - Felderítő egységben vagyok. - mondtam válaszolva a kérdésre.
- Oh akkor te biztosan ismered Eren Jaegert!
- Mindenki ismeri. - mondtam közömbösen.
- Nem úgy értettem! - nevetett fel.
- Személyesen is ismered. - hajolt felém az asztalon át, ijesztő mosollyal az arcán.
- Öö... - motyogtam tanácstalanul.

- Oi! Levi hadnagy biztosan megparancsolta, hogy ne mondj el információt az egységről vagy bármiről.
Okos. - mondta szarkasztikusan Yelena, Levi felé fordulva.

- Ennyi volt mára, indulás! - intett felém Levi. Felpattanva a hadnagyot követtem a kijáratig.

Már csuktam volna be az ajtót, mikor Yelene utánam kiáltott.
- Michelle! - szólt a szőke. Levi homlokát ráncolva nézte, hogy miért nem jövök. Ujjamat felmutatva jeleztem, hogy egy pillanat.

Visszaléptem a szobába, magamban felsikítottam, magas nő közvetlenül előttem állt.

- Apró népség! - röhögte, utalva Levi és az én magasságomra is.
- Miért hívtál?
- Itt hagytátok a jegyzetet. - nyomta a kezembe a füzetet.
- Oh köszönöm.
- Örülök, hogy megismerhettelek Michelle. - mondta kidülledt szemekkel.
- Én is Yelena. - mondtam zavarodottan.

Mosolyt erőltetve az arcomra kisurrantam gyorsan a szobából.